Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

250 815. országos ülés 1894. márczhis lfi-án, pénteken. ezen katholikus gyűléseknek mindegyike általában a polgári házasság ellen foglalt állást. Már ha el is hittük azt Eötvös Károly t. képviselőtársunknak, hogy Solymosi Eszter nem létezik, (Derültség.) de azt már csakugyan senki sem fogja neki sem elhinni, hogy általában a polgári házasságot vallásos meggyőződésből ellenzők inkább szeressék, — ha már valaminek történni kell, — és inkább óhajtsák azt a törvényt, mely az esketésből kizárja a papot, mintsem azt a törvényt, mely a papot érvényes esketésre jogosítja. (Ügy van! bal felöl.) Az ellenünk felhozott összes érvek között a legfontosabbnak tulajdonítom azt a kimondott állítást, hogy a nagy izgalom, melylyel amúgy is minden reform jár, megvan amúgy is, tehát alkalmazzuk a megoldás gyökeresebb módját. Hát elhiszem, t. ház, hogy ennek a valahogyan összetákolt többségnek kegyelméből ez a gyökeres valami csakugyan meg is lesz, (Egy hang bal felöl: Dehogy less!) de a papiroson, és ott is fog az maradni, mert hiányzik az a sok szükséges valami, a miben ez a gyökér erősen megvethesse magát. Épen ez az oka annak, Imgy én az ezen reformmüben lefektetett nagy elveket féltem egy káros fiaszkótól, s ez az oka annak, a miért én a javaslatot nem fogatlom el, hanem gr. Apponyi Albert határozati javaslatához csatlakozom. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Schóber Ernő jegyző: Herman Ottó ! (Élénk felkiáltások bal felől: Öt peres szünetet kérünk !)\ Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. A tárgyast folytatjuk. Perczel Béni jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsásson meg a t. ház, ha az, a mit e vitában mondani akarok, nem lesz ment a szubjektivitás hangjától; bocsásson meg a t. képviselőház azért is, mert igaz az, hogy én ebben az órában inkább szeretnék félre vonulva, magamra lenni bánatommal, semhogy e vitában részt vegyek. De a halállal vívódó nagy élet példát ad minden hazafinak, így nekem is, és azt mondja legfőbb tanúságul, hogy a ki a nemzet közéletében bizalom alapján missziót fogadott el, az teljesítse kötelességét,, és ha e kötelességteljesítés nehéz időkre esik, akkor az a halállal vívódó nagy élet az ő jelszavával mindig azt ismerte el: sursum chorda! Én is igy állok itt, és kijelentem mindenek előtt, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatot készséggel és örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jól tudom, hogy úgy e házban, minte | házon kívül sokan vannak, kik a most folyó vitát hosszúnak tartják, a kik azt a nézetet vallják, hogy vessünk már véget és határozzunk. Én nem tartozom azok közé, sőt meg vagyok győződve arról, hogy minél hosszabb e vita, annál tanulságosabb és becsesebb a haza javára. A mit mi most művelünk, az ugyanaz, a mit a kertész miivel, mikor mélyen feldúlja a talajt, hogy a tele ültetett csemete jó gyökeret bocsásson. Mi is felkavartuk a nemzeti élet e<rész talaját, mert azt akarjuk, hogy az igazi egyenlőség fája mélységes mélyen bocsáthassa gyökerét le az utolsó viskóig. De ime, a hova mi az egyenlőség fájának egyik főgyökerét szántuk, a hol azt hittük, hogy termő talaj van, ásás közben kiderül, hogy ott özönvíz előtti teremtmények kerülnek napvilágra, (Élénk tetszés a szélsőbalon.) meddő kőzet, meddő talaj. Azok a napok is véget értek, a melyekben nem egy férfia közéletünknek a liberalizmus gyanújában sütkérezve, elhitette a nemzettel, hogy ő a liberalizmus valóságos hőse, a kiben bízni lehet. A nemzet óriási haszna az, hogy most tisztán látja maga előtt azokat, a kik liberálisok, és a kik nem azok, és tisztán látja azt is, hogy ki mit ért liberalizmus alatt. E tisztalátás a nemzetre nézve végtelenül fontos. A nemzeten fog állni úgy is, hogy ott, a hol a bizalom megszűnt, rendet csináljon majd akkor, niídó'n számot kell adnunk, mint becsületes hazafiaknak, megbízóink előtt majd választáskor. T. ház! Elfogadom e javaslatot, nem azért, a mit Pulszky Ágost t. képviselőtársam mondott, hogy akkor, midőn a magyar család alakúi és ennek első lépése megtörténik, akkor ott a hazaszeretet szerepeljen. Ez nekem nem elég. Hanem azt akarom, hogy akkor, midőn a család alakulásához az első lépés megtörténik, ott álljon a magyar állam fensége és vegye védő szárnyai alá ez új szövetséget. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobbról.) T. ház! Qui bene distinguit, bene docet. Mikor azt mondom, hogy a magyar állam álljon ott hatalmával, akkor én az államot a nemzettel azonosnak tartom és annak magyarságát megkövetelem. És én bámulatomat fejezem ki, hogy akkor, mikor oly törvény megalkotásáról van szó, melyre nézve a legellentétesebb faktorok egyetértenek, mely végtelen fontos a nemzet megalkotására is, a mikor Kossuth Lajos találkozik Deák Ferenczczel, sőt a most uralkodó király is megadja a konszenzust, hogy akkor itt az én t. szomszédjaim, kik a törvényt nem fogadják el, azt mondják, hogy ők nemzeti párt. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon és jobb felől.) Hát van ebben a házban egyetlen egy