Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-313
204 813. országos ölés 1SM. uiárczhis lí{-án, fcecldeii. én feldíszíteni beszédemet külföldi tudós, szemüveges professzoroktól elesent beszédekkel, mert már a hazai tudós professzorok alkotásaitól is katarust kapott az én magyar gyomrom. (Élénk derültség bal felöl.) Én, t. képviselőház, irányadóul ezen meggyőződésemnél egyedül a parlamenti szokást, ezen népnek vallási érzelmeit, annak erkölcsi életét és felfogását veszem tekintetbe, veszem továbbá ezen hazának azon elősorolt országok és nemzetekétől eltérő felekezeti, nemzetiségi és közgazdasági szervezetét. Miért ajándékozták '• önök Verőeze, Pozsega és Szerem magyar megyéket Horvátországnak? Miért erősítették meg Horvátországot a határőrvidékkel, miért hozták meg önök a nemzetiségi törvényt? Miért nem teszik önök a magyar nyelvnek a tanulását az egész országban kötelezővé, ha önök előtt csak az a főczél, a mint hangoztatják, hogy ez államnak és nemzetnek az egységét létesítsék? (Igaz! Úgy van .'bal felől.) Együgyűek és vakok, t, képviselőház, ... (Zajos derültség bal felöl. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Remete Géza: . . • • a kik ezt Önöknek elhiszik, hogy főleg ez a ezé] lebegett önök előtt akkor, midőn a színpadra léptek ezzel a törvényjavaslattal, (Helyeslés bal felöl.) Igen szép, t. képviselőház, a szép szoknya alól kilógni látom én a ló patáit, (Nagy derültség bal felől.) mert úgy tapasztalam, hogy önök az Apponyíféle szükségbeli házasságot, vagy a fakultatív házasságot édes örömmel behozták volna az 1868: LIII. tcz. megtartása mellett akkor, ha egy szomorú tapasztalatra nem tettek volna szert. Ez a szomorú tapasztalás pedig az volt, hogy önöknek nagy többsége a választások alkalmával, Perczel Dezső úrral az élükön, a klérusnak ígéretet tettek az 1868 : LIII. tcz. megváltoztatásáru. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) S ezen keserű tapasztalatokszülte helyzetben proklamálták önök a kötelező polgári házasságot, mert ha e törvényt az Apponyi-féle javaslat behozatala mellett módosítani akarták volna, akkor önöket Tisza és társai ott hagyták volna a faképnél, és most nem számíthatnának az ellenzéki szavazatokra. Úgy hiszem, hogy Szilágyi és Csáky t. miniszter urak, ámbár elismerem, hogy elvben mindig a kötelező polgári házasság mellett voltak, ha e hatalmi kérdés szőnyegre nem került volna, ós a pártot ,összetartbatták volna, lemondottak volna elveik jelenlegi érvényesítéséről, s azért továbbra is megmaradtak volna a kabinetben. Tehát az 1868. évi LlH. tezikket módosítani kellett, mert nagy többségük ezt megígérte a klérusnak, a kötelező polgári házasságot pedig be kell hozni, mert különben a protestánsok szavazatát elveszítenék. Ne brillírozzanak tehát önök a szabadelvííség ragyogó köntösében, a kik behozták a virills intézményt, s a mint előttem Szebben elmondották, behozták a főispánok mindenhatóságát, a szolgabíráknak önkényeskedésre vezető kandidálási jogát, a választási visszaéléseket, és főleg akkor, midőn pártjuk örökös hatalmát akarják biztosítani, és e törekvés rongyai lógnak ki a fényes köntösből. Én alkotmányellenesnek tartom e törvényjavaslat napirendre hozását és annak jelenlegi tárgyalását, mert egy alkotmányos országban ily nagy reformkérdést a választások előtt szokás a nép előtt fölvetni, (Úgy van! balról.) hogy a választók ezzel szemben állást foglalhassanak el, és szavazatukat akként érvényesíthessék. Kérdem a t. kormánypárt tagjaitól, hányan valának azok a bátor férfiak, a kik a választások alkalmával a kötelező polgári házasságról előadásokat tartottak, (Úgy van! bal felöl.) a kik megmagyarázták annak lényegét, tartalmát? Én legalább erről semmit sem hallottam az akkori programmbeszéd ékben. De most a t. képviselő urak mégis illetékeseknek érzik magukat a választók háta mögött nyilatkozni s egész közelesnének ama gyanúhoz, hogy ha azt akkor előhozták volna, és a klérussal szemben állottak volna, szintén olyan megnyugtató nyilatkozatokat adtak volna. Épúgy járnak el a t. képviselő urak, mint az egyszeri kis diák Hú, a ki nagy önérzettel ment haza és dicsekedett anyjának, hogy: »a tanárnak én fügét mutattam ám; és midőn édes anyja azért megpirongatta, megvallotta, hogy csak a zsebében. Önök is most fügét mumutatnak a szegény vidéki plébánosoknak és káplánoknak, de járnának most az iskolába, állanának a választók s papok előtt, majd önök közül igen sokan volnának olyanok, a kik kezüket a zsebükben felejtenék. (Derültség. Úgy van! bal felöl.) És a t. képviselőjelölteknek és kerteseiknek ezen következetesen bölcs hallgatása szüli nálunk azon második okot, a mely miatt ezen törvényjavaslatot elvetem. Nevezetesen azt a meggyőződésemet, hogy a mi népünk a polgári házasság ezen kötelező formájának behozatalára még előkészítve nincsen és arra nem érett még meg. Különben nem csak én vagyok ezen a nézeten, hanem nálam, bizony elismerem, sokkal nagyobb hazafi is ugyanazt mondta, mert hisz a ki olvasni tud és magyarul ért, az Deák Ferencz 1873. évi beszédéből megláthatja, hogy ő sem tartotta még akkor behozhatónak a kötelező polgári házasságot. És én kérdem önöket, hogy 1873 óta mit tettek önök az irányban, hogy ez behozható legyen ? Minő előkészületeket tettek ? Hiszen Nagy István t. barátom írásban fényesen kimutatta azt, hogy .önöknek a félhivatalos lapja, a »Pester Lloyd« is megerősítette azt, hogy azóta bizony nem tettek