Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

246 315. országos üléss 189é. márczius 16-án, pénteken. is az így lekötöttek közé sorozta. Én tehát itt a nyilvánosság előtt, a hol ennek helye van, ez ellen határozottan tiltakozom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Már most magára a dologra térek át. A törvényjavaslat mellett és ellen felhozott indokok annyira ki lettek merítve, hogy annak, a ki beszédével a vita huszonötödik napjára maradt, annak a szerény tarlózás lehető eredményével kell beérnie. Meg is kérem a mélyen t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy szavaza tómat indokolhassam, és az itt hallottakra némely megjegyzéseket tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Két ségtelen, hogy az egyházpolitikai nagy kérdéseket az úgynevezett elkeresztelési rendelet juttatta dűlőre; az elkeresztelési rendelet vetette meg a felekezetek kultur harczának alapját, (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezen káros torzsalkodásnak véget vetendő, lett akuttá a kérdés: elválasztani egymástól az állam és az egyház hatásköreit. Vegyük tehát a dolgot ágy, mintha abszo lute semmi taktikázás nem törtéut volna; sőt még az általán ismert palotaforradalom sem történt volna meg, hanem a tárgyalás alatti törvényjavaslat az elkeresztelési rendeletből származott volna. Azok között, kik a keletkezett kulturharczot az országra nézve károsnak, veszedelmesnek, tehát megelozendőnek tartották: azt hittem, de álhatatosan hiszem ma is, hogy itt Eötvös Károly t. képviselőtársam szavaival éljek hogy mindent a maga idejében, tehát a rendelet okozta bonyodalmak, kezdetén az 1727 : XXIII-ik törvényczikknek Erdélyre való kiterjesztésével és ugyanezen törvényczikknek az 1868 : LII1. tör* vényezikk kívánalma szerint való módosítása által, végül pedig'a törvénytelen rendeletnek visszavonásával, a keletkezőben volt bajt az államnak nagyobb megrázkódtatása nélkül lehetett volna annak idejében orvosolni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Hogy az nem történt meg, és hogy ellenkezőleg a rendeletnek makacs fentarfcása történt, arra nézve valóban legkevésbbé sem lehet az ellenzék mulasztását, vagy az ellenzék hibáját okul felhozni ; (Helyeslés bal felöl.) mert ezért a felelősség határozottan a t. kormányt és pártját terheli, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) bármikép akarja is ezt a felelősséget Eötvös Károly t. képviselőtársam az ellenzék nyakába csavarintani. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Tudvalevőleg az elkeresztelési rendelet egyfelől a törvényesség, másfelől a dogma szempontjából vált tarthatatlanná, mert azt az én t. képviselőtársam Eötvös Károly úr is meg fogja nekem engedni, hogy az 1868 : LIII. törvényczikkből hiányzó végrehajtási záradékot senki más mint csak az illetékes törvényhozás adhatja meg; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) másfelől teljesen bizonyossá és világossá vált, hogy a kérdéses rendelet a papot saját hitelvével állította szembe. (Helyeslés.) »Mindeut a maga idején«, mondta Eötvös Károly, hát a mikor ily döntő okok tették a kérdéses rendeletet tarthatatlanná, hol volt akkor Eötvös Károly? Gulner Gyula: Az Abbáziában! (Élénk derültség bul felől.) Szentiványi Kálmán: Eötvös a múlt szombaton egy közbeszólás folytán biztosított minket, hogy mikor boldogult Irányi Dániel, Ugron Gábor és még számosan az ellenzék elismert szónokai közül, bizonyították a rendelet tarthatatlanságát és törvénytelenségét, ő, Eötvös Károly, azi nem támadta meg, pedig nem helyeselte. De nem is igyekezett megvédelmezni, holott az ő szent meggyőződése szerint az a rendelet az oszlopos egyházak erőviszonyainak kiegyenlítését czélozta, vagyis ugyanazt, a mit most a 12-ik órában az ő határozati javaslatával elérni akar. Az ellenzék akkor ast mondta a kormánynak: Kiadtál egy rendeletet, melyre a törvény nem hatalmazott fel, kiadtál egy rendeletet, a mely a dogmába ütközik, kiadtál egy rendeletet, a mely a kulturharcz rémeivel fenyegeti az országot: vond vi és lépj konkrét javaslattal a ház elé az érvényes 1868 : LIII. törvényczikk végrehajtás czéljából, és tedd lehetővé, hogy a képviselőház a kibontakozásnak leghelyesebb módját választhassa. Hol volt akkor Eötvös Károly, ... Gulner Gyula: Az Abbáziában! (Élénk derültség.) Szentiványi Kálmán: ... a ki mindent a maga idején szeret tenni, és minket erre figyelmeztet? 0 mindenütt lehetett, csak itt nem volt jelen, a hol a rendeletet vagy megtámadnia. vagy megvédelmeznie kellett volna. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ö a rendeletet nem helyeselte, de helyeselte a ezélt, a mire a rendelet törekszik, tudniillik arra nézve az 1868 : LIII. törvényczikk érvényének és joghatályának fentartását. Ö tehát az 1868 : LIII. törvényczikk érvényének és joghatályának fentartását annyira életfontosságúnak tekintette, hogy Ő, az általánosan ismert hatalmas ellenzéki ember, ennek érdekében megtűrt még egy törvénytelen rendeletet is, még pedig egy oly rendeletet, mely az országban az elégedetlenség tüzét felszította. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A saját szavai szerint ítélve, ez volt az akkori Eötvös Károly. A mai Eötvös Károly a függetlenségi pártnak ez idő szerint is oszlopos embere, irtózik a gondolattól is, hogy az országos elégedetlenség nevelje az ő pártját, (Derültség balréL) mert fél, hogy ez forradalomra vezet. De a maga idejében ezen elégedetlenség szításának ismert erejével gátat vetni nem igyekezett. Nem igyekezett, — úgy látszik az előzmények szerint, —