Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

280 "Ifi. országos ülés 1894. tuáreziiis 17-én, szombaton. a házszabályokra való tekintettel személyes kérdésben röviden nyilatkozhassak. (Halljuk' Halljuk !) Polónyi Géza: T. ház! Minthogy megesett velem, hogy brachialiter félbeszakíttattam beszédemben, méltóztassanak megengedni, hogy újra elmondjam azt a mondatot, melynél abba hagytam. (Halljuk!) Ismétlem tehát, nem osztozom abban a felfogásban, hogy a képviselők közt alakúit pártok körei a képviselőknek különösen hazafisága szempontjából ne lennének kötelezve mindennemű erőlködésre. Köztünk erre igenis volt példa. Valaki, a ki magát a függetlenségi és 48 as párt programmjával megválasztatta, oly vádak következtében, a minők most gyanú alakjában szórattak Serián képviselő úr ellen, a mi pártkörünkbe fel nem vétetett. Es én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha akad egy képviselő, a ki súlyosan azon gyanú alatt áll, hogy a hazának nem hű fia, az állameszmének nem igaz és becsületes képviselője : azt egy politikai körbe, kivált abba, mely a kormányt támogatja, beereszteni nem szabad. (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Polónyi Géza: És minthogy ezen feltevésből indulok ki, hogy nekem azt, ki a szabadelvű pártkör tagja, jó hazafinak, becsületes magyar embernek és az állameszme hívének kell tartanom, én azt hittem, hogy Serbán Miklós képviselő urat, kit önök maguk közt tartottak, szintén ilyennek kell vélnem. Ha már most egy képviselő, a ki mondjuk, hogy szive rejtekében valamikor mást gondolt, (Derültség a jobboldalon.) idejő, és oly enuncziácziókat tesz, melyek bennünket arról győznek meg, hogy ha netán valamikor rossz úton lett volna . . . (Élénk derültség a jobboldalon.) bocsánat, én nem állítom, hogy rossz úton volt; csak azt mondom, ha lett volna . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni, különben újból felfüggesztem az ülést. Polónyi Géza: . . . mondom, hogy akkor használja fel valaki az alkalmatarra, midőn azon párt kebeléből, melynek padjain ült, és melynek körében együtt töltötte önökkel HZ időt barátságban és hazafiságban, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) azt nem tartom szerencsésen megválasztott időpontnak, hogy akkor vádoljuk hazafia ti ansággal képviselőtársunkat, a ki oly nyilatkozatot tesz, a melylyel minden becsületes, igaz magyar ember meg lehet elégedve. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon. Zaj.) Ez az, a mit én közbeszólásom indokolására kötelesnek tartottam magamat elmondani, a jövendőre nézve pedig legyenek önök óvatosabbak, ha valaki csakugyan méltó arra, hogy ily erős szemrehányásokkal illessék, mert én súlyosabb vádat a hazafiatlanság vádjánál nem képzelek, és vegyék Önök jó néven tőlünk, ha mi itt a magyar képviselőházban abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a ki a magyar föld területén született, él és — hazaáruló, olyan legalább ebben a képviselőházban nincs és nem is lehet helye. (Zajos helyeslés a bal és a ssélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalását ma már nem folytatjuk. (Helyeslés.) Többen vannak még szólásra feljegyezve, és így a tárgyalást a jövő hétfői ülésre kell, hogy halaszszuk. Mielőtt azonban áttérnénk a napirend szerint az interpelláezióra adandó válaszra, méltóztassanak meghallgatni a kérvényi bizottság előadóját. Hoitsy Pál: T. ház! Az elnök úr kijelentésére van egy szavam, (Halljuk!) A t. elnök űr ugyanis úgy méltóztatott kijelenteni, hogy a tárgyalást a hétfői ülésen folytassuk. Elnök: Úgy tettem a javaslatot. Hoitsy Pál: Mielőtt határoznánk, hozzá akarok ehhez szólani. Én azt óhajtottam volna, hogy ezen javaslat tárgyalását, a mennyire csak lehet, igyekezzünk bevégezni, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy az ország ne maradjon a húsvéti szünidők alatt abban az izgatottságban, hogy a tárgyalás befejezve nincs, (Helyeslés a jobboldalon.) mert méltóztassanak megengedni, ez bizonyos körökben izgatottságot fog szülni, és az izgatottságot talán mesterségesen is fogják szítani. Ezért óhajtottam volna, ha elmentünk volna egészen addig, — ha a kormány szükségesnek ítélte volna, —- hogy talán tovább Is ülésezzünk, nagyobb szorgalommal és nagyobb munkaerő kifejtésével tárgyaljunk. (Helyeslés.) De ha már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a szünidő előtt ezt a javaslatot legalább általánosságban letárgyaljuk és felette le is szavazhassunk, akkor nem tartanám semmiképen indokoltnak azt, hogy még a nagy héten is s a jövő hétfőn és azon túl is üléseket tartsunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassanak félreérteni az én intencziómat. Ha úgy méltóztatik határozni, hogy a jövő hétnek első két napján akármilyen hosszú üléseket tartsunk, én itt leszek, ha ez elegendő lesz arra, hogy leszavazhassunk, ebbe is belemegyek, ha azonban úgy áll a dolog, hogy hiába fogunk hétfőn és kedden ülést tartani, mert a javaslatot le nem tárgyalhatjuk és le nem szavazhatunk, akkor arra kérem a t. házat és a t. kormányt, méltóztassanak beleegyezni, hogy hétfőtői a szünidőt megkezdjük. (Helyeslés bal felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Ta-