Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

315. országos ülés 1894. márczius Wí-án, pénteken. 255 e javaslat végrehajtásánál, akár más téren teljes rendet eszközölni. Azt mondják, hogy ime az Eötvös-frakczió, (Halljuk! Halljuk!) a melylyel Szentiványi Kál­mán t. képviselőtársam behatóan foglalkozott, a mire nézve azonban én illetékes kezekbe, tudni­illik Eötvös Károly t. képviselőtársam kezeibe teszem le a feleletadást, mint a kinek Agy is van zárszava. Azt mondják, hogy az úgynevezett Eötvös­frakezió, a mely különben íüggetlenségi párt, paktumot kötött, közös ügyet csinál a kormány­nyal. Bámulom, hogy még nem hozták fel en­nek a paktumnak az árát; mert nagyon kíváncsi volnék, hogy engem ez a kormány körülbelül mennyire taksál? Hát, t. ház, vessünk véget ennek a dolog­nak is. Mi sohasem tagadtuk, én a legkevésbbé, hogy én ennek a 67-es alapon álló kormánynak egyebe, mint ellenzéke nem lehetek, az voltam, és az is maradok. Ha önök azt mondják, hogy ennek a kormánynak a jelen törvényjavaslatra nézve nincsen többsége, hát ez állhat az ő párt­jára, de magának az eszmének ós a törvény­javaslatnak megvan a többsége (Zajos helyes­lés a szélső baloldalon és jobb felől. Mozgás bal felöl) Nem kérdés az, hogy kikből alakúit, hanem hogy a kik akarják, azt nyíltan és határozottan vallj'ák, és remélem, hogy azok egyszersmind felajánlják a közreműködésüket is arra, hogy a javaslat valósággal végrehajtható legyen (He­lyeslés jobb felől és a szélsőbalon.) De azután mit mondanak még tovább? Nem helyes, ha valaki a kormányt ebből az ötletből nem akarja megbuktatni. T. ház! Én vagyok az a képviselő, a ki annak idejében, mikor a ház Irányi Dániel határozati javaslatát elfogadta, óvást emeltem pártom körében az ellen, hogy a határozati javaslatból a »kötelező« szócska ki­hagy assék ; Madarász József t. barátom ennek következtében megtagadta a határozati javaslat aláírását. (Mozgás a baloldalon.) És mi egy né­hányan egy perczig sem kétkedtünk azon, hogy miért hagyják ki a »kötelező« szócskát. (Zaj. Nyugtalanság a baloldalon.) Én magamra vettem ezzel az akkori pártvezérnek, egy országosan tisztelt férfiúnak, Irányi Dánielnek neheztelését, mert azt mondtam, hogy másképen, mint a »kö­telező« szócskával, nem mehetek, ennek ott kell lenni, én soha a törvényhozás termébe mentálísz rezerváczióval nem lépek. Ez hatott reá, és haláláig meg sem bocsátott nekem. És ime, t. ház, ma tisztán áll a dolog, hogy miért akar­ták kihagyni a kötelező szócskát. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon Nagy zaj és nyugtalanság bal felől.) Bolgár Ferencz: Ne bántsa Irányi emlé­két! (Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Herman Ottó: Minden gondolkozó ember nek annak a szónak kihagyása egyet mondott, hogy tudniillik némelyeknek a kötelező polgári házasság nem kell. (Nagy zaj.) De akkor kérem és kérdem, hogyan viselhették éveken át nyu­galmasan azt a nimbuszt, hogy ők a kötelező kötelező polgári házasság mellett vannak, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás bal felől.) hogy ők szabadelvűek? Hát az in^égeí házas­ság terve mikor jött a törvényhozás termébe? Csak most ; annak semmi előzménye nincsen. A fakultatív formának, mint mondják, egy előz­ménye volt, hogy egy alkalommal Ugron Gábor azt mondta, hogy hajlandó a fakultatív kötelező polgári házasságig elmenni, de ez nem az a szabadelvűség, a mi az enyém. Én nem akarom még jobban összeveszíteni az egyházat az ál­lammal, mint a hogy már van, (Helyeslés jobb felöl és a szélsőbalon.) és a ki a fakultatív há zasságról beszél, az tudja jól, hogy a gyóntató szék, a papi hatalom, minden kigondolható esz­közzel azon fog működni, hogy : »ne menj az államhoz, mert az a házasság nem házasság, nem szentség, hagyd ott !« És akkor szeretném én tudni, hogy akarnák azok a fakultatív há­zassággal a vallási békét elérni? (Tetszés a jobb­és a szélső baloldalon. Mozgás bal felöl.) Nem veszem továbbra is igénybe a t. ház figyelmét, hanem kijelentem a következőket. (Halljuk! Halljuk!) A midőn én ezt a törvény­javaslatot megszavazom, és megszavazom tár­saimmal együtt, az nem jelenti azt, hogy mi abdikálunk a közjogi ellenzék álláspontjáról. De azt is kijelentem, hogy semmiféle manővrirozás, Semmiféle elfedése a valónak engem ebben a házban vezetni nem fog. (Élénk helyeslés jobb felöl és a szélső baloldalon.) Tessék velem és azon társaimmal szemben, a kik velem egy né­zeten vannak, repukiót alkalmazni, a minőt bírnak, mi is fogunk, a hogy mi birunk, mert nem is az a kérdés, hogy hogyan tudnak a férfiak egy pártkörben együttmaradni, meg­férni, hanem az: miként tudnak eszméik körül állást foglalni? (Zajos tetszés a jobb- és szélső baloldalon.) Arról van szó, hogy irányt szabjunk az országnak, hogy keletkezhessek tiszta meg­győződés, és ekként azután fejlődjék maga a parlamentarizmus. És én nem habozom kimon­dani, hogy én mai megromlott közviszonyaink közt a javulásnak szimptomáját látom akkor, midőn a szabadelvű párt, a melytől engem óriási távolság választ el, pártkérdést csinált ezen ja­vaslatból. (Tetszés a jobb- és szélső baloldalon.) Sőt én azt mondom, hogy a mikor pártkérdést csinál, a mikor azon férfiak onnan kilépnek, ez kötelezte volna a többi pártokat is, hogy ha-

Next

/
Thumbnails
Contents