Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

314. országos ülés 1894. nagy beszédére. Én is visszapillantást fogok vetni a történeti jog fejlődésére; most csak az 1874. évben történtekre kell megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) 1873 ban, midőn köztudomásúlag Deák Ferencz beszédét megtartotta, ennek következtében bizottság küldetett ki, hogy az állam és az egyház közötti viszonyokra nézve javaslatot terjeszszen elő. E javaslat előterjesztetvén 1874. június 23-án, itt e házban tárgyalásra tűzetett ki. De Bittó miniszterelnök felkelt, és arra hivatkozva, hogy ő még csak rövid ideig van a miniszteri padokon, kérte a házat, bogy ezen javaslat vétessék le a napirendről, és kilátásba helyezte, hogy törvényjavaslatot fog ez irányban benyújtani. Akkor az ellenzék részéről ez hevesen megtámadtatott; különösen Tisza Kálmán támadta meg hevesen, azt mondván, hogy nem halasztást, de még 24 órai türelmet sem lehet adni arra, hogy a határozat érvényesítése függőben tartassák. A dolog megérett, ez volt a nézete Tisza Kálmánnak 1874-ben. A többség azonban levette napirendről a javaslatot, a mely többségben volt a jelenlegi igazságügyminiszter úr és több képviselőtársam, és Bittó csakhamar megbukott. Következett Tisza Kálmán minisztériuma. (Halljuk! Halljuk!) Az 1874. június 23-án érett dolog talán később előkerült a képviselőházban ? Talán azok, a kik azon értelemben szavazták meg a napirendről való levételt, hogy rövid idő alatt törvényjavaslatot fog e tekintetben benyujtatni, előállottak sürgetni, hogy a megérett dologra nézve végre törvény alkottassék? A Tisza-minisztérium alatt soha többé e kérdés elő nem került, de igenis előjött rothadt állapotban, — mert az érett dolog akkor már el volt rothadva, — 1883-ban az izraeliták és keresztények között kötendő házasság alakjában. És, t ház, itt kell keresnem azután azon indokoknak egy részét, melyek engem arra bírnak, hogy a jelen javaslatot meg ne szavazzam. 1874 ben, — élénken emlékezem rá, hiszen itt, e helyen ültem már, — a viszonyok olyanok voltak, a melyek között azon javaslatokat életbe lehetett volna léptetni. És mi következett be Tisza Kálmán 15 éves, és a mostani kormánynyal együtt 20 éves kormányrendszerének idejében? A viszonyok teljesen megromlottak, a kormányrendszerben többé nem az elvek uralkodtak. A legszebb elvek, a legfontosabb intézmények nem az ország, nem az állam érdekében, hanem csak egy érdekből lettek meghozva, és ez az érdek a kormány hatalmi érdeke. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbalon.) Minden intézménynek, minden törvénynek márezius 14-én, szerdán. g|j a kormánypárt hatalmi érdekeinek biztosítása (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldaUn.) volt a ezélja. És ezen rendszer még ma is folyamatban van. A mai kormány utódja annak a rendszernek, mert az lényegében nem változott meg. Tehát folytatása annak a rendszernek, mely a legszentebb elveket és legszentebb intézményeket is csak eszköznek tekinti. Én ily intézményeket eszközül a kormány kezébe nem adok, és en ek is van része abban, a miért e törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon ) De nemcsak ez vezérel engem, t. ház, ezen törvényjavaslattal szemben. Én ezen törvényjavaslatot — a mint beszédem elején megígértem — e nemzet jogtörténeti fejlődésének, e nemzet erkölcse és jelleme követelményeinek és állami rendszerünk feltételeinek szempontjából is meg fogom világítani. A t. miniszterein")k úr hivatkozott az 1790—91-iki törvényre, és javaslatát oda vezeti vissza, szerinte az ott veszi kezdetét; (A miniszterelnök tagadólag int. Mozgás a szélsőbalon.) legalább a gyökereit ott keresi; így adta elő beszédében. A mint én Magyarország történelmét tanulmányoztam, és a mint annak mélyebb rejtekeibe is belehatoltam: ez ország történetében más eredményre jutottam. (Halljuk! Halljuk!) Magyaroiszáguuk 1848-ig három oszlopos intézménye volt: az egyházi rend, a nemesség és a vármegyék. Ezeknek összhangzó működésében állott a magy:;r közélet és a magyar alkotmány. Időközben viszályok támadhattak, de a magyar alkotmánynak természetében feküdt az, a mit az 1848-iki törvény története, — a mint ki fogom fejteni, — igazolt, hogy a küzdelem sohasem mások jogainak csorbításáért, hanem mindig a jog kiterjesztéséért folyt (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Midőn a protestantizmus Magyarországon erőre emelkedett, követelte a vallás szabad gyako latának jogát, de nem oly irányban, hogy mások joga konfiskáltassék, megrövidíttessék, hanem, hogy azon jog vele megosztassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Ez volt Magyarország vallásküzdelmének vezérfonala, (Ügy van! a szélső haloldalon.) és az eredmény az volt, hogy azon jog, melyet a katholika vallás ez országban a vallás szabad gyakorlatára nézve élvezett, kiterjesztetett a mindkét felekezetbeli protestáns egyházakra is. Ez nem jögelkobzás, nem megrövidítés, hanem a jog kiterjesztése. A 4ö-es években, midőn a vegyes házas ságok feletti küzdelem és viszály kiütött, talán a jogok elkobzására lett az irányozva, és a jogok elkobzásán alapúit? Korántsem, hanem igenis abban állott, hogy a protestáns vallás27*