Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-313

204 813. országos ölés 1SM. uiárczhis lí{-án, fcecldeii. én feldíszíteni beszédemet külföldi tudós, szem­üveges professzoroktól elesent beszédekkel, mert már a hazai tudós professzorok alkotásaitól is katarust kapott az én magyar gyomrom. (Élénk derültség bal felöl.) Én, t. képviselőház, irányadóul ezen meg­győződésemnél egyedül a parlamenti szokást, ezen népnek vallási érzelmeit, annak erkölcsi életét és felfogását veszem tekintetbe, veszem továbbá ezen hazának azon elősorolt országok és nemzetekétől eltérő felekezeti, nemzetiségi és közgazdasági szervezetét. Miért ajándékozták '• önök Verőeze, Pozsega és Szerem magyar megyéket Horvátországnak? Miért erősítették meg Horvátországot a határőrvidékkel, miért hozták meg önök a nemzetiségi törvényt? Miért nem teszik önök a magyar nyelvnek a tanulá­sát az egész országban kötelezővé, ha önök előtt csak az a főczél, a mint hangoztatják, hogy ez államnak és nemzetnek az egységét létesítsék? (Igaz! Úgy van .'bal felől.) Együgyűek és vakok, t, képviselőház, ... (Zajos derültség bal felöl. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Remete Géza: . . • • a kik ezt Önöknek elhiszik, hogy főleg ez a ezé] lebegett önök előtt akkor, midőn a színpadra léptek ezzel a törvényjavaslattal, (Helyeslés bal felöl.) Igen szép, t. képviselőház, a szép szoknya alól kilógni látom én a ló patáit, (Nagy derültség bal felől.) mert úgy tapasztalam, hogy önök az Apponyí­féle szükségbeli házasságot, vagy a fakultatív házasságot édes örömmel behozták volna az 1868: LIII. tcz. megtartása mellett akkor, ha egy szomorú tapasztalatra nem tettek volna szert. Ez a szomorú tapasztalás pedig az volt, hogy önöknek nagy többsége a választások al­kalmával, Perczel Dezső úrral az élükön, a klé­rusnak ígéretet tettek az 1868 : LIII. tcz. meg­változtatásáru. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) S ezen keserű tapasztalatokszülte hely­zetben proklamálták önök a kötelező polgári házasságot, mert ha e törvényt az Apponyi-féle javaslat behozatala mellett módosítani akarták volna, akkor önöket Tisza és társai ott hagyták volna a faképnél, és most nem számíthatnának az ellenzéki szavazatokra. Úgy hiszem, hogy Szilágyi és Csáky t. miniszter urak, ámbár el­ismerem, hogy elvben mindig a kötelező polgári házasság mellett voltak, ha e hatalmi kérdés szőnyegre nem került volna, ós a pártot ,össze­tartbatták volna, lemondottak volna elveik jelen­legi érvényesítéséről, s azért továbbra is meg­maradtak volna a kabinetben. Tehát az 1868. évi LlH. tezikket módosítani kellett, mert nagy többségük ezt megígérte a klérusnak, a kö­telező polgári házasságot pedig be kell hozni, mert különben a protestánsok szavazatát elve­szítenék. Ne brillírozzanak tehát önök a szabad­elvííség ragyogó köntösében, a kik behozták a virills intézményt, s a mint előttem Szebben elmondották, behozták a főispánok mindenható­ságát, a szolgabíráknak önkényeskedésre vezető kandidálási jogát, a választási visszaéléseket, és főleg akkor, midőn pártjuk örökös hatalmát akarják biztosítani, és e törekvés rongyai lóg­nak ki a fényes köntösből. Én alkotmányelle­nesnek tartom e törvényjavaslat napirendre ho­zását és annak jelenlegi tárgyalását, mert egy alkotmányos országban ily nagy reformkérdést a választások előtt szokás a nép előtt fölvetni, (Úgy van! balról.) hogy a választók ezzel szem­ben állást foglalhassanak el, és szavazatukat akként érvényesíthessék. Kérdem a t. kormánypárt tagjaitól, hányan valának azok a bátor férfiak, a kik a választá­sok alkalmával a kötelező polgári házasságról előadásokat tartottak, (Úgy van! bal felöl.) a kik megmagyarázták annak lényegét, tartalmát? Én legalább erről semmit sem hallottam az akkori programmbeszéd ékben. De most a t. képviselő urak mégis illetékeseknek érzik magukat a válasz­tók háta mögött nyilatkozni s egész közelesné­nek ama gyanúhoz, hogy ha azt akkor előhoz­ták volna, és a klérussal szemben állottak volna, szintén olyan megnyugtató nyilatkozatokat adtak volna. Épúgy járnak el a t. képviselő urak, mint az egyszeri kis diák Hú, a ki nagy önér­zettel ment haza és dicsekedett anyjának, hogy: »a tanárnak én fügét mutattam ám; és midőn édes anyja azért megpirongatta, megvallotta, hogy csak a zsebében. Önök is most fügét mu­mutatnak a szegény vidéki plébánosoknak és káplánoknak, de járnának most az iskolába, állanának a választók s papok előtt, majd önök közül igen sokan volnának olyanok, a kik ke­züket a zsebükben felejtenék. (Derültség. Úgy van! bal felöl.) És a t. képviselőjelölteknek és kerteseiknek ezen következetesen bölcs hallga­tása szüli nálunk azon második okot, a mely miatt ezen törvényjavaslatot elvetem. Nevezete­sen azt a meggyőződésemet, hogy a mi népünk a polgári házasság ezen kötelező formájának behozatalára még előkészítve nincsen és arra nem érett még meg. Különben nem csak én vagyok ezen a nézeten, hanem nálam, bizony elismerem, sokkal nagyobb hazafi is ugyanazt mondta, mert hisz a ki olvasni tud és magyarul ért, az Deák Ferencz 1873. évi beszédéből meg­láthatja, hogy ő sem tartotta még akkor behoz­hatónak a kötelező polgári házasságot. És én kérdem önöket, hogy 1873 óta mit tettek önök az irányban, hogy ez behozható legyen ? Minő előkészületeket tettek ? Hiszen Nagy István t. ba­rátom írásban fényesen kimutatta azt, hogy .önök­nek a félhivatalos lapja, a »Pester Lloyd« is megerősítette azt, hogy azóta bizony nem tettek

Next

/
Thumbnails
Contents