Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-306
ti 3(X». országos ülés 1894. márczius 5-énj hétfőn. som egy szentségét csak polgári hatóság engedélyével lehet felvennem, s a sérelem továbbá az, hogy az én papomnak azon szentséget, a melyet kiszolgáltatni kötelessége, csakis a polgári hatóság engedélyével lehet kiszolgáltatni. (Igazi Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez a lelkiismereti szabadság korlátozás,!, itt van megsértve az én egyéni és lelkiismereti szabadságom, Bölöni Ödön: Ez csak egyéni dolog! Szalay Károly: Bocsánatot kérek t. képviselőtársamtól, ha ezt nem érti, hát akkor nem tudom, vájjon megérti-e azt a különbséget, hogy ha valaki a saját jószántából nyolez napon keresztül nem megy ki a szobából, 8 ezt a szobát semmi körülmények közt el nem hagyja, vagy pedig — nem mondom, diffamáló esetben, melyben lelkiismeretét s becsületét megsérti egyszerűen azért, mert mondjuk, párbajt vívott, s a bíróság nyolez napi államfogházra elítélte, egy és ugyanaz lesz-e az eredmény az egyénre mindkét esetben ? Ez a különbség, t. képviselőtársam, méltóztassék e felett gondolkodni, 8 akkor lehetetlen, hogy az én álláspontomat megczáfolja. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Egy miniszter sincs itt! Hol a kormány f) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Itt vagyok! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nincsen a helyén!) Nem is megyek! Szalay Károly *. He midőn a saját magam álláspontja mellett a legmerevebben állok, ép oly elengedhetetlenül vallom azt az elvet, a melyet ma Beöthy Ákos t. képviselőtársam hangoztatott, a »suuni cuique« elvét; nem akarom azt, hogy a mi nekem nem kedves, az másnak kedves legyen. Nem akarok senkit meggyőződésének gyakorlatában, vagy kifejezésében gátolni, azért a mint elvileg perli orreszkálom a kötelező polgári házasságot, ügy egyáltalában nincs kifogásom a permissziv polgári házasság bármely perroissziv formája ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is értem, t. ház, ha valaki azt mondja, hogy bármily nagy kincs legyen és bármily nagy jog legyen az egyéni és lelkiismereti szabadság, lehetnek oly kötelességek, a melyek az egyénnek azt parancsolják, hogy a maga szabadságát, a saját egyéni érdekét háttérbe szorítva, a közérdeknek alárendelje. Hát mivel akartak a túloldalról erről minket a kisebbség jelenlétéről meggyőzni? Legelőször, t. ház, azt mondták, hogy ez a törvényjavaslat a közszükségnek felel meg. Egész politikai pályámon keresztül nagyon szerettem, t. ház, hogy az ilyen kérdésekben és általában azokban a kérdésekben, a melyekkel politikailag foglalkoztam, meglehetős tájékozottságot szerezzek a viszonyok iránt. Ebben a kérdésben is csak úgy jártam el. Itt volt a katholikus gyíílés és itt volt n tegnapi mgy tüntetés. Két szemközt álló tény ez, melyek sem egyikének, sem másikának horderejét eltagadni nem lehet, de nem is lehet legkevésbbé sem szándékom, hogy eltagadjam. Én tehát, t. ház, odafordultam az értesülés legelső kútforrásához; megkerestem magát azt az egyszerű népet, a melynek esze oly helyesen jár, hogy Darányi t. képviselőtársam még Deák Ferencznek eszejárását is ahhoz hasonlította. És minő eredményre jutottam? (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy Somogyvármegyében nem csak az én kerületemben, hanem, a mint talán t. képviselőtársaim igazolni fogják, a vármegye egyéb területén is meglehetős politikai hitellel birok, különösen tudják azt, hogy persze már eddigi pártállásomnál fogva és rendesen a kisebbség és az elnyomottak mellett kellett szükségszerüleg állanom. Nem egyszer történik meg, hogy akkor, midőn érdekükben sértve érzik magukat, a megye különböző vidékeiről hozzám fordulnak. így történt most is. Szorosan kerülni fogom azt^ hogy talán egyik, vagy másik képviselőtársamra hivatkozzam. Tisztán csak magukat a tényeket fogom az igen t. képviselőháznak egész rövidséggel tudomására hozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az egyik részén a megyének — és azt előre bátor vagyok kijelenteni, hogy itt nem csupán katholikusokról van szó, hanem mondják jóravaló polgáremberek, a kik különböző vallásfelekezetnek, úgy, a mint épen jön — a megyének egyik részén, mondom, azt mondják: a kormánynak ezen jog és vallássértő javaslatát döntsük meg. A másik azt mondja, — a jelszót, azt már kihagyom, — hogy katholikus ember a polgári házasságot nem akarhatja ... Miklós Gyula: Ezt plébános írta 1 (Derültség jobb felöl.) Szalay Károly: ... a szegény nép nyakába varrni, mint valami rossz szűrt. Mások azt mondják, hogy: »igaz bánattal nézzük, hogy halálos mérget szeretne nekünk küldeni a kormány a polgári házassággal.« (Egy hang jobb felöl: Melyik pléMnos írta?) Kérem, református emberek. Bajos volna, hogy plébánosuk legyen. (Derültség bal felől.) Itt van igenis egy katholikus, a ki azt mondja, nyilt dolog, hogy a kormány a katholikus vallás megalázására törekszik és bosszú-politikát követ. Ezek a szelídek, t. képviselőház, hanem vannak itt más forma hangú levelek is. Vajay István: Halljuk a mérgeseket! Szalay Károly: Például egy fhelyen azt mondják: »az isten verje meg azt is, a ki kigondolta, ez mind csak a nép terhére fogna válni; jobb volna bizony, ha azon javítanának, a mi már úgy el van rontva eddig is, mert ez csak mind a nép veszedelmére van.« Még ez is szelid, pedig azt mondja a végén,
