Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-316
274 •Hifi. országos ülés 1894. márczius 17-én, szombaton. a t kormánypártot a köszönet. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Másodsorban köszönetemet kell kifejeznem a t. kormánynak. Justh Gyula t. barátom beszédét követő napon a t. igazságügyminíszter úr ugyanazon beszédében, melyben kijelenté, hogy a kormány padjairól tett miniszteri nyilatkozatok a kormány kijelentésének tekintendők, Justh Gyula barátom beszédét hatalmas érvelésíínek jelentette ki. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Fogadja érte köszönetünket. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélsőbalon.) Polónyi Géza: Tegyék el emlékbe! Kun Miklós: A t. kormánypárt és a t. kormány ily ünnepélyes alakban és ily egyhangúlag történt nyilatkozatát az iránt, hogy az abban foglalt igazságokat elismeri, oly ténynek tekintem, hogy azt a kormánypárt emlékkövéül látom, melyre fel van írva: Volt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. igazságügyminiszter úr február 22-iki beszédében ugyanazon emlékkőre egy jövő párt alakulásának nagy körvonalait rajzolta, a melyeket — mint a vita folyamán többször volt alkalmam hallani — több képviselő úr mélyebbre vésni igyekezett. Ebben az országban az ország függetlenségére és önrendelkezési jogának visszaszerzésére irányuló törekvés az igazi'és megbamisíttatlan szabadelvüség is együtt és karöltve jár az ország önrendelkezési jogának és visszaszerzése iránti törekvéssel. (Igaz ! Úgy van! bal felől.) Azt kérdezem én, vájjon ezen meghamisíttatlan és igaz szabadelvűséget a kormány táborában megtalálom-e? (Halljuk! Halljuk!) Nagy kérdéseket nem intézek a t. kormánypárthoz; nem kérdem tőle azt, akarja-e Magyarország külügyének, külön diplomáeziai képviseletének jogát érvényesíteni, visszaállítani, visszaszerezni; nem kérdem akarja-e a magyar önálló hadsereget ? (Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy akarja!) Nem kérdem azt, hogy akarja-e Magyarország bank-, hitel- és pénzügyi, közgazdasági életének, a vámterület önállósítását; még azt sem merem kérdezni, vájjon letett-e már a sem szűkítők, sem tágítok tlieóriájának politikájáról; (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) pedig ez a politika minden szabadelvűséget, minden haladást kizár, az a »se ki, se be« politikája. (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Kisebbek azok a kérdések, a melyekkel próbára akarom tenni, vájjon az önök körében megvan-e az igazi és nieghamisítatlan szabadelvüség? (Halljuk! Halljuk !) T. barátom Justh Gyula már előbb idézett beszédében czélzott arra, és nyíltan kijelentette, hogy e törvényjavaslatnak oly hibái és hiányai vannak, a melyeket kijavítani okvetlenül szükséges, s a melyekre nézve megjegyezte, hogy azok részint szerencsétlen közjogi helyzetünknek következményei, részben pedig a részletes vita során kijavíthatok lesznek. Hát én, t. ház, úgy mint Önök a beszédnek tetszéssel való fogadása által kifejezték, elismerem szerencsétlen közjogi helyzetünket, de azt nem ismerhetem el, hogy ezen szerencsétlen közjogi helyzetünknek okvetlenül következményei volnának, azon közjogi visszásságok, melyek a törvényjavaslatban vannak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Meg akarom tudni, vájjon azon viszszásságok javíthatók lesznek-e akár az általános, akár a részletes vita során. Észrevételeim és aggályaim, t. ház, a következő pontokra irányúinak. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 26. §-a tiltó akadályként állítja fel a véderő törvény értelmében megkívánt engedély hiányát. T. ház! A véderő törvényre való hivatkozást én e törvényben helyénvalónak nem látom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) vagy legalább nem ily alakban, mint a milyenben itt megtörtént. A véderő törvény, t. ház, miként azt az 1867 : XII. tcz. 13. szakasza világosan mondja, a miként azt Szilágyi Dezső t. igazságügyminiszter úr 1889-ben itt tartott fényes beszédében, még képviselő korában bebizonyította, oly törvény, a mely eredetét nem a nemzetnek függetlenségéből, hanem csak az országnak törvények által korlátozott szabadságából veszi. Az 1867 : XII. tcz. 13. §-a így szól: (Olvassa.) »A védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Miután azonban az ily megállapítás épen úgy, mint a későbbi átalakítás is csak egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszertíen: ennélfogva minden ily esetben, a két minisztérium előleges megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslat fog terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvény • hozások nézeteiben netalán felmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik«. A véderő törvény, miként felolvasni szerencsés voltam, világosan bizonyítja, hogy az a ház tanácskozása alá úgy került, hogy az előbb a törvény szerint két, a gyakorlat szerint pedig három minisztérium közös megállapodásából származik, és hogy a három közül kettő nem magyar miniszter, azon felül, t. ház, hogyha a kormányok között a megegyezés létre nem jöhet, annak eredetéhez még idegen törvényhozásnak is van szava. Keletkezése tehát nem a magyar nemzet függetlenségéből származik, s mint ilyen, Magyarország igazságügyi független törvényhozásának alapvető kodexszerű törvényébe
