Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

256 815. országos ülés 1894. márezius 16-án, pénteken. sonlóképen cselekedjenek és bocsássák a javashit ellenzőit együvé. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a johb- és szélsőbalon) Ismétlem, hogy az országos pártok nem vegyeskereskedések, a hol mindenfélét lehet vásárolni. (Zajos tetszés a jobb- és szélsőbalon. Egy hang: Grájslerei!) A leghatározottabb elvi alapon kell azoknak megállapodniok, ami nem rólam, nem másokról szól, hasiéin szól az ország véleményének kifejezéséről, (letszés a jobb- és szélső haloldalon.) Hiába tagadják, rendkívül fontos, mélyreható dolog a vélemények tisztázása, s a kik nincsenek ezen a magaslaton, azok a köz életben több kárt tesznek, mint a mennyi hasznot tehetnek. (Tetszés a jobb- és szélsőbalon.) Midőn én a törvényjavaslatot megszavazom, midőn ezen meggyőződést kifejezem, engem nem a kormányra való tekintet vezet, mert ahhoz a haszonhoz, ahhoz a hatáshoz képest, melyet ez a törvény a magyar nemzet testében véghez fog vinni, a leghosszabb életű kormány fennállása is valóságos efemeriáda. Én nem a Wekerlekormánynak, sem semmiféle kormánynak, hanem a magyar nemzetnek szavazom meg a törvényjavaslatot. (Hosszantartó, élénk tetszés, éljenzés és taps a jobb- és szélsőbal felől.) Ábrányi Kornél: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök: Kérdem a t. képviselő urat, mi czímen kivan szólni? (Felkiáltások a baloldalon: Személyes kérdésben! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ábrányi Kornél: T. ház! Én nem személyes kérdés czímén szólalok fel, hanem a ház engedelmét kérem arra, hogy nyilaik ózhassam azon ügyben, melyet Herman Ottó t. képviselőtársam napirend előtt itt szóba hozott. (Nagy zaj a jobbóldalon. Felkiáltások bal felől. Halljuk! Halljuk !) Elnök; A házszabályok értelmében csak , egyszerű nyilatkozatot tenni nem lehet, azonban Herman képviselő űr a képviselő úr szerkesztése alatti lapról szólván, személyes kérdésben szólhat a képviselő úr. (Halljuk!) Ábrányi Kornél: Ha a t. ház azt nekem megengedi, akkor először is köszönetemet fejezem ki Herman Ottó képviselő úrnak, hogy azt az ügyet a ház előtt szóba hozta, mert legalább így nekem is tudomásom lett az ügyről és alkalmam van a t. ház előtt az igazságot megmondani. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Kötelességemnek tartottam Herman Ottó t. képviselő úr felszólalása után, melyről a házon kívül értesültem, azonnal elmenni a »Pesti Napló« kiadóhivatalába és számot kérni azért az eljárásért, melyet Herman Ottó t. képviselő úr egészen jogosan hozott a ház elé, és megbotránkozását fejezte ki a felett. A kiadóhivatal azzal mentette magát, . . . (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Csak mentette magátf Halljuk! Halljuk!) Az igazságot mondom, minden tekintet nélkül, hogy miféle konzequeneziák hárulnak reám. (Halljuk! Halljuk! bal felől) A kiadóhivatal azzal mentette magát, hogy igenis visszaélés történi, de a visszaélést nem a hiadóhivatal követte el. (Nagy zaj. Ellenmondások és derültség jobb felől. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) A kiadóhivatal ugyanis a »Pesti Napló« elárusítóihoz küldött egy körlevelet, a mely szórói-szóra így szól: »Igen tisztelt Uram ! Kossuth betegségéről igen válságos hírek érkeznek, a melyek szükségessé teszik, hogy a kellő intézkedéseket _már előre is megtegyük. Mellékelve küldünk Önnek nyomtatványokat, melyeket annak idején* . . . (Felkiáltások .Ahá! Derültség jobb felől. Zaj. Halljuk! Halljuk ! bal felől.) Tessék békén bevárni a végét, nem mondok semmi védelmet az eljárás felett. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) »Ha a katasztrófa bekövetkezik, és távirati értesítést nyer arról, hogy Kossuth meghalt, szíveskedjék azonnal utczákon és nyilvános helyeken szétosztani.« (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon és a szélső baloldalon. Felkiáltások : Ahá! Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én nem védem ezt az eljárást, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is lehet!) csak megmondom, a mit a kiadóhivatal a maga védelmére mondott. Én a kiadóhivatal mentségét nem fogaahatom el. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Csak azt a tendencziát utasítom vissza, mintha ezen nyomtatványok már eleve azon czélra lettek volna küldve, hogy már most szétosztassanak. (Nagy zaj a jobboldalon és a szélső baloldalon. Felkiáltások Egyre megy!) Ez az igazság, t. ház! Én a kiadóhivatal eljárását nem helyeseltem, rosszalásomat nyíltan kifejeztem s ezt a ház előtt is megteszem, kiemelvén, hogy sem nekem, sem a szerkesztőségnek erről előleges tudomásunk nem volt. (Zaj és mozgás a jobboldalon és a szélső baloldalon. Egy hang a jobboldalon: Maga a kiadó is! Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csengd.) Ha t. képviselőtársam, Herman Uttó, az ügyet azért hozta elő a házban, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy megbélyegezze azon hírlapi verseny túlzását, a melyet — sajnos — a kiadóhivatalok a hírlapi verseny érdekében, tekintet nélkül arra, hogy azt előre közöljék a szerkesztőséggel, vagy a hirlaptulajdonossal, megtenni gyakran jónak látnak, akkor én a megbotránkozáshoz hozzájárulok, s abban magam is teljes mértékben részt veszek. (Helyeslés bal felöl.) De ha Herman Ottó úr azon intenezióban tette volna, hogy a kiadóhivatal ez eljárását a lap szerkesztőségének, vagy tulajdonosának intenczióival