Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-315
315. országos ülés 1894. Eötvös Károly: Olyanok nincsenek. Szentiványi Kálmán: ... no hát bizony mondom nektek, hogy nem fogtok obstruálni, banem meg fogjátok nekünk szavazni a végrehajtásra szükséges állami közegeket is.« Thaly Kálmán: Szép gyanúsítás! Anniik idején nem rai szavaztuk meg! Szentiványi Kálmán: Meg lehet czáfolni, meg fogom hallgatni; felhoztam, mert tény, hogy a pártok bomladozásának jelei mutatkoznak. (Élénk ellenmondás a szélső baloldalon.) És most, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) ki fogja, kik fogják kiépíteni a nemzet nagyfontosságú reformjainak már is bábeli tornyát, hogy annak tetejéről a lengő trikolor egy második évezrednek szolgáljon büszke jelvényéül? T. képviselőház! A midőn gróf Apponyi Albert t. képviselő úr higgadt megfontolás után önzetlen, tiszta hazaszeretettel az utolsó akadályt is elhárította önöknek, t. kormány és t. pártjának útjából, abból az útból, a melyen megfontoló előrelátással egy maradandó és biztos alapra fektetett egyházpolitikai alkotás lesz vala kiépítendő, lelkesedtem én is, és elgondoltam, hogy ime, következni fog egy nagy pillanat, hasonló ahhoz, midőn a legnagyobb élő magyar nemes lelkesedésének hevében leborult a nemzet nagysága előtt. Elgondoltam, hogy a mindannyiunk részéről óhajtott reformot, komoly lelkesedésünk jeléül, helyeinkről fölállva fogjuk üdvözölni. És ime, lelkesedés helyett kétség, aggodalom, megbotránkozás, bizonytalanság szállta meg lelkeinket. A történelem, a melyet bizonyára nem Eötvös Károly képviselő úr ír meg, önöket fogja felelőssé tenni azért, hogy ez így történt, mert önök nem vettek időt arra, hogy a nagy reform szükséges alapjait előbb . lerakják, önök még csak arra sem gondoltak, hogy alkalmas közegeik legyenek, a kik e nagyfontosságú reformnak lényeges dispoziezióit pontosan és a siker biztos kilátásával végrehajtsák, a kívánalmaknak meg ' tudjanak felelni. Önök a túlhatalmas állam nevében a karhatalom kilátásbahelyezésével nehezednek az egyházra, hogy azt legyűrjék, legyőzzék,—az egyházra, a mely igével él és igével védekezik, Önök a honfoglalás ezredik évében a jogos nemzeti aspirácziók egyéni polgári jogok, polgári és köz szabadság biztosítékai, a biztonság, szeretet, türelem és több eféle hiábavalóságok helyett egyenesen hódító politikára készülnek a nemzetiségekkel szemben, a kik velünk együtt elégegedetlenek, hogy ezeket a magyar nemzet testéhez csatolják. Hisz önök többre becsülik azt az anyakönyvet, a melyet egy szegény oláh dászkál kezéből kipréselve magyarul vezettetnek, mint azt, hogy lelkes ifjaink a haza és trón védelKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97- XVII. KÖTET. árczius 16-án, pénteken. 249 mére hazafias szellemben neveltessenek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Egy angol állampolgár sérelme: a hatalmas brit társadalom sérelme ; ezt a védő államot miért nem adják meg nekünk, miért nem adják a nemzetiségeknek? E helyett növelik önök állami és községi adókönyvünk terheit; adnak nekünk közgyámot, körjegyzőt, körutászt, köranyakönyvvezetőt, körés vigéczesketőket, és még számtalan kör- és nem korbeli tisztviselőket, a kiknek segedelmével időfordúlóként publikálhatnak, vagy esetleg válaszhatnak, szükség esetén pedig demonstrálhatnak is maguknak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A börtönben ott feleitett rab, a fegyvere* hatalommal meggátolt szabad választás: ezok mind csak afféle tévedésszámba mennek hazánkban; de a ki a sérelmeket ajkára meri venni, a ki azok ellen feljajdul, a ki azokat szóvá teszi: azt önök mint ámítót királyi szóval akarják pellengérre állítani. (Úgy van! bal felől.) Önök a honfoglalás ezredik évében hódító politikára gondolnak a nemzetiségekkel szemben; önök, a kik még arra sem voltak képesek, hogy a magyar államegység eszméjét híven megőrizzék. Nézzék meg Horvátországot. Annak törvényhozása magyar állampolgári jogot a saját területén nem ismeri, mert ott csak horvát-magyar állampolgári jog létezik. Ekként tisztelt ház, igazán nem ismerem ki magam ebben a hazában; mert 1867 ben, mint az akkori alkotás tanította, volt itt egy osztrák-magyar dualizmus. Most meg kellett győződnöm arról, hogy van egy horvát-magyar dualizmus, azután van még valami, a minek a nevét nem tudom, egy Margitsziget: Bosznia. (Derültség.) Ha önök Deák Ferencz hagyományának örökösei, és nagy hazánkfiának nevében követelik a kötelező polgári házasság formáját, miért nem hivatkoztak akkor is a Deák Ferencz nagy nevére, midőn az ellenzék részéről időnként felvettetett a polgári házasság eszméje? De önök azt mindannyiszor szigorú következetességgel leszavazták. Hát az ilyen alkalmakkor miért nem volt önöknek annyi szavuk legalább, hogy azt mondják: »mi igenis osztjuk a ti elveiteket, de azok megvalósítására még nem találtuk elérkezettnek áz időt« ? De önök semmit nem mondtak, és most azt akarják, hogy elhigyjük, hogy önök ezen nagyfontosságú reformokat komolyan akarják életbe léptetni. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Egy ilyen fontos kérdésben nem legyőzni, hanem meggyőzni és megnyugtatni kell az aggodalmakat. (Igaz! Úgy van!) Ily czélból a kormánypolitika egyik szövetséges előharczosa utalt a különböző katholikus gyűlésekre, mondván, hogy azok egyike sem pártolta a szükségbeli polgári házasságot. Csak azt felejtette el megmondani a t. képviselő úr, hogy 32
