Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

214 314. országos ülés 1894. márczius 14-én, szerdán. köröket, hanem lánczoljnk le az állam érdekeihez. (Helyeslés a baloldalon.) Úgy a katholika, mint a protestáns egyházak fontos részei oltak az állam alkotó és fen'artó tényezőinek ágy a múltban, mint a legközelebbi időben, és lesznek a jövőben is. Emlékezzünk vissza az 50 es évekre, a mikor a nemzet reménytelenül élte napjait, emlékezzünk visza a protestáns pátens küzdelmére, a melyből a nemzet erőt merített. Vagy a mária-czelii, a Szt.-fctván-nnpi búcsújárások, melyeket a primás vezetett, nem működtek-e közre hogy a nemzetben a jövő reménye felébresztenék s a jövő küzdelemre lelkesfttessék? (Helyeslés a baloldalon.) Az országra nézve veszedelmes politikának tartanám, ha nem igyekeznénk azon, hogy a hazának minden társadalmi köre és minden egyháza belevonassék ;iz állam érdekeinek szolgálatába. (Helyeslés a baloldalon.) És ismételten kérdem, miért taszítanók ki az egyházat az állami funkcziök köréből? Mert a protestáns egyházról mondják, hogy kész letenni a haza oltárára közreműködésének áldozatát. Az 1890— 1891-iki évekből olvastam és figyelemmel kisértem azon vármegyék feliratát, melyek önmaguk kérték a képviselőházat arra, hogy őket pedig a föld színéről töröljék el és az államosítás hozassék be. Nekem akkor is az volt a nézetem, most is az, hogy az ilyen öngyilkosjelölteknek azt mondjuk, hogy ne haljanak ők meg, ébredjenek fel, lépjenek az állam körébe és foglalják el tevékenységük körét, mert arra a hazának, arra ezen államnak szüksége van. (Élénk helyeslés bal felől.) De megengedem azt, t. ház, hogy mivel Magyarországon különféle vallásfelekezetek vannak, végre is nem kényszeríthetők arra, mert az a szabadsággal meg nem egyezik, hogy ők bármely funkcziót teljesítsenek; arra szükséges, hogy ne a kötelező polgári házasság, hanem a fakultatív polgári házasság intézménye hozassék be, hogy azok, kik e tekintetben lelkiismereti kényszert nem kivannak tűrni, az egyházak által történt házasságkötés formáinak vessék alá magukat, élvezzék a szabadságot. Élvezzék azt, a mit maguknak kivannak, de ennek következménye az, hogy a mit pedig maguknak kivannak, ugyanazt a szabadságot adják másoknak. És e tekintetben, ha a gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslata itt méltó megfontolás alá vétetnék, és további törvényalkatás alapjául elfogadtatnék, én részemről a legmelegebben csatlakoznám hozzá, mert abban a mai viszonyok közt igazi államférfiúi felfogást látok. (Élénk helyeslés bal felől.) És itt, t. ház, meg kell érintenem azt, hogy midőn én a lelkiismeret szabadságát és annak védelmét itt e hazában a fakultatív, részben a szükségbeli házasság életbeléptetésével, ha nem egészen is azzal, de részben megvalósíthatónak tartom, én a lelkiismeret szabadsága nevében járulok ezen elvekhez, mert azt tartom, hogy itt a hazában minden felekezetnek, de sőt minden embernek úgy kell éreznie magát, hogy itt sem az állam, sem a felekezetek illetéktelen kényszere az ő lelkére nyomást ne gyakoroljanak. (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) A lelkiismeret szabadsága tehát az, a mi mindenekfelett biztosítandó, s az igazi szabadság csak e biztosítékkal jár, mint klasszikus tanúim erre akár Anglia, akár Amerika, a melyekre sokszor hivatkoztak, s a melyről Jellinek t. képviselőtársam azt mondta, hogy Angliában nincsen szabadság, Amerikában pedig szabadosság van. Erre én csak azt felelhetem t. képviselőtársamnak, hogy én pedig Poroszországba nem megyek szabadságot keresni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) A lelkiismeret szabadsága érdekében ezennel kifejezem még azt is, hogy ha izraelita hitfelekezetű polgártársaink azt vélik, hogy az ő reczepeziójuk és törvénybeiktatásuk felekezeti megnyugtatásukra szolgál, én részemről, mint a lelkiismeret szabadságának híve, kész. vagyok azt megszavazni; elvárom ugyanazt, hogy más felekezetekkel szemben Szintén ugyanazon mértékkel mérjünk, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) A vallás- és lelkiismereti szabadság tehát az, mely mindenekelőtt megoldandóuak tűnik fel. Ez volt az, a minek Irányi Dániel boldogult elnökünk évenkint itt kifejezést adott, és ha látom, t. ház, azt a boszorkányfőzést, melylyel a t. miniszter urak segélyével ma a bizottságokban a vallás- és lelkiismereti szabadságnak kotyvalékát készítik, hogy ide hozzák a ház asztalára, akkor azt kell kérdeznem, hogy a t. miniszter úr és a t. kormány kiket akar felültetni, minket, a nemzetet-e, vagy Önonmagukat akarják kitenni annak, hogy a nemzetnek, ha nem mondom: gúnja, legalább mosolya illesse azok részéről, a kik ezen boszorkányfőzés mesterségét a maga rejtekében és titkosságában átlátni képesek ? (Tetszés a bal- és a stélsö baloldalon.) Nem, t. ház, én nem tartom a haza és az ország érdekében állónak ezt a javaslatot, mert nekünk e hazában szükségünk van arra, hogy a haza népe legalább a lelkiismeret terén nyugodt és kielégített legyen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi küzdelmünk nem hasonló Európa nemzeteinek küzdelméhez. Az európai történetek analógiái mi ránk nem alkalmazhatók. És midőn ez így van, és midőn a miküz-