Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

|e 306. országos ülés 1S9+. jobboldalon.) Ez az, a mit a t. képviselő úrnak megjegyezni szükségesnek tartottam. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Ót perez szünetet kérünk! Az igazságügy miniszter távozik a teremből Élénk éljenzés a jobboldalon. Zaj.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. képviselőház! Az ülést folytatjuk. Méltóztassék belyöket elfoglalni. Sorrend szerint ki következik"? Josipovich Géza jegyző: Matuska Péter! Matuska Péter: T.képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Érzem helyzetem nehéz voltát, és bocsánatot kérek, midőn a kérdés ezen stádiumában, azon fényes riposzt után, melyet a mi Demosthénesünk, az iuen t. igazságügy miniszter úr most a házban ragyogtatott, és azon szónoklati hévvel elmondott beszéd után, melyet régi t. képviselőtársam Beöthy Ákos tartott, gyenge szavamat felemelni bátorkodom. (Halljuk! Halljuk!) Teszem azt azért, mert parlamenti gyakorlatunk arra tanított, hogy néha igen jó

7 ha a hullámok magasra vert csapása után esendes vízfolyás következik be, és ha a vitatkozás a csendesebb hangnál fogva ismét rendes medrébe szoríttatik; (Helyeslés jobb felől.) mert a képviselőház tárgyalásaira semmiesetre se lenne előuyös, ha mindig harczias hang dominálna a házban. Igen t. képviselőtársamnak, Beöthy Ákosnak azzal a tanácsosai akartam szolgálni, — és fogadja el, hajónak látja, — hogy még van idő próbára tenni azon politikát, a mely mellett ő ma szavát felemelte, akképen, hogy hívja fel ő, illetőleg pártjának t. vezére az ország lakosságát, hogy jöjjön el egy nagygyűlésre azon programm mellett, a melyet a szükségbeli polgári házasság iránt határozati javaslatba foglaltak. (Derültség jobb felől.) Én tudom, hogy nekik is állanak eszközük rendelkezésükre, a melyekkel az országban ily mozgalmat impozáns módon létesíthetnek, de nagyon kételkedem a fölött, hogy a részvétel csak némileg is hasonlítana ahhoz, mi a tegnapi nagygyűlésen megnyilatkozott, hol a magyar nemzet akarata és meggyőződése oly rendkívüli módon nyilvánult, hogy az ellen szót emelni, nézetem szerint, a nép akarata elleni szakrilégium volna. (Úgy van! jobb felől.) A t. képviselő úr beszéde igazolta azt, hogy a fényes szónoklat igen gyakran magával ragadja a hallgatóságot, de mégis csak akkor, ha némi indok van azon álláspont mellett, melyet ezen beszéd védelmez, vagy a mely ellen márczius 5-én, hétfőn. az\Jtartatik. (Helyeslés jobb felől.) Á t. képviselő úr mai felszólalása meggyőzött engem arról, hogy az az álláspont, melyet ő védeimébe ?ett, teljesen tarthatatlan, (Élénk helyeslés jobb felől.) és hogy azon. állítását igen könnyen meg lehet czáfolni. A t. képviselő úr azt veti pártunk szemére, hogy hamis jelszavak mellett a közönséget tévútra vezetni iparkodunk. Kérdem, nem hamis jelszó-e az, midőn a t. képviselő úr beszéde kezdetén azt állította, hogy ő elvileg a polgári házasság mellett van, de egész beszédében igazolta azt, hogy ezen állítása mily alappal bír'? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Nem gyenge-e a képviselő úrnak ezen állítása, ha tekintetbe veszszük azt, hogy az általa említett hamis jelszavak ép a nemzeti párt által 18 éven keresztül folyton hangoztattak és hogy ezen jelszavak nemcsak itt a házban, hanem a t, párfc lapjaiban is, mindennap előfordultak. És most azzal vádol bennünket, hogy mi használjuk e hamis jelszavakat. A t. képviselő úr arra is reflektál, (Halljuk! Halljuk!) hogy sokkal szükségesebb kilencz millió ember számára iskolát állítani fel az országban, és ezzel akarja bebizonyítani, hogy a házasságjogról szóló törvényjavaslat benyújtása felesleges volt. Ez állítása csak akkor bírna alappal, ha a kormány, vagy a párt egyáltalában az iskolaiigygyel nem törődnék, (Igazi Úgy van! jobb felől.) holott budget-tárgyalásaink igazolják, mennyi gond fordíttatik a kormány és a párt részéről az iskolaügy támogatására. (Úgy van! jobb felől.) Elég e tekintetben arra utalnom, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak budgetje mennyire emelkedett az utolsó években. A t. képviselő úr beszédének politikai részével nem akarok foglalkozni, mert arra magamat illetékesnek nem tartom, és mert e részben a t. igazságügyminiszter részéről a kellő feleletet megkapta. Csupán annyit akarok még megjegyezni, hogy én is voltam 1873-ban e háznak tagja, (Élénk helyeslés jobb felöl.) hogy én is jelen voltam azon ülésen, melyen Deák Ferencz az ő itt említett programmját elmondotta, és hogy én is voltam tanuja azon általános lelkesedésnek, a melylyel a képviselő úr Deák Ferencznek programmját fogadta és hallottam azon szavakat, a melyekkel beszédét kezdette, és melyek Beöthy Ákos úrnak azon állítását, hogy Deák Ferencznek egyetlen egy tényét sem ismeri, melylyel a polgári házasságot követelte volna, fényesen megezáfolják, mert Deák Ferencz egyenesen ezzel kezdte beszédét: »Remélem, nem hosszú idő múlva, a t. ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése.* Tehát ő már akkor, 1873-ban is azt hitte, hogy nem hosszú idő múlva fogja a kormány a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot a ház asztalára letenni. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.)