Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-314
232 314. országos ülés 1894, márczius 14-én, szerdán. különösen egye> oly tényekre, a melyek miniszterelnökségem alatt fordultak elő, és azokat kritika tárgyává tette. Én a képviselő úrnak ezen eljárását helyénvalónak tarthattam volna abban az esetben, ha ezen előzményekből — szerinte hibákból — magamra nézve a következményeket le nem vontam volna. Minthogy azonban ezt tettem, azoknak az előzményeknek az ő részéről való felemlítését semmiképen sem indokoltnak, sem ildomosnak nem tarthatom. Engem minden eljárásomban, parlamenti működésemben mindig az vezet, hogy a közügy mellett a személyes kérdések igen alárendelt szerepet játszanak. Ezt követtem akkor is, a mikor múltkori felszólalásomban, kerülve minden személyeskedést, tisztán és kizárólag tárgyilagosan szólottam; követtem ezt az utat 6-Í szándékom követni ezentúl is, s épúgy, a mint meggyőződésem szerint kötelességet véltem teljesíteni, a midőn a beállott viszonyok közt a miniszterelnöki széket elhagytam, épúgy képviselői kötelességemet teljesítem akkor, midőu minden felmerült fontos kérdésben véleményemet nyíltan és őszintén, de egyszersmind teljes tárgyilagossággal nyilvánítom, keríílve minden személyeskedést. Ezt az irányt követtem és íogom követni ezentúl is. (Élénk helyeslés.) Horánszky Nándor: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Egy félreértéssel szemben kívánom a magam álláspontját és azokat, a miket erre vonatkozólag a t. képviselő úr felemlíteni szíves volt, helyreigazítani. Én az egyházpolitikai kérdések keletkezésének fázisait, azoknak pszichológiáját és létrejövetelét kívántam indokolni. E közben tényekre, mozzanatokra hivatkoztam, a melyekkel íelfogásairnat igazolni iparkodtam. Távol állott tőlem minden oly gondolat, mely akár a volt t. kormány elnök úr eljárását, akár pedig az akkori alakulásokba befolyó^ erkölcsi mozzanatok értékét érintette volna,. Én objektíve kívántam a helyzetet úgy kimeríteni, a mint az van. Azt gondolom, hogy midőn ezt tettem, a saját álláspontom igazolása érdekében cselekedtem, s a t. képviselő úrral szemben nem tettem olyant, a mi észrevételére okot szolgáltatott volna, még kevésbbé olyant, a mi a t. képviselő úrra nézve sérelmes lehetett volna. (Úgy van! a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügy miniszter*. T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Már két óra elmúlt! Holnap!) Elnök: (Csengéi.) Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Horánszky Nándor t. képviselő úr előadásában, ezélzott és gr. Szapáry Gyula nyilatkozatára hivatkozott abban a részben, hogy midőn az egyházpolitikai programm, különösen a házasság]og alapelvei is a kabinetben megvitattak, akkor, mint magát kifejezte, nem a politika lényege, érdeme, hanem tisztán taktikai kérdések képezték a tanácskozás és döntés tárgyát. Remete Géza: Hatalmi érdekek! (Zaj. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Én részemről ezt gr. Szapáry Gyula úr nyilatkozatából kiolvasni épen nem tudom ; mert egy ilyen nyilatkozat a nyilvánságos tényekkel a legélesebb ellentétben volna, és én, megvallom, sajnálom, hogy az előttem szólt t. képviselőtársam, gr. Szapáry Gyula, szavainak ily félremagyarázását helyreigazítani felszólalásában szükségesnek nem tartotta. (Mozgás a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) De ha nem tartotta szükségesnek, ez a legkevésbé sem akadályozhat engem, hogy objektíve és a leghatározottabban kijelentsem, hogy az egyházpolitikai kérdéseknél a programm alapelveinek megállapításánál magánál a háaasságjog alapelveinél is, magánál a házasság megkötésének kötelező polgári formájánál is, úgy mint azt a minisztertanácsi jegyzőkönyvek szövege, ha kell, fényesen bizonyítja, a leghatározottabban érdemleges. Polónyi Gzéza: Mikor ? (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Engedelmet kérek, nem akarom i;t azokat felolvasni, és nem akarok azokkal idejönni; de arra czélzok, hogy a mik történtek, arról hiteles feljegyzés van, és a leghatározottabban állíthatom, hogy ezen kérdésnek eldöntésénél is érdendeges motívumok voltak azok, . . . Polónyi Géza: Mikor? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: ... a melyekkel indítványoztatott és támogattatott, és érdemleges motívumok voltak azok, a melyekkel a kabinet illető tagjai álláspontjukat indokolták. Ez az. a mit kijelenteni szükségesnek tartottam. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Elnök: Még Miklós Gyula képviselő úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Nagy zaj és felkiáltások: Már elmúlt két óra! Majd holnap!) Miklós Gyula: T. ház! Csak két rövid perezre kérem a t. ház becses figyelmét. (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Kényszerít erre engem az a nyilatkozat, melyet Horánszky t. képviselő úr egy közbeszólásomra tenni szives volt. Ugyanis akkor, midőn a t. képviselő úr a nemzetiségi agitátorokról beszélt, (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldahn.) én egy képviselő nevét említettem, közbeszólván: Serbán Miklós. A t. képviselő úr erre Serbán Miklós képviselő úrnak politikai magatartására vonatkozólag nagy elismeréssel felelt, s azért úgy látszanék,
