Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

306. országos ülés 1894. márcrnis 5-én, hétfőn. is nem csalódom — Buffon az ördöggel, vagy az ördög Buffonnal, midőn ez Buffont azzal fenyegette, hogy felfalja, ha ezt, vagy amazt, a mit tőle kíván, nem teszi meg. Ez ránézett az ördögre, és mert látta, hogy körme hasított, megvetőleg így szólt: »Hasított köröm! nem húsevő*. (Derültség bal felől.) Byen szólam, t. ház, az. — a mi sokszor fel lett már említve, —- hogy először születik az ember és csak azután lesz valamely vallásfelekezet tagjává. Hát ha ezt úgy fogjuk fel, mint a hogy Szász Károly t. képviselőtársam megmagyarázta, akkor — ámbár nem látok benne valami nagy bölcseséget — elhiszem, hogy először csakugyan születnie kell az embernek, s csak azután kereszteltethetik meg, mert bajos volna előbb megkereszteltetnie, mielőtt még megszületett volna. (Derültség hal felől.) De ha más értelemben fogja fel ezt valaki, akkor határozottan tagadnom kell e szólamnak még az értelmét is, mert meglehetős hosszú politikai pályámon sohasem tapasztaltam, hogy hazám iránti kötelességem teljesítését az, hogy én vallásomhoz, mint katholikus, szigorúan ragaszkodom, gátolta volna; ellenkezőleg, igenis tapasztaltam, hogy hazám iránti kötelességem teljesítését a vallásomhoz való szigorú ragaszkodás elősegítette. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen szólam az is, hogy ezen kérdés tárgyalásánál felejtse el mindenki felekezeti álláspontját, s itt tisztán, mint képviselő beszéljen, és ne törődjék azzal, hogy ez a felekezeteket hogyan érinti, s hatásában milyen, ne törődjék azzal, vájjon saját magára, saját érzésére, saját meggyőződésére miként gyakorol hatást ezen törvényjavaslat. Azt hiszem, hogy ez is csak olyan szólam, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy mi ezen törvényeket nem automatáknak, hanem létező embereknek, létező felekezeteknek csináljak, kiknek vallási meggyőződését vagy sérti, vagy megerősíti, vagy nem érinti ezen törvény. Annál furcsább ez a szólam, mert majd minden szónok, ki védelmébe vette a. törvényjavaslatot, minket katholikusokat arról akart meggyőzni, s az előttem szólott igen t. képviselő úr is ilyen formán nyilatkozott, hogy ez a törvényjavaslat sem az egyház dogmáiba nem ütközik, sem az egyes katholikus ember lelkiismereti szabadságát nem sérti. Ennél az állításnál legelői ment Veszter Imre igen t. képviselőtársam. Tudom, hogy ő igen jó jogász. Azt sem vonom kétségbe, hogy nagy politikus. De tovább megyek; még azt is el akarom hinni, hogy akkor, a mikor ide belépett, minden felekezetiességét künhagyta a folyosón. (Derültség bal felől.) Még tovább megyek; azt is el akarom hinni, hogy véghetetlenül erős állású ellenzéki ember. (Derültség a haloldalon.) Hogyne ! Hiszen nem azt állította-e Visontai Soma képviselőtársammal egyetemben, hogy azért nem akarja megbuktatni a kormányt, s azért nem tagadja meg ezen törvényjavaslatot, mert a kormány kabinet-kérdést csinált belőle. Hogyne lenne tehát erős ellenzéki ember ő, a ki akkor akarja megbuktatni a kormányt, a midőn nem lehet, mert a kormány kabinet-kérdést nem csinál. (Élénk derültség bal felöl.) Még tovább megyek, s hogy kedvében járjak, azt is elhiszem, hogy Magyarországon a legkonzequensebb ember. Hogyne, hiszen beszédében azt mondotta, hogy akkor, a midőn a bizottság — tehát ő is, mert tagja az igazságügyi bizottságnak — nem mondhat bírálatot, és nem ajánlhatja a törvényjavaslatot, a melynek összes anyagát az utolsó részletig nem ismeri, de nem is ismerheti, no pedig itt azt hallottuk, hogy véletlenül nem tagadta meg a törvényjavaslat elfogadását, sőt nagyon is pártolta. De hát én annyira jó indulattal vagyok képviselőtársam iránt, azért ha kívánja, csakhogy teljesen kedvében járjak, arra is kész vagyok tanúskodni, hogy a t. képviselő úr nemcsak igen jó jogász, hanem még jobb technikus, a ki úgy ért a vasútépítéshez, vagy a gyárak építéséhez, mint kevesen (Élénk derültség a szélsőbalon.) De azután az én híszékenységem megáll ott, hogy a t. képviselő úr és Visontai Soma t. képviselőtársam legyen hívatva arra, hogy ők ítéljék és magyarázzák meg nekem, katholikus embernek azt, hogy az én katholikus érzületemet mi sérti. Ezt már nem hiszem. (Derültség a szélsőbalon.) Sokat mondottak itt, t. ház, arról, hogy a törvényjavaslat az egyház dogmáiba ütközik, és az egyház jogait sérti-e vagy sem? Azt hiszem, t. ház, hogy helyesen cselekszem, ha az egyházról nem sokat beszélek, nem azért, mintha annak javát szívemen épúgy nem viselném, mint bárki más; hanem azért, mert tudom, hogy az isteni eredeténél és örök igazságánál fogva úgy is megdönthetetlen és az én védelmemre nem szorul. De igenis beszélni akarok saját magamnak, mint katholikus embernek a sérelméről. És itt azután már annál erősebben és bizonyosabban állítom, hogy e törvényjavaslat által a katholikus lelkiismereti szabadsága heíyrehozhatlanúl meg lesz sértve, mégpedig nemcsak azért, a mit már Polónyi Géza t. képviselőtársán: is említett, hogy egy katholikus ember, kinek dogmája azt mondta, hogy a házasság felbonthatatlan, az állam által kényszerítve van felbontható házasságot kötni; nemcsak azért, a mit korántsem lehet oly példákkal elütni, hogy hiszen nem tartozik mindenki elválni; hanem a sérelem — nézetem szerint — az, midőn nekem vállá-