Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-306
18 306. országos ülés 1894. szerkesztve, az indokolás oly kimerítő és anynyira minden szempontot felölelő, hogy ehhez hasonló munka még nem volt a 1 ház asztalán. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tekintve tartalmát, a házassági jogot, mint az igazi egyenlőség eszközét, legtökéletesebben szabályozza. A javaslatban a kötési forma, annak kellékei, azon közegek, a kik előtt a házasság köttetik, továbbá a felbontási esetek pontosan, világosan és preezize vannak meghatározva. A felbontási kérdésben azon alapelvből indul ki a javaslat, a mely a jelenleg fennálló gyakorlatnak is megfelel, hogy a házasság csak akkor bontatik fel, ha az együttélés minden feltétele hiányzik, (Helyeslés a jobboldalon.) úgy, hogy minden ember kénytelen elismerni azt, hogy az igazság ügyminiszter ár ezen javaslat beterjesztésével büszke öntudattal mondhatja: exegi monumentum aere perennius. (Élénk éljemés a jobboldalon.) Ez volt egyhangú véleménye az igazságügyi bizottságnak, mely a javaslatot leírhatatlan lelkesedéssel tárgyalta. A mi gr. Apponyi Albert t. képviselő úr álláspontját illeti, (Halljuk! Halljuk!) kimutattatott, hogy az mennyire nem felel meg a czélnak. Megjegyeztetett, hogy ezen álláspont ellen az egyház részéről ugyanazok az elvi kifogások érvényesíttetnének, a melyek a kötelező polgári házasság ellen emeltettek, de különösen tekintve államjogi viszonyainkat, a hazában létező felekezeteket, kétségtelen, hogy ezen megoldási forma a felekezetek közti versengést ismét felidézné, (Úgy van! Úgy van ! jobb felől.) és nemcsak, hogy nem állna helyre a felekezeti béke, hanem ellenkezőleg egy permanens harcz honosíttatnék meg, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a melynek kárát keservesen vallaná az ország. (Úgy van ! jobb felöl.) Az a hivatkozás sem fogadható el, hogy ez az intézmény Ausztriából hozatott be, mert tudjuk, hogy Ausztriában a vallásfelekezetek közt egészen más az arány, mint nálunk. (Úgy van! a jobboldalon.) Tudjuk azt is, hogy Ausztriában e házassági forma a konkordátum eltörlése után, tehát oly időben hozatott be, a mikor bárminő polgári formának létesítése nagy vívmánynak tekintetett, holott nálunk, jelenleg, ilyen ok fenn nem forog. (He lyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, — vagy ha úgy tetszik, remélem, — hogy Ausztriában, ha nálunk behozatik a kötelező polgári házasság, nem sokáig fognak késni annak életbeléptetésével. (Úgy van! a jobboldalon.) A kérdés annyira ki van merítve, hogy ha gr. Apponyi Albert t. képviselő úr e tárgynál nem hozta volna szóba az anyakönyvek behozatalát, és ha e tekintetben, különösen Ragályi Lajos t képviselő úr tegnapelőtt sok oly megjegyzést és dedukcziót nem hozott yolna sző. márczius 5-én, liétfűn. nyegre, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok, mert czáfolatot és visszautasítást igényelnek: akkor én sem terjeszkedtem volna ki e kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Az a tétel, hogy az állami anyakönyvek az adminisztráczió rendezése előtt be nem hozhatók, teljes czáfolatot nyert ama egyszerű indokkal, hogry mi az állami adminisztráczió életbeléptetése után szintén csak azokkal a közegekkel rendelkezünk, s ugyanazokkal az erőkkel fogunk birni, a melyek jelenleg rendelkezésünkre állnak, (Úgy van! jobb felől.) Ép oly kevéssé hiányzik ma a felügyelet és az ellenőrzés, mint a mennyire az akkor fog létezni. (Úgy van! jobb felöl.) Több képviselő részéről főispáni jelentésekre és bizonyos aktákra történt hivatkozás, a melyek szerint egyes megyékben az anyakönyv vezetésére alkalmas közegek nem lennének találhatók. (Halljuk! HaViuk!) Nem akarom e mendemondák és állítások valóságát kétségbe vonni; de azt az egyet tudom, hogy megyémben, a mely úgy vagyon, mint iiitelligenczia tekintetében nem áll épen elől az ország megyéi közt, mégis az összes kontemplált anyakönyvvezetői helyekre úgy megbízhatóság, mint képzettség tekintetében alkalmas és arra való egyéneket lehet találni. (Helyeslés jobb felől.) Nem várhatunk tehát az állami anyakönyvek behozatalával, mert ismerjük a vidéki életet, s tudjuk, mennyi izgalomnak, elkeseredésnek volt oka a vegyes vallású lakosság vidékein e kérdés rendezetlensége, s mert a nagy protestáns autonómia mellett még az evangélikusok egyetemes gyűlésein sem vagyunk képesek rendezni nyelv tekintetében az anyakönyvi kivonatok kérdését. A t. ház emlékezik arra, hogy évről-évre ismétlődnek a formális forradalmi izgatások, melyek az országot csaknem lángba borítják. (Úgy van ! jobb felöl.) Minden egyház hivatkozik autonómikus jogára, és nyelvi tekintetben tiltakozik a magyar anyakönyvek behozatala ellen. Ennek megszüntetése a-- illető egyházi körök véleménye szerint csak akkor következik be, ha az állami anyakönyvek behozatnak. A nemzetiségi kérdés is szóba került ennél a vitánál s említtetett, hogy az új anyakönyvek behozatala folytán az elmérgesíttetik. Úgy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ezen kérdésből kifolyólag a nemzetiségi kérdés, legalább tartósan, nem mérgesedik el. Erre tanít bennünket a tapasztalás, mert azon esetekben, midőn az állam az izgatásnak minden talaját elvonja, az izgatás csak akkor tör ki leginkább, csak akkor kap tápot, ha az a kör, hogy meddig terjed az állam joga és a hol kezdődik az egyén nemzeti individualitásának érvényesítése,
