Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

3ö<>. országos ülés 1894. márczlus 5-én. hétfőn. H.» kellőleg preezizirozva nincs. (Úgy van! a jobboldalon.) Sajnálattal tapasztaltam a vita folyamán, hogy daczára azon magas színvonalnak, melyet több képviselő úr megtartani iparkodott, épen Ragályi Lajos képviselőtársam különben ügyes beszédében a javaslat erkölcsi hatását frivol felfogással profanálta. (Mozgás bal felől.) Ragályi Lajos képviselő úr a polgári házasság intézményének összeolvasztó és egységesítő hatását, a melyet Pulszky Ágost lendületes és a ház öszszes oldalairól helyeselve kifejtett, kicsinyíteni igyekezett, utazási kalandokat rajzolván azon szegény emberről, a ki a polgári hatóság előtt fogja a házasságot megkötni, a ki, eltekintve attól, hogy a mostani viszonyok mellett is kétszer kénytelen megtenni az utazást, egyszer, a mikor az eredeti anyakönyvi kivonatot veszi ki, másodszor pedig — mivel csak magyar szövegű anyakönyvi kivonattal fordulhat a hatósághoz — akkor, a mikor ezen anyakönyvi kivonatot lefordíttatja. Ez oly felfogás, t. képviselő úr, a melyet megengedhetnek maguknak mindazok, a kik gyönge álláspontot védelmeznek, és eszközeikben nem válogatósak, (Úgy van! jobb felől.) de a melytől tartózkodni fog az

} a ki a hazának nemzetiséglakta vidékein sajnosán tapasztalta, hogy miképen magyarázhatók félre még a legjobb hiszemíí kijelentések is. (Úgy van! jobb felöl.) Egyenes fegyvert szolgáltatott ezzel a t. képviselő úr arra nézve, hogy a magyar anyakönyvi kivonatok kiállítása ellen izgassanak. (Úgy van! jobb felől.) Szerintem, t. ház, a nem magyar ajkú állampolgárokra nagy és állandó hatást fog gyakorolni az a tudat, a mely oly ünnepélyes pillanatokban, mint a minő a házasságkötés, mélyen belevésődik mindenkinek emlékébe, hogy a házasság érvénye elválaszthatatlan kapcsolatban áll a magyar hazával, melynek polgárai' azt az anyanyelvet beszélik, a melyen az arról felvett okmány szól. (Úgy van! jobb felől.) A ki ezt a hatást méltányolni nem képes s arra súlyt nem fektet, hogy minden egyes állampolgár tudatára jusson az állam tekintélyének, élete legfontosabb aktusainál: abban hiányzik az érzék a politikának épen leglényegesebb áramlata iránt; az nem is értheti meg, hogy jogilag leghelyesebb s politikailag is a legüdvösebb ez a megoldás a magyar államra. (Úgy van! jobb felől.) Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr beszédében mintegy hiánynak tűnteti fel azt, hogy e javaslatban a protestáns lelkészek anyagi kérdése megoldást igényel, mert csak oly áldozatot hoznak, a melynek kárpótlásáról gondoskodni kell. Minthogy e kérdés a tárgygyal összeköttetésben nincs, nem is szólanék hozzá, ha hitsorsosaim közül többen e kérdéssel nem foglalkoztak volna. '(Halljuk! Halljuk!) A kormány a vita alkalmából több ízben tett kijelentést, hogy az 1848 : XX. tcz. értelmében és szellemében a protestáns felekezetek támogatásáról gondoskodni fog. Enné! többet az országgyűlésnek tennie e kérdésben sem nem ildomos, sem nem czélszerü, mert azon kérdés, hogy az állam részéről nyert dotäczió miképen használtatik, a protestáns felekezetek pénzügyi dolgai miképen rendezendők és szabályozandók: az illető egyházközségek gyülekezeteire és zsinataira tartozik. Én csak annak tulajdonítom, hogy a f kérdést különösen Bánó József és Szentiványi Árpád t. képviselőtársaim itt hosszasan tárgyalták, mert ők a zsinatnak tagjai, és talán onnan hozták a benyomást ide. (Tetszés a jobboldalon.) Péchy Tamás t. képviselő úr pedig elnöke a zsinatnak, s ezért érdekesen mesélt nekünk bizonyos elmélkedéseket és elmondott bizonyos eseteket, a melyek a vallástalanságról tesznek tanúságot. Ezeket én igen nagy figyelemmel hallgattam, de bocsánatot kérek, midőn Péchy Tamás képviselő úr beszédét végezte, önkéntelenül is arra a gondolatra jöttem, hogy többet használt a római pápának, mint saját felekezetének, (Derültség jobb felöl.) Boesánatot kérek a t. háztól, hogy felszólalásommal ily sokáig terheltem. (Halljuk! Halljuk!) Boesánatot kérek különösen azért, hogy ilyen nagy pillanatban ezt tenni merészeltem. (Halljuk! Halljuk!) Befejezem beszédemet azzal, hogy Magyarország az utolsó évtizedekben közgazdaságilag és a közvagyonosodás terén oly bámulatos eredményt ért el, a melyet az egész művelt világ igaz és jóindulatú tetszéssel fogadott. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen intenczió — mondhatni, lázas tevékenység — megteremtette azt az anyagi állapotot, a melyen kulturális fejlődésünket tovább vihetjük és olyan eszmékért is áldozhatunk, a melyeket egy országnak, a mely fejlődni akar, nélkülözni soha sem szabad. (Tetszés jobb felöl.) Ha minden tekintetben fejlődő nemzetünk a világ szimpathiájára továbbra is igényt akar tartani, elkertílhetlenül szükségesnek tartom, bo«;y az egész nemzet gondolkozásába olyan eszmét vigyünk bele, a mely csírájában' mindig megvolt, de a termékenyítésnek kedvező feltételei hiányában az utóbbi időben a fejlődésben megakadályoztatott, — értem az igazi jogegyenlőséget, az igazi szabadelvíüéget, (Tetszés jobb felől) Ezen eszméket találom én legpregnánsabban kifejezve e javaslatban, azért a törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó, élénk tetszés a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik. B. Bánffy Dezső elfoglalja az elnöki széket. Zaj.) Elnök : Méltóztassanak csendesen lenni és helyöket elfoglalni. (Felkiáltásod a szélsőbal felöl: Hadd menjenek ki a honfoglalók !)