Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

Slő, országos ülés 1894. ják szét sötét századokból fenmaradott eszinétlen testének minden porczikáját«. (Derültség.) Hát ez az a szelíd hang, a mely jellemzi a bárány szelídségű szabadelvűséget, s mely hivatkozik Í;Z országnak megnyilatkozott közvéleményére. Tudjuk, hogy ez a közvélemény már előbb csakugyan meg is nyilatkozott a törvényhatóságokban. Á törvényhatóságokban megnyilatkozott közvélemény, engedelmet kérek, de előttem nem bír olyan súlylyal, mint a tisztelt túloldalon, és pedig egyszerűen azon okuál fogva, a mit az előbb emiitettem, hogy azon törvényhatósági bizottsági tagok között, és azokban az önkormányzati hivatalokban nem ülnek mások, mint ágyszólván csakis kormánypárti képviselők és olyan bizottsági tagok, a kik a kormány intésére mindenkor készek szolgálni, és La a kormány valamit előterjeszt, akkor azok kész zászlóvivői annak az eszmének. Tehát nem önként való megnyilatkozás van ott, hanem szolgai hajlongás. (Helyeslés bal felől.) Nem akarom elvitatni az érdemet, voltak egyes megyék, és a legelső mindjárt olyan volt, a hol önmaguk az ellenzéki férfiak inicziáiták az állásfoglalást, de ilyen megye kevés volt, és az sem tisztán azon intenczióból tette, hogy az eszmét pártolja, hanem főispán változás volt ott, tehát taktikai dolog idézte elő. T. ház! Hogy egy kis világot vessek erre a kérdésre, hogy igazoljam, hogy a főispán urak nem mindig követték azt az alkotmányos eljárást, a mely mellett egyedül lehet a közvéleményre súlyt helyezni, mert a mely közvélemény-uyilvánúlás hatalmi tényekkel van előkészítve, annak súlya elesik és erkölcsi értéke nincs, erre nézve felhozom Bars-megye példáját. (Halljuk! Halljuk!) A vármegye törvényhatósága bizalmat szavazott a kormánynak. A megyének egyik független gondolkozású bizottsági tagjától erre vonatkozólag levelet kaptam, a melyben arról panaszkodik, hogy az ország valódi közvéleményét nem ismerik, sőt a belügyminiszter úr itt olyan tényekkel kérkedik, a melyek nem felelnek meg az igazságnak, hanem a rosszitl informálás eredményei. A levél ezeket mondja: (Olvassa.) »0 nagyméltósága, úgy látszik, nincsen jól informálva, példának okáért Bars vármegyének főispánja e tekintetben nemcsak magát kitette, hanem magán is kitett.« (Derültség a szélső bal- és baloldalon.) »Folyó évi junius 15-én — ez volt a múlt évben — közgyűlésünkön az a katholikus és bürokratikus többség helyeslőleg fogadta, a kormány egyházpolitikai javaslatait. Szavazás és a határozat kimondása után előrántja a megyei főjegyző Debreczen átiratát a főrendiház reformja tárgyában, mely sem napirendre felvéve, sem az állandó választmány elé hozva nem volt, és felolvassa azt. A főispán úr 245 senkit szóhoz jutni nem engedvén, rögtön nyilatkozott: Hogy niiatán a többség az egyházpolitikai javaslatok mellett nyilvánult, fel kell tételeznie, hogy ugyanazon szellemben a főrendiház reformja mellett is lesz többség és ennélfogva ez irányban mondja ki a határozatot. Erre roppant zaj keletkezett, hangos tiltakozások zúgtak mindkét oldalról, úgy a debreczeni invektivák, mint a főispán úr »alkotmányos« eljárása ellen, mire ő kijelentette, hogy nekünk nem felelős, s ha eljárása nem tetszik, forduljunk felebbvaíóihoz, ő megmarad a kimondott határozat mellett. (Élénk derültség bal felől.) Mi szomorú múlton okúiván, nem akartunk a buzgó főispánnak még magas kitüntetést (Élénk derültség bal felől.) is szerezni, tehát nem emeltünk panaszt az ily qualifikálhatlan eljárás ellen, de azt már megkívánjuk, hogy a belügyminiszter úr legalább ne feszítsen azzal, a mit nem tud, vagy a miről hamisan van informálva. Mi pedig már most be vagyunk avatva a közvéleménygyártás titkaiba.* Ez a levél közérdekű része. Azt hiszem, ha Vasmegyében ily alkotmányos eljárással hoztak határozatot a főrendiházi reform tárgyában, megtörtént ez máskor is, megtörtént az egyházpolitikai javaslatok tárgyában is. Most engedjék meg, hogy azzal fejezzem be szavaimat, a mivel Madarász Imre t. képviselőtársam.a ki azt mondta, hogy úgy is mint függetlenségi képviselő, úgy is mint a protestáns egyház papja elfogadja a javaslatot. Hát én nem mondom, hogy úgy is mint a katholikus egyház papja, hanem csak annyit mondok, hogy én, mint függetlenségi párti képviselő, a ki mindig a szabadságért lelkesültem, a ki e javaslatban az állam bálványát látom felépítve, nem szavazom meg e javaslatot, hanem visszaiitasítom azt oda, a honnan kikerült. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Szentiványi Kálmán! Szentiványi Kálmán: T. ház! Noha talán ismétléssel fognak vádolni, mégis kénytelen vagyok olyasmivel kezdeni beszédemet, a miről már előttem szólt t. képviselőtársam is említést tett. Midőn í. i. 1892-ben választóink elé léptünk, csak az 1868 : LILI. tcz. végrehajtását czélzó februárinsi rendelet volt az egyházpolitika köréből napirenden. Én természetesen más helyről nem beszélhetek, de az én saját kerületemben, melynek pedig tekintélyes részét az úgynevezett szent föld képezi, szó sem volt, akár a polgári házasság elleni reverzálisokról, akár a februári rendelet tárgyában adandó reverzálisokról vagy Ígéretekről. Felhozom ezt itt ezen a helyen első sorban azért, mert úgy tapasztaltam, hogy daczára, ezen tényállásnak, a t. sajtó egy része az én igénytelen nevemé' aiarczms 16-án, pénteken.