Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

210 iiíi. országos tilos 1S94. márczius 14-én, szerdán. XX. tcz. nyolcz pontból áll, ezekben különféle intézkedések foglaltatnak. Mi az, a mit ezekből életbe léptetni akar? T. képviselőtársam ezt a minisztériumra bízza, mert általános a felhatalmazás, hogy a t. kormány keresse ki azt, hogy mi az, a mi e törvényekben még végrehajtva nincs. Én az ilyen általános meghatalmazáshoz már az elvnél fogva sem járulok, mert ilyen hatalmazást a minisztériumra ruházni nem kívánok, és már ezen oknál fogva sem fogadom el e határozati javaslatot. De meg kell néznem, hogy tulajdonképen miről van itt szó. T. képviselőtársam indokolásában, úgy látszik, három pontot vél, a mely még az 1848 : XX. törvényből életbe léptetve nincs. Áz egyik, hogy a felekezetek törvény előtti egyenlőséget és a felekezeti egyenjogúságot teljességgel keresztül kell vinni. A másik, hogy idegen ajkú honfitársaink felizgatására a nemzetiségi lelkészi kar fel ne használtassák Tehát az 1848 : XX. törvény életbeléptetését úgy kell eszközölni, hogy ennek gát vettessék. A harmadik szükséges azért is, mert az egységes nemzeti társadalom felépítését, az elemi és középoktatást csak ezen törvény alkalmazásával lehet komolyan eszközölni. Ha jól fogom fel értelmét, ez annyit tesz, hogy az elemi és középoktatást államosítani kell. Ha így áll a dolog, — hogy mindjárt ezen szemponttal végezzek, — akkor ezen felfogás az 1848 : XX. törvény szellemével és betűivel teljesen ellentétben áll. Mert az 1848 : XX. törvényczikk a bevett egyházfelekezeteknek sem egyházi, sem iskolai hatáskörét még csak nem is érinti, ezt teljesen fentartja, sőt kiterjeszti a görög-keletiekre is. Mit mond ezen idézett törvény? Harmadik szakaszában azt mondja: »Minden bevett vallásfelekezetnek egyházi és iskolai szükségei közáiladalmi költségek által fedeztetnek«. A törvény nem azt mondja tehát, hogy ezen iskolák kivétetnek a felekezetek kezéből, hanem ezen felekezeti fenhatóság alatt álló iskolák szükségeinek fedezésére az állam pénztárát ajánlja fel. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Világos ez a 8. §-ból is, a mely kimondja, hogy a görögnemegyesűlteknek vallásbeli és iskolai ügyeiben az intézkedési jog biztosíttatik. Tehát ezen szakaszban a felekezetek jogai meg nem csorbíttatnak, sem el nem vétetnek, hanem fentartatnak, sőt megerősíttetnek az állam kaszazájával. Ha tehát t. képviselőtársam az iskolák államosítását véli ezen törvények helyreállításával és életbeléptetésével elérni, akkor ez ezen törvénynyel összeütközésben van. T. képviselőtársam a nemzetiségi idegen ajkú honfitársaink lelkészeinek segélyezését véli ezen törvény létrehozásával elérni. Erről nem ezen törvény intézkedései szólnak, hanem szól az 1848: XIII. tcz. 2. §-a, melyben az van mondva, hogy ő Felsége a kisebb rendű bármely vallásfelekezeteknél levő papság illő ellátása iránt általánosan is a magyar minisztérium által részletes törvényjavaslatot fog az ország rendéinek előterjeszteni. Ez tehát egy önálló intézkedési tétel. Ezen XIII. tcz. a papi tized megszűntetéséről szól, és itt fel kell említenem azt, hogy e törvényczikkben az egyházi rendnek azon tényeért, hogy 1848-ban a papi tizedről az állam javára lemondott, mint a haza oltárára letett áldozatért, örök emlékezetül a köszönet törvénybe iktattatott. A törvénynek ezen szakaszából világos, hogy az a lappangó, és az országban a titok homályába terjesztett híresztelés, mintha az 1848-iki törvényeknek szelleme, vagy betűje bizonyos egyházi javadalmaknak elkobzását rejtené magában, teljesen ellenkezésben áll a 48-iki törvények szellemével és betűivel, mert egy törvény, a mely egyik szakaszában az egyházi rendnek örök hálát fejez ki, a miért a papi tizedekről lemondott, másik szakaszában a tulajdonnak és vagyon elkobzásának elméletét nem örökíthette meg. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azok a nézetek, a melyek miatt Eötvös Károly képviselő úr határjzati javaslatához nem járulhatok. Nem járulhatok hozzá, mint említem, a dolog természeténél fogva sem, mert az egy körűi nem írt határozat, a mely meg nem jelöli az irányt, hanem a miniszterre bízza. Előttem kétes még az is, a mint t. képviselőtársam kifejezte magát, hogy a törvény előtti egyenlőség a felekezetek részére mai napig sincs biztosítva. A mig ez az állítás konkrét esetekkel illusztrálva nincs, addig azok előttem nem léteznek, és én addig e tekintetben véleményt mondani nem fogok. Én eddig abban a hitben voltam, hogy a szabadelvűpártnak 20 éves uralma alatt eljutottunk annyha, hogy a felekezeteknek a törvény előtti egyenlősége már biztosítva van. Ha ez még máig sem történt meg, ez olyan szomorú jelenség, hogy ezen kormánynak életét még 24 órára sem volna szabad meghosszabítani, (Igás ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Most rátérek a törvényjavaslat lényegének bírálatára. (Malijuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr az igazságügyminiszter úrral egyetértve, úgy fejezték ki, hogy annak czélja az állami hatáskörnek elválasztása az egyházitól, a házasságjog és az anyakönyvvezetés terén. A t. miniszter úr ezen törvény indokolása végett, még a múlt századba is visszament, hivatkozott az 1791 : tczikkre és Deák Ferencznek 1873-iki