Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-315
315, országos ülés 1894. inárcziiis 16-án, pénteken. 251 képviselő, kinek a magyar nyelvű akadémia nem kell, a ki azt elvileg perhorreszkálja? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van-e egyetlen egy képviselő, kinek a sárga-fekete lobogó kell s nem a nemzeti szinű lobogó? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne játszunk a szavakkal, ne fitogtassuk érzelmeinket, (Élénk helyeslés, a szélsőbalon és jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: Úgy van! (Élénk felkiáltások a baloldalon: Úgy van! Úgy van!) Ivánka Oszkár: Vallja be, hogy nihilista! Ne játszszék a szavakkal! (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Ugyan, ugyan! Madarász József: Sohasem tagadja Ő azt, hogy mi! Gr. Károlyi Gábor: Herman Ottó nem szokott semmit sem eltagadni, ő ki meri mondani. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Herman Ottó: Számolva a lojalitással és a lovagiassággal, kijelentem, hogy siket embert bizonyos távolságról inzultálni nem valami nagy virtus. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Ivánka Oszkár: Tessék neki megmondani, ha siket! Siket embernek sem szabad inzultálni, az nem privilégium. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem Ivánka Oszkár képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Herman Ottó: A nemzeti párt vezérétől kezdve az általam igen tisztelt és nagyrabecsült hadseregen végig bizonyos bámulatos terminológia kapott lábra és bizonyos észjárást tűntet fel előttem, a mely nálam a régi idők reminiazezeneziái közé tartozik. A dolog így áll. Azt mondja gróf Apponyi Albert és utána az ő igen t. társai, hogy mielőtt egy ily fontos reformba belemegyünk, azt jól elő kell készítenünk, azonkívül meg kell válogatnunk az időt, mérlegelnünk kell a viszonyokat és különösen óvakodnunk kell a forradalmi mozzanatok lehetőségétől. Ez Metternich, Bach és Schmerling terminológiája. (Mozgás a baloldalon. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és jobb felől.) Azt mondják: »AUe Umstände in Betracht ziehen, Zeit und Umstände gut wählen, .... Gr. Apponyl Albert: Ezt francziául is el lehet mondani. Herman Ottó: .... Ruhe ist die erste Bürgerpnicht.« (Derültség a szélső baloldalon és jobb felől.) A ki nem igy gondolkozik, az már a rebellizmus gyanújában áll. És bámulatos, t. báz, halljuk folytonosan azon a párton emlegetni a bombát, a dinamitot, a melinitet, azt a szörnyű veszedelmet bizonyos fokozatokban úgy, hogy csak azon bámulok, hogy még nem mondták meg a reczeptet is, a hogyan a bombák készülnek. (Derültség a szélső baloldalon és a jobbóldalon.) Ugron Gábor: Megmondja ön! Herman Ottó: Nem jó az ördögöt a falra festeni, . . . Bartók Lajos: Kossuth szavai festették az Ördögöt a falra, mikor a kormányt nevén nevezte! Herman Ottó: ... és én tudom, hogy Magyarországon senki sem fog forradalmat csinálni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt állítom, hogy boldogult b. Sennyey a most is élő gr. Apponyi György, a Vayak és mindazok, kik bizonyos időkben hivatva voltak, hogy a nemzet sorsát intézzék, magukról azt hirdették,—és gondolom becsületesen hitték is,—-hogy ők a liberálisak és hogy mindaz, a mi az ő liberalizmusukon túlmegy, már veszedelem, forradalom. A dolog tulaj dónk épsn így áll : az a jó előkészítés, az időnek az a válogatása kudarczra, vezetné az összes nagy eseményeket és a történeti fejlődésnek összes tanúságait és becses eredményeit. Mert én ekkor azon kezdeném, hogy isteni származása daczára Krisztus tulajdonkép ügyetlenkedett akkor, a mikor az emberszeretet tanát hirdette, mert nem volt előkészítve a talaj a farizeusoknál. (Élénk derültség és tetszés jobb felől.) Petőfi és társai, kiknek emlékét csak tegnap ünnepelte meg a nemzet, mért nem készítették elő lassankint a sajtószabadság behozatalát? (Derültség a szélsőbalon és jobb felől.) Miért nem vették tekintetbe a körülményeket és viszonyokat, tekintettel bizonyos hatalmakra? T. képviselőház! Ez veszedelmes játék; a históriából ily tanúiságokat levonni nem lehet. Nem arról van szó, hogy nézzünk a körülményekre és viszonyokra, hanem arról, hogy alkossuk meg a nagy reformokat, azokat, a melyek szükségesek, és emeljük fel e reformokhoz a nemzet egészét. (Élénk helyeslés jobb felől és a szélsőbalon.) Tehát én végre is az akkori 47eseket és a mai 47-eseket egymástól megkülönböztetni nem tudom. Az '6 útjok a hatalmi polczra nem a nemzet szivén keresztül fog vezetni, hanem vezethet Rómán és Bécsen keresztül, ez igaz. De hogy ezzel a kérdéssel végkép leszámoljak, legyen szabad gr. Apponyi t. képviselőtársam figyelmét a következőre felhívnom. A 47-esek kétfélék voltak, Széchenyi István is 47-es volt, de alkotó 47-es, és alkotásával ma is él kitörülhetlenűl a nemzet szívében. Magyarországon tudtommal igazi államférfiú még sohasem is érte el a vezérséget a nemzet színe előtt máskép, mint ha a tehetsége egyszersmind alkotó képességben is nyilatkozott. Hát én várom az alkotásokat, t. ház, és jól tudom, hogy gr. Apponyi és társai azt mondják, — nekem is mondták, — hogy hogyan követelhetem én valakitől ía*
