Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

316. országos ülés 189d. márcxins 17-én, szombaton. 273 végrehajtásáért a felelősséget magamra vállalói nem tudom. (Helyeslés a baloldalon.) Á2t mondják, hogy a felekezeíck közti harcz és háború és az osztályok közti egyenetlenség csak falra festett rémkép, hogy mihelyt a, törvényt meg fog alkottatni, azonnal béke lesz az országban. Hát én, a ki ellenzem a törvényjavaslatot, ha az mégis megszavazíatik, óhajtom, hogy úgy legyen, de nagyon félek, hogy nem úgy lesz. Hiszen már a házban lefolyt vita is mutatja, hogy mit várhatunk a nép közt, a hol nem a műveltség magas színvonalán álló, a nép, a haza üdvét szívükön viselő egyének — tartozzanak azok bármely párthoz—vitatkoznak egymással; ott a szenvedélyek fel fognak keltetni. Hiszen a házban már csíráját láttak elvetve az ilyen felfogásnak, hiszen hallottuk, még periig autoritativ helyről, hogy szükség volt e törvényjavaslatra azért, mert a katholikus egyházban vannak intranszigensek, a kik nem akarnak engedelmeskedni a miniszter: rendeletnek, (Egy hang jobbról: A törvénynek 1) Hallottunk hangokat, hogy még a magyarság terjedésének is egyik nagy akadálya a templom, mert a hol vegyes vallásúak vannak, ott az egyik azt kívánja, hogy ebbe, a másik azt kívánja, hogy abba menjenek; hallottuk, a mint már említettem, hogy nem magyar ember az, a ki nem szavazza meg a törvényjavaslatot. Ha mindezek kellőleg kiszínezve a nép közé átmennek, képzeljék el t. képviselőtársaim, miféle béke fog akkor uralkodni, különösen a nem magyar nemzetiségű vidékeken. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen azon megyében, melynek egyik kerületét képviselni szerencsém van, eddigelé felekezeti vagy nemzetiségi izgalom nem volt, mert a községben lakó lutheránus pap, a községben lakó katholikus földbirtokos és a községben lakó bérlő zsidó barátságos egyetértésben éltek, és ha itt-ott a nép között működni kezdtek a nemzetiségi, vagy szoczíáliss áramlatok, mindannyian egyetértőleg törekedtek arra, hogy azt elnyomják és a népet felvilágosítsák. Biztosíthatnak önök bennünket arról, hogy ez a jövőben is így lesz ? En kívánom, hogy így legyen, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, de ón nem indulok ki ezen feltevésből, én félek ezen törvény következményeitől a gyakorlati életben, és azért a törvényjavaslatot, ezen egyszerű, a hitelvi felfogástól távol álló okoknál fogva is, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ssbnókot számosam üdvöelik.) Hock János jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! Felszólalásom czélja nem a vita megnyújtása, hanem adandó szavazatomnak politikai felelősségemből folyó szükségszerű indokolása. (Halljuk!) Felszólalásom EÉPVH. NAPLÓ. 1882—97. XVII, KÖTET. azért maradt ily későre, mert azon aggályokra, melyeket elő fogok adni, a t. kormánytól megnyugtatást vártam, de mindhiába vártam. Szavaimat köszönetnyilvánítással kell kezdenem. Köszönetem első sorban illeti a t. kormánypártot, másodsorban pedig a minisztériumot. Az általános vita megindulásának harmadik napján, múlt hó február 21-én hangzott el itt egy valóban szép és jelentőségteljes beszéd, Justh Gyula t. képviselőtársam, a függetlenségi és 48-as párt elnökének ajkáról, melyben t. képviselőtársam a polgári házasság tervezett intézménye mellett határozottan állást foglalva, a többi igazságok között á következőket monda: »Főleg a mi diadalunk leend tehát a kötelező polgári házasság elvének törvényerőre emelkedése. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat sorsa a mi kezünkben látszik letéve lenni. A törvényjavaslat támogatása iránti elhatározásunkban nem ingathat meg minket az a gyanú, hogy a kormány nem a történelmi fejlemények kényszere következtében, hanem csupán taktikából és hatalmi érdekből vette fel programmjába a kötelező polgári házasság elvét. Nem a kormány iránti bizalomból szavazzuk meg a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. A jelenIenlegi szabadelvű pártot tudvalevőleg 1875-ben as elveken elkövetett árulás hozta Össze. Tagadhatatlan, t. ház, hogy valóságos áldás lenne az országra nézve a szabadelvű párt uralmának megdöntése*. Polónyi Géza: Helyes! Kun Miklós: (Olvassa,) »Különben, t. ház, szerény vélekedésem szerint, a mai korhadt rendszer éltető gyökere lenyúlik az 1867-iki kiegyezés talajába és onnan táplálkozik. Minden erőnkkel oda kell tehát törekednünk, hogy a nemzet részére visszaszerezzük ezredéves múltjához méltó önrendelkezési jogát. A mi legtermészetesebb szövetségeseink nem a reakezió táborában keresendők, hanem az igazi meg nem hamisított liberalizmus hivei körében. Mert Magyarország történelme megczáfolhatatlanűl bizonyítja azt, hogy ebben az országban a függetlenség uíáni törekvés mindig karöltve járt a szabadelvű törekvésekkel*. A Justh Gfyula t. képviselőtársam által elmondott ezen beszédet, melynek igazai közé egek is tartoznak, a t. kormánypárt viharos éljenzéssel és tapssal kisérte, gratuláczióit saját padjaink -közt adta át, és a ház t. elnöke szünettel honorálta. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A t. kormánypárt részéről én ezt a Justh Gyula t. képviselőtársam által elmondott igazságok elismerésének és az elismerés leghitelesebb és legünnepélyesebb alakban való nyilvánításának tekintem, 8 ezért illeti első sorban 85