Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

208 814. országos ülés 1894. zasságot jövőre polgári tisztviselő előtt kell megkötni, 37. §-a kimondja, hogy e czéíra rendelt hivatalos helyiségben, 148. §-a kimondja, hogy az eljegyzésre és a házasságkötésre vonatkozó eddigi jogszabályok hatályon kívül helyeztetnek, 123. §-a pedig kimondja, hogy a mely lelkész az egyházi összeadást teljesíti, mielőtt igazoltatnék, hogy a házasság a polgári tisztviselő előtt megköttetett, súlyos vétséget követ el, és pénzbírsággal, ismétlés esetében pedig fogsággal büntettetik. Világos ebből, t. ház, hogy e törvényjavaslat százados intézményeinknek alapját változtatja meg, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a magyar társadalom alapját képező eddigi családképzés rendszere felhontatik, megsemmisíttetik a házasságkötés eddigi módja. A századokon át a nemzedékek kebelében a tradicziók és kegyeletek szent emlékeivel megerősített, és törvényeinkkel biztosított házasságkötés módja megsemmisíttetvén, mint egy üres álomkép fog felbomlani e nemzet előtt azon százados hit, hogy csak az egyházak lelkészei által szentesített és megáldott házasságkötés érvényes nemcsak a lelkiismeret, hanem ;i világi törvények előtt is. A negyvenes évek egyik mélyen gondolkozó férfiának jegyzetében olvastam a következő sorokat: (Halljuk ! Halljuk!) »Csodálatos e nemzetnek intézménye, csodálatos alkotmányos rendszer, ezt nem emberi kéz, ezt a történet rakta le, köveit nem ember faragta, hanem a nemzet géniusza; óvakodjék az ember ezen építménynek köveit megbolygatni, és fontolja meg háromszor is, hogy midőn egy éket kivesz belőle, mit tesz helyébe mást!« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, mint e padokon ülő képviselő, a ki az ország elvesztett függetlenségéért és állami önállóságáért küzdeni vállaltam kötelességet, e törvényjavaslatnál mellőzhetetlen kötelességemnek ismerem, hogy azt megvizsgáljam a történet világító fáklyája mellett, megvizsgáljam a nemzet erkölcse és jelleme értelmében és megvizsgáljam államunk rendszerének követelményei értelmében, (Helyeslés a bal- és ssélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy azután szavazatomat ezzel indokoljam. Mielőtt azonban erre rátérnék, t. ház, egy előzményt kell előrebocsátanom. (Bálijuk/ Halljuk!) Az szokásossá vált és többször ismételtetett, hogy e helyről a törvényjavaslatot csak megszavazni lehet, nemcsak programmszerü, de bizonyos hagyományszerű következetesség súlyánál fogva. Én, t. ház, e helyen ülök, és ,e helyen teljesítem kötelességemet több, mint húsz éve, (Élénk éljenzés a ssélső baloldalon.) tagja vagyok a ház ez oldalán ülő pártnak több, mint negyedszázad óta, jelen voltam e párt proiiiárczius 14-én, szerdán. grammjának legelső megalkotásánál 1869. november 14-én, és talán részem is volt benne, mint erről egy emlékírat feljegyzése szól, a melyet bizonyító okmányul olvasok fel. »1869. november 14 én az akkori országos értekezletet megelőző értekezleten megegyeztünk abban, hogy Hevesből Szederkényi indítványozza a 48-as párt programmjának elfogadását és országos szervezését. Ezen programm lényegében a következő volt: az ország önállóságának és függetlenségének alkotmányos úton törvényes eszközökkel, igy az 1848-iki törvényeknek teljes visszaállítása, annak népies szellembon tovább fejlesztése.« Jelen voltam az 1874. május 17-én tartott országos értekezleten, a melyen megállapíttatott, és mintegy szabatosabban fejeztetett ki e párt programmja egységes alakban, rövid néhány szóban, melynek értelme az: Magyarország legyen önálló, független magyar állam, (Helyeslés a baloldalon.) a mely minden idegen beavatkozással menten intézze minden ügyeit, mely teljes önállósággal bírjon a polgári közigazgatáson kivffl a hadügy, pénzügy, nemzetközi viszonyok és a közgazdászat minden ügyeiben. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Midőn, t. ház, 1874. május 17-én tartott országos értekezleten e programm megállapíttatott, ugyanakkor az országos értekezlet még némely tételeket állított fel. E tételek közül egyik legfontosabb az, hogy az 1848-iki törvényeknek a választásokra vonatkozó része a jogegyenlőség javára módosíttassék. Ugyanekkor indítványoztatván, hogy az általános szavazatjog állapíttassák meg, az országos értekezlet ezt nyilt kérdésnek hagyta. Azért tartott ím ezt szükségesnek elmondani, — különben ez köztudomású történeti tény, — (Úgy van ! bal felől.) hogy kimutassam, hogy ez a párt, a mely a uagy eszmékért mindig rajongott és rajongni fog ezután is, a mely az európai eszmék világát ismeri és azok ragyogását bámulja, hogy ez a párt a legnagyobb európai eszmék előtt isi soha a haza érdekét ós a haza viszonyait háttérbe nem szorította. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon nagy eszme és talán a jogegyenlőségnek és az alkotmányosságnak, azt lehet mondani, első követelménye az általános szavazati jog, és e párt meghajolt azon aggodalmak előtt, a melyek felmerültek ezen nagy eszmének e haza földjére leendő átültetésének esetére nézve. (Helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) És még egy pontja volt ezen országos értekezletnek: a lelkiismeret szabadságának biztosítása minden körűiírás nélkül egyszerűen indítványba tétetett és elfogadtatott. Magyarázatába az értekezlet nem bocsátkozott ezen egyszerű igazságnak, a melynek e hazában minden ember híve kell, hogy legyen, mert ez