Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

30 3(M>i országos ülés 189í, márczius 5-én, hétfőn; Hock János jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Előttem szólt t. képviselőtársam ne méltóztassék udvariatlanságnak venni, ha beszédére tüzetesen nem válaszolok; meg fogja találni általános megjegyzéseire az én ellenvetéseimet beszédem fonalán. (Halljuk ! Halljuk!) A tegnapi napon a kormány pártjának — mert Szilágyi Dezső t. igazságügyminiszter úr nyilatkozata után nem mondhatom, hogy a kormánynak — nagy napja volt. Én, t. ház, előre magam elé tettem azt a szabályt, a melyet most a t. igazságügyminiszter úr is felemiitett, és nagyon megnéztem és megfigyeltem azt a tüntetést, ennek benyomásáról akarok itt most számot adni. (Halljuk! Halljuk!) Nem engedhetem meg azt sem magamnak, mert egészen tárgyilagos akarok maradni, hogy azt kérdezzem, hogy azon a közös ügyes tüntetésen hogyan érezhette magát a Rákóczy-, meg a Bocskay zászló, csak azt akarom a t. rendező uraktól kérdezni, miért hiányzott ott II, András királyunk zászlaja? Rám csakugyan lélekemelő és örvendetes benyomást tett a tegnapi tüntetés, mert arról győződtem meg, hogy a kormány pártjának már a kormányzat rendes eszközei nem elégségesek hatalmuk fentartására. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A mint elkéri az ellenzéknek, s különösen e pártnak egyik elvét, a mint elkéri szavazatait, úgy elkéri annak eszközeit is, (Igás! tfgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a demonstrálást és az izgatást. (Élénk tetszés és derültség bal felöl.) De hát ki ellen izgat a kormány, — bocsánatot, a pártja? A többség ellen? Hiszen ország-világnak hirdetik, hogy a kormány pártja egy óriási többség, egy kompakt többség. A korona ellen ? Hogyan lehet a korona pártjáról feltenni, hogy a fejtdelein ellen izgat, hiszen úton-útfélen halljuk, hogy nemcsak abba egyezett bele a korona, a mit tudunk, de abba is, a mit nem tudunk. (Derültség bal felöl.) Mi ellen izgat a kormánypárt ? Izgat saját öntudata ellen, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy ne lássa azt a láthatatlan kezet, a mely égő betűkkel írta a falra a »Mene-Tekel-Urfazin«-t, hogy az önök napjai meg vannak számlálva, akármit csináljanak is, hogy az önök napja, a mely a borosjenői és kőszegi beszédek alkalmával dél felé közeledett, tegnap nagy sebesen elhagyta a déli vonalat és lenyugvóra készül. (lyas! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezért nagy az én örömöm, ezért üdvözlöm a tegnapi napot, nem azért, mintha reményié ném, hogy a mi napunk kel fel. A mi napunk még nem kel fel, de mégis üdvözlöm a tegnapi napot, mert ismét túlleszünk egy oly napon, mely nekünk sohasem volt kedves. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a baloldalon. Helyeslések a szélső baloldalon.) Midőn ebbeli megállapodásomat indokolni megkísértem, nem teszem ezt azon felhívás folytán, a mely e padokról elhangzott, mert azt hiszem, hogy saját állásomnak úgy felelek meg legjobban, ha azt a felhívást, a mennyire lehet és legalább ez időben elfelejtem, hanem teszem azért, mert, a mint méltóztatnak majd meggyőződni, e kérdésben meglehetős különálló és merev álláspontot foglalok el, a melyet indokolni óhajtok. (Halljuk! Halljuk!) Megengedem, t. ház, hogy előadásom folyamán talán érzékeny húrokat is érintek, de ne méltóztassék azt szándékomnak betudni, mert e szándék egészen távol áll tőlem, hanem méltóztassék azt inkább annak betudni, hogy teljesen őszinte akarok lenni. (Halljuk! Halljuk!) Engem az e törvényjavaslatba lefektetett elvvel, a kötelező polgári házassággal, elvi meggyőződésem helyez ellentétbe, és ezen meggyőződésemnek nem ma adok először kifejezést. Régibb időkről nem is akarok szólni, de kifejezést adtam ennek határozottan és megváltozhatatlanúl utolsó választásom alkalmával kifejtett programmomban és ezen programra alapján lettem én szinte függetlenségi és 48-as párt elveit valló, de ezen kérdést programmjába fel nem vett ellenjelölttel szemben oly többséggel megválasztva, mint a minővel itt e házban talán nem sokan dicsekedhetnek. Ezen elvemnek kifejezést adtam akkor, mikor a függetlenségi és 48-as párt ezen országgyűlés kezdetén a köte-' lező polgári házasságot felirati javaslatában hangoztatta. Ez ellen tiltakoztam, és a pártkörből és nem a pártból, melyből soha nem állok ki, ismétlem, a pártkörből csak azért nem váltam ki, mert boldogult vezérünk, Irányi Dániel t. elnökünk ez irányban megnyugtatást nyújtott, a melyet pártom az általánosan ismert májusi határozatban ismételt. Hogy ez így van, t. ház, egyáltalában nem szükséges, hogy akkor, mikor én elveim alapján állok, a hitelvek homokjába dugjam fejemet, és még kevésbbé szükséges, sőt nézetem szerint egyenesen ki is van zárva, hogy akkor, midőn az elvek alapján állok, mig egyrészt pártom elveihez a legszigorúbban ragaszkodom, másrészt mások politikai czéljának zsoldjába szegődjem. (Élénk helyeslés bal felől.) T. ház! A szólamok korát éljük. A szólamoknak az a tulajdonságuk, • hogy ha azok lényegét vizsgáljuk, ha azokat közelebbről nézzük, úgy járunk velük, mint a hogy járt :— ha