Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

2gQ 314. országos ülés 1894. márczins 14-én, szerdán. Horánszky Nándor: . . . Hát az ellenkezőt veszem, hogy t. i. teljesen az állam hatalma alá kell hajtani minién egyházat és iskolát. A gondolat ugyanegy ebben és abban: az állami hatalom kiterjesztése, a mely minden felekezettel szemben abszorbeál, és elnyel mindent, a hol nincs más, csak az államhatalom, a mely idővel járma és hatalma alá hajt minden erkölcsi szempontokat, habár talán azokat egy előre bolygatni nem kívánja. Hogy mi történik e határozati javaslattal, azt nem tudom. De egyet a magam részéről tudok: azt nevezetesen, hogy mivel annak irányzatát nem osztom, eszméjével tisztában nem vagyok, nem látom, hogy mi akar benne foglaltatni, hogy mi a czélzata, és hová tendál, azt részemről el nem fogadom. (Úgy van! bal felöl.) T. ház! Nem akarok hosszasan' kiterjeszkedni a törvényjavaslat egyes rendelkezéseire, (Halljuk! Halljuk!) csak rövid vonásokban leszek bátor megemlíteni néhány mozzanatot, a mely, azt hiszem, irányadóul szolgálhat az álláspontok tisztázása és apprecziálása érdekében. Az az álláspont, melyet Apponyi t. képviselőtársam hatásozati javaslata elfoglal, olyan, melynek megvalósítása semmi akadályba nem ütközik, az nyomban megvalósítható, a nélkül, hogy tovább menő organikus alkotásokra és rendelkezésekre volna szükség. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Konfliktusokról volt itt szó, melyekkel találkozhatunk az esetben, ha első sorban az egyházi házasság ajánltatik elfogadás végett a t. háznak. Ezen konfliktusok kiböngészésében legmesszebb ment Jellinek Arthúr t. képviselőtársam, a ki a tudomány és az irodalom összes fegyvereivel szállt síkra, hogy vizsgálja: miféle összeütközések keletkezhetnek az egyház és állam között abban az esetben, ha a polgári házasságkötésnek az a formája fogadtatnék el, melyet gr. Apponyi t. barátom ajánlott. Úgy tűnt fel igen t. képviselőtársam beszéde, mint az a középkori város, a melynek egy rengeteg nagy kapuja van, és ha az ember belép, nagyon kis városkát lát, vagy tnlajdonképen semmit. (Tetszés bal felől.). Mert ő mit böngészett ki? Kiböngészte azt, hogy a polgári házasság megkötésénél azon esetekben, melyekben a megkötés polgári foimára szorul, szükséges a lelkész bizonyítványa, ennek megszerzése pedig akadályokba ütközik. Úgy de áttérések eseteiben, t, ház, ezek akadályul egyáltalában nem szolgálnak ; ha a lelkész megtagadja a házasságkötést, épúgy elégséges lesz az a két tanú, a ki ezt konstatálja és bizonyítja, mint a hogy az áttérések eseteiben a két tanú bizonyítványa elegendő volt arra, hogy az illető egy más hitvallásra térhessen át. (Helyeslés bal felől.) Ki böngészett a t. képviselő úr még egy második dolgot, mert esak két figyelemre méltó körülményt tudott kiböngészni, nevezetesen azt, hogy ha a t. képviselőtársam határozati javaslata elfogadtatik, akkor okvetetlenül és nyomban szükségessé válik az állami anyakönyveknek behozatala. És miért? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert felbontások ese teiben az illető lelkész nem fogja bevezetni a bíróság által kimondott felbontást az ő anyakönyvébe. Ez meglehet, sőt valószínű is. De t. barátom nem is úgy kontemplálta javaslatát, hogy állami anyakönyvek a házasságoknak azon eseteire, melyekben polgárilag lesz a házasság megkötendő, ne legyenek. Mi akadályozza tehát azt, hogy ezen felbontási esetek ezen anyakönyvbe bevezettessenek? Hát akkor mi lesz, ha a kötelező polgári házasság behozatik, és a múltra vonatkozólag oly házasságokra mondatik ki a felbontás, a melyek azelőtt egyházilag köttettek, akkor hová fogják a felbontásokat bevezetni ? (Élénk tetszés a baloldalon.) Ezt méltóztassék megmondani, mert ha ez áll az egyik esetre, állani kell a másikra is, (Élénk helyeslés a baloldalon.) akkor is gondoskodni kell róla, hogy ez a felbontás valamely anyakönyvbe bevezettessék, ez pedig bizonyára nem lehet más, mint az az anyakönyv, melyet egyelőre a polgári házasság megköthetése érdekében (Halljuk! Halljuk!) okvetlenül be kell állítani. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Csak egy eset van, t. ház, a hol konfliktusról szó lehetne, nevezetesen az az eset, hogy ha az egyházi házasságkötés mellett köttethetnének oly házasságok is, melyek ezen törvény szerint érvénytelenek lennének. Ez már kétségtelenül nagy baj lenne. De én úgy tudom, hogy erre eset és lehetőség fenn nem forog, mert arra van eset, hogy az egyház megtagadja a kötést, s erre való a kisegítő házasság, de arra nincs és nem lehet eset, hogy az a házasság, a melyet az egyház megköt, ezen javaslat rendelkezései szerint érvénytelen legyen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez az egy eset volna lehetséges, a melyből—bár itt is sajnálható—konfliktusok származhatnának, de ennek a lehetősége ki van zárva, és így ki van zárva, maga az a gondolat is, hogy gr. Apponyi javaslatából konfliktusok keletkezhessenek. T. ház! Bezárom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Csak még egy szempont az, melyet felemlíteni kívánok, s ez a felekezetek közötti békének szempontja, mely — gondolom — mindnyájunk előtt egyformán fontos, egyformán becses. Eötvös Károly t. képviselőtársunk ezen szempontot kicsinyelte, s frázisképen odavetette, hogy ennek a lehetősége ki van zárva. Én sokat adok t. képviselőtársam véleményére, de ha már ő bizonyos esetekben szerződést kivan, ez az