Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

30C. országos ülés 1894. íiiárezius 5-én, hétfőn. 17 Ami pedig a szőnyegen levő kérdést illeti, (Halljuk/ Halljuk/) én a vita jelen folyamában csupán némely kérdésre akarok szorítkozni. (Halljuk!) Nevezetesen igen rosszul érintett az, hogy t. képviselőtársam Ragályi Lajos tegnapelőtti beszédében ismételve arra reflektált, hogy a javaslat az egyház elveit sérti. Nem tudom, hogyan képes ezt az állítását theoretikus jogismereteivel összeegyeztetni. Mi nem dogmát, nem dogma-változtatást akarunk törvénybe iktatni ; mi azt, hogy az egyház dogmákat hozhasson, és hogy arra a híveit tanítsa, elismerjük; erre nézve az egyháznak a tanítást el nem tiltjuk; (Úgy van! jobb felöl.) csupán azon jogot vindikáljuk az állam részére, hogy az ő szükséglete szerint és az ő jól felfogott érdekében ő is alkothasson szabályokat a családjognak és különösen a házassági jognak a szabályozására nézve. (Úgy van! jobb felől) Ezen jogszabályok az én nézetem szerint három szempontnál fogva szükségesek; (Halljuk! Halljuk!) az egyik az állami, a másik az egyházpolitikai, a harmadik a magánjogi szempont. Az állami szempontról beszédem végén fogok megemlékezni, a magánjogi viszonyokra pedig azért kívánok csak egy esetet felemlíteni, hogy a t. ház lássa, mennyire szükséges a polgári házasság behozatala, s hogy azon árnyalatra, a mely a házasságügyet egyáltalán szabályozni nem akarja, hanem a mostani állapotot akarja megtartani s az állami bíráskodást is ellenzi, ráhárítsam a felelősséget azon állapotokért, a melyek jelenleg ezen kérdésben fenforognak. (Igás! jobb felöl.) T. ház! Magyarországon a jelenlegi nyolczféle felekezeti jog mellett törvényes bigámia áll fenn, és mindennapi eset, hogy nálunk egy protestáns embernek, vagy egy áttérés folytán protestánssá vált embernek két törvényes neje, egy asszonynak két törvényes férje van, sőt tudok egy esetet, a hol egy katholikus embernek, a ki az első feleségétől el sem vált, a hitét sem változtatta, hanem jó katholikus maradt, épen azért, inert vallása elveihez és parancsaihoz alkalmazkodott, két asszonyt volt kénytelen eltartani. (Mozgás a jobboldalon.) Ha ilyen viszonyok állanak elő a tartásdíj és az örökösödési rend terén, milyen bonyodalmak keletkeznek különösen a gyermekek jogviszo nyai tekintetében. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Egész nemzedékek sodortatnak viszálykodásba, ellenségeskedésekbe, melyek életüket elkeserítik, tűrhetetlenné teszik, és a jogrendet teljesen megzavarják. (Úgy van! jobb felől.) Az egyházpolitikai szempontokat Berzeviczy Albert t. képviselőtársam (Éljenzés a jobboldalon.) az utóbbi napokban tartott fényes szónoklatában minden oldalról annyira megvilágította, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVII. KÖTET. hogy én e tárgyban csak az ő beszédére utalhatok, a mely mindenki előtt szükségkép bizonyítéka annak, hogy azon harcz, a mely az elkeresztelési kérdés felmerülése folytán a különböző vallásfelekezetek közt keletkezett, a legsürgősebben szükségessé tette a házassági ügynek rendezését. Az állami szempont pedig megkívánja azt, hogy a házassági jog egységes alapon, a jogegyenlőség alapján, a vallásfelekezetek közti válaszfalak lediintésével r rendeztessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És hiába rémítget bennünket gróf Szápáry László t. képviselő úr, midőn azt állítja, hogy Franezíaországban a szabadelvű intézményekben fekszik oka annak, hogy az állam ügyei rosszabbra fordultak, és hogy az állam keresztény jellegét elvesztette. Nem tudom, hogy a t. képviselő úr hol tanulta a frauczia történelmet, de a mint én a frauczia írók nyomán tudom, históriai tény az, hogy FrancziaorSzágban XIV. Lajos és XV. Lajos korában a romlott erkölcsök voltak azok a rugók, a melyek a természetes reakcziót. a szabadelvű intézményeket felszínre hozták. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy ezen erkölcsi elfajulásnál kik voltak a főszereplők, azt is tudjuk a históriából, és tudjuk, hogy a szabadelvű intézmények, a melyeket az ezen konvulzió folytán támadt természetes reakczió kifejlesztett, a franczia nemzetet nagygyá tették és a művelt Európa mintaképévé varázsolták. (Helyeslés jobb felöl.) Epúgy hiába hivatkozik a t. képviseli! úr arra, hogy a múltban a szabadelvű intézményeknek hatása jó lehetett, de jelenleg ezen intézmények behozatala reakczióra vezethetne. Ezen tant ismerjük a történelemből, ezen elveket vallották a t. képviselő úrnak efvi elődjei 1791-ben, 1843-ban, 1846-ban és 1865-ben, midőn a múltra hivatkozva, a jelenben a szabadelvű eszméktől a létjogot megtagadták. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) De a mint a múltban ezen szabadelvű eszmék győzelemre jutottak, és az állam romba nem dőlt, úgy ne féltse a t. képviselő úr most sem a társadalmi rendet a szabadelvű intézmények behozatalától. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve bátor vagyok a t. ház előtt még azt előadni, a mire különösen annálfogva érzek kötelességet, mert az igazságügyi bizottságnak régóta tagja vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Ezen javaslatot a t. előadó úr és a háznak több szónoka ugyan már méltányolta, de — azt hiszem —- nem felesleges, ha ismételve kijelentem, hogy a törvényjavaslat kodifikaczionális szempontból törvényhozásunknak egyik remeke. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Oly preczizitással és oly gonddal van írva, oly világosan van