Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

814. országos ülés 1894. márczins 14-én, szerdán. 231 eset az, a melyben meg én kívánom meg tőle a kontraktust. (Halljuk! Halljuk!) Ilyet kijelenteni lehet, de hogy meg fog-e az valósulni, vagy néni, az más kérdés. Itt csak az összes felfogásoknak, tárgyalásaink összes mozzanatainak és az azokból levonható összes konzequencziáknak gondos megfigyelése tájékoztathat bennünket, ha meg akarjuk állapítani vagy kombinálni, hogy a béke nem fog-e megzavartatni. (Helyeslés bal felől.) Mit látunk ebben a képviselőházban ? Az egyházpolitika megbontotta az összes pártokat; (Halljuk! Halljuk!) oly férfiak között, a kik a politika terén évek hosszá során keresztül együtt működtek, egy czélra törekedtek, ebben a kérdésben nézeteltérés és véleményeltérés van. Tisztelet azoknak, a kiket ezen maguktartásában az elvek iránti ridegség vezet, de merem állítani, hogy azon jelenségek, melyek itt a házban fenforognak, a jegeezedésnek oly tüneteit mutatják fel, melyek többé nem az elvek körül, hanem a konfesszionális szempontok körül csoportosulnak. (Élénk helyeslés bal felől.) Hiába tagadjuk ezt; magának a t. képviselőtársamnak egy kijelentés is tanúságot tesz erről, midőn azt mondotta, gondolom, t. barátom gr. Apponyi Alberttel szemben, a ki a szegényebb reformált egyházak erőviszonyai kiegyenlését hangsúlyozta, hogy ne tegye azt, mert a protestánsok sok nyilt és titkos barátot ismertek már meg, és ezt igen könnyen taktikai kérdésnek tekinthetnék. T. képviselőház! Már maga ez az egy kijelentés is azt tanúsítja, hogy ebben a házban a felfogások, ha nem is nyíltan, de a nézetek nek, a meggyőződésnek belső ereje által olyan konfesszionális meder felé igyekeznek, a mely mederbe, ha egyszer bejutnak, abból azokat kiemelni, abból az államélet rendes kerékvágásába hozni, vajmi nehezen lehet. (Úgy van! Úgy van! bal felől Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) De, t. képviselőház, (Halljuk!) ha már ezen jelenség és ennek a jelenségnek tünetei mutatkoznak ebben a házban, akkor mit tartsunk az ország közönségéről ? Hiszen vagy képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, az ország nagy közönsége felfogásának, érzelmeinek, vagy nem. Ha nem, akkor az, a mi ebben a házban folyik, tiszta hipokrizis, ha pedig arra vagyunk teremtve, akkor ezen felfogások, ezen érzelmek bele mennek a^ ország népeinek felfogásába, és merem állítani, t. ház, hogy nagyobb, szerencsétlenség ez országot nem érhetné, mintha ebben a házban, akár kívüle a közvéleményben az ország polgárai az ő felfogásukban, az ő törekvésükben és az ő összes igyekezetükben nem a polgári közkötelesség, hanem a konfesszionális érzület szempontja által vezettetnék magukat. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Engem, t. ház, első sorban a békének és az engesztelékenységnek szempontja vezérel; én a magam részéről mindig döntő szempontnak tartottam az egyházpolitikai kérdésekben a fele kezetek közötti békét, mert a história engemet is arra tanított, hogy minden érzelmek közt leggyulékonyabb a vallási érzelem, a melyet a legkisebb szikrával fel lehet gyújtani, de a legerősebb kezek is, — a mint azt Kémetország példája is mutatta, —• gyengék arra, hogy ezen tüzet eloltsák. (Úgy van! a baloldalon.) S ez még nem nagy baj oly országban, a mely ország lakosainak legnagyobb része egy felekezethez tartozik, mert az ilyen országban a küzdelem csak a reform körül fejlődik ki, nem pedig — és ezt jobbra és balra kívánom értetni — a felekezeti hegemónia körül; nem baj oly országban, a melynek népessége egy faj, egy nyelv, mert azok megtéphetik egymást kedvükre, de maga a hazafiság, a haza közérdeke nem fog szenvedni, nem fog szétszaggattatni, darabokra tépetni, mert ha e téren nem is, de egyebütt találkozni fognak nézeteik. De baj oly országban, a melynek, mint nálunk, különleges viszonyai vannak, mint a mely viszonyok kényszerítenek bennünket arra, hogy e kérdésekben azzal az óvatossággal és tövényhozói böleseséggel járjunk el, a melyet a különleges viszonyok figyelembe vétele és méltánylása követel. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Megalkothatják önök e törvényt, sőt többet mondok, több-kevesebb anyagi és erkölcsi áldozatok árán életbe is léptethetik, de egy fölött nincs hatalmuk: a felekezeti béke megőrzése és helyreállítása fölött. Hitem és meggyőződésem az, hogy ma már ezen békét csakis a különböző irányelveknek egy egészséges transz akeziój a és ezen transzakeziónak minden irányadó tényező által való megpecsételése állíthatja helyre, és hogy ágy fejezzem ki magamat, diktálhatja az országra. Ennek a transzakeziónak útját tartja nyitva, s annak megvalósítását teszi lehetővé gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslata, és azért én a magam részéről arra szavazok. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és tetszés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Gr. Szapáry Gyula képviselő úr személyes kérdésben kér szót. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula: Az előttem szólott t. képviselő úr álláspontjának indokolása közben szükségesnek látta kiterjeszkedni a multakra, és