Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

268 Slft. országos ülés 18ít4. márczius 1í-étt, szombaton. törekvés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És e törekvést a nemzet abban az arányban fogja támogatni, a mily arányban nő a nemzet életrevalósága. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én az előttünk fekvő javaslatban nem látom a nemzeti életrevalóság tünetét, mert egyfelől gyengíti az egyház erejét, másfelől, mivel viszálkodást okoz, gyengíti az államot is. A kormány úgy jár el, mint az a rossz kertész, a ki az állam fájának hiányzó tápnedveit nem akarja megszerezni, hanem e helyett a fáról lemetsz egy életerős és egészséges ágat, hogy így a táplálandó területet kevesbítse. Az előttünk lévő javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Zajos tetszés és éljenzés a bal- és a ssélső baloldalon.) Elnök: Szentiványi Árpád képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. (Malijuk!) Szentiványi Árpád: T. ház! Félreértett, jobban mondva: félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Ralijuk! Halljuk!) Herman Ottó képviseli) úr tegnap az én felszólalásommal is foglalkozva, nekem e szavakat tulajdonította: »hiszen mi szegény ágostai hitvallásúik, nagy köszönettel fogjuk elfogadni, ha nekünk abból a nagy vagyonból, a mivel a katholiczizmus dicsekszik, valamicske jut.« Engedelmet kérek, én nem használtam e szavakat, sem ilyesmi az én felszólalásomból ki nem magyarázható. (Úgy van! halról.) Én az 1868; LTII. t.-cz. módosításáról szólva azt mondtam: Ha a kormány be tudott terjeszteni öt javaslatot, lett volna bátorsága, beterjeszteni a hatodikat 1848: XX. t.-cz. szellemében. És ha a protestáns egyházat oly anyagi körülmények közé hozza, hogy szegénységénél fogva ne volna martalékul dobva a gazdagabbaknak, akkor beleegyeznénk az 1868: LIII. t. ez. módosításába; s kijelentettem akkor is, hogy az ily módosítást, a minő e javaslatban kontempláltatik, akkor sem fogadnám el, mert, ha kimoudatik, hogy a házasságra lépők a házasság előtt lépnek szerződésre a születendő gyermekek vallása tárgyában, annak más értelme nincs, mint a reverzálisok vevésének törvénybe iktatása. (Úgy van! bal felöl.) Mindenkinek elbírálása alá bocsátom tehát, vájjon abban, a mit én mondtam, van-e csak árnyéka is annak, mintha én nihilista és szocziálista tendencziákat táplálnék; mintha osztozkodni akartam volna; mintha abban könyörgés, rimánkodás volna, nem pedig egy szentesített törvény végrehajtásának követelése. (Élénk hdyeslés bal felől.) Elnök: Serbán Miklós képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. (Nagy zaj.) Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Serbán Miklós: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Serbán Miklós: Nem lehettem jelen szerdán az ülés végén, hogy felelhessek azokra a vádakra, a melyeket Miklós Gyula képviselő úr ellenem emelt; legyen tehát szabad azt most megtennem. (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok azok elől kitérni azzal a sokszor használt argumentáczióval, hogy azokat a vádakat, mint alaptalanokat visszautasítsam; nem akarok kitérni azért sem, mert azoknak meg van a maga politikai hátterök. Én a képviselőház egyik pártjának sem vagyok tagja, s így senki sincs itt, a ki engem védelmezzen, hanem én a képviselőház dignitásához és igazságszeretetéhez appellálok (Helyeslés a baloldalon.) s remélem, hogy meg is kapom a kért szatiszfakeziót. (Halljuk! Halljuk!) A mi már most az első inszinuaeziót illeti, kijelentem, hogy én Bukarestben semmiféle politikai czélból nem voltam s az akkoriban reám vonatkozólag megjelent inszinuaeziókat a leghatározottabban dementáltam a Bukarestben megjelenő »Vointia Nationale« nevű újságban mondván, hogy egy perczig sem szoktam elfelejteni, hogy én Magyarország ' képviselőházának tagja vagyok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) itt van a lap is, (Felmutatja az újságlapot.) a melyben ezt demeutáltam. A mi azt a másik inszinuaeziót illeti, hogy én Fogarasmegye közgyűlésén oly politikai irányzatnak vagyok szószólója. a melyről - szóló — meg van győződve, hogy annak helyeslése a magyar parlament politikai légköréből Örökre ki van zárva, csak annyi a megjegyzésem, (Halljuk! Halljuk!) hogy én Fogarasmegye törvényhatósági bizottságának tagja csak akkor voltam, mikor kormánypárti képviselő voltam. (Derültség a bal- és a szélső balon.) Mikor a szabadelvű pártból kiléptem s kerületemben több helyütt újra megválasztottak bizottsági tagnak, jóllehet ott születtem, hogy szüleim is ott laknak, s kerületem is ott van, verifikálni nem akartak és nem akarnak, sem ott, sem itt a belügyminisztériumban. (Derültség a bal- és a szélsőbalon.) A tény illusztrálására megjegyzem, hogy Fogarasmegyében nincs nemzetiségi kérdés; hiszen ott a lakosságnak 95°/o-a román, hanem van közigazgatási és társadalmi kérdés magában a központban, Fogarason. Én az általánosan ismert közigazgatási visszaélések ellen emeltem szót a közgyűlésen, azonkívül pedig mindig panaszkodtam egy férfiú hiánya miatt, ki az ottani társadalmat összekapcsolja, mert én Bauszsiern GHiidó főispán kinevezését és fentartását politikailag szerencsétlen ideának tartottam s tartom ma is. (Mozgás jobb felől.) Mondja meg az igen t. belügyminiszter úr, hogy miféle követelésekkel állottunk tai elő? Mi nem kértünk román főispánt,