Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-313

818. országos ülés 1894. semmit, és így a kötelező polgári házasság még l nein hozható be. Igaz, t. ház, hogy mióta szőnyegre hozatott ez a javaslat, azóta a lapok nagyrésze a kötelező polgári házasság mellett foglal állást; de kérdem a t. képviselő urakat, nem tudják-e, hogy népünk nagy rés^e egyáltalában nem olvas újságot? (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem olvas!) És nem ismeri a klérust, ama hatalmát és befolyását, hogy igen sok helyen, hol olvasnak is újságot, van annak a papnak arra gondja, hogy az emberek klerikális újságokat járassanak? Én legalább Zala megyében azt a szomorú tapasztalatot tettem, hogy ott a nép a kötelező polgári házasságot egy nivóra helyezi a vadházassággal, sőt oly határozottan foglal állást az ellen, mintha ezzel vallásától, egyedüli vigaszától akarnák őt megfosztani. Hiába fejtegetik önök itt annak a népnek, hogy önöknek nincsen szándékukban a nép vallási érzelmeit sérteni. Meglehet, de tudom is, hogy szándékuk a legtisztább e tekintetben; de nem az a kérdés, hogy mit hiszek én és mit hisznek önök, hanem az a kérdés, hogy miként gondolkoznak a magyar népnek milliói. Lássák például, én reverzálist nem adtom, de, megvallom, nincs vele mit dicsekednem, meit nem is kértek tőlem. Sőt még azt is hozzáteszem, hogy nekem, Remete Gézának, mint kanizsai fiskálisnak, a polgári házasság kötelező formája tetszik a legjobban és azt tartanám a legczélszerűbbnek. (Derültség.) De, t. ház, mint képviselőnek el kell vetnem ezen törvényjavaslatot azért, mert mi nem egy pár százezer intelligens ember számára hozunk csak törvényeket, hanem a népek milliói számára s így azoknak felfogását', erkölcsi életét, gondolkozásmódját, vallási érzelmeit is figyelembe kell vennünk alkotásainknál. (Helyeslés bal felől.) Felhozta Láng Lajos t. képviselő úr e felfogás ellenében azt, hogy hiszen 1848-ban sokkal nagyobb alkotásokat hoztak be előkészület nélkül, tehát miért ne tehetnők mi ezt ugyanezzel a törvényjavaslattal. Csakhogy a t. képviselő Úrnak sántikál az okoskodása. Mert 1848-ban a föld tulajdonjogát és a robottól való felszabadítását s a személves szabadságát biztosították a népnek. Most pedig a nép milliói lelkiismeretüket látják korlátozva a javaslat által, és újabb személyi és vagyoni megterheltetést tapasztalhatunk benne; míg azokat az 1848-iki törvényeket méltán fogadhatták ujjongva, addig ezeket a törvényeket, ha a klérus izgatása nem is köszönt be, méltán gyanús szemekkel és duzzogva fogadhatják. Ázt mondja a t. kultuszminiszter úr, hogy a klérus kényszerítette őt arra, hogy a kötelező formával előlépjen. Kényszerítette pedig az által, hogy az 1868 : LIH. törvényczikk végrehajtása czéljából kibocsátott rendeletnek aárczius 18-án, kedden. 205 ellentállott. Én, t. ház, semmi logikai összefüggést a kettő között nem találok. Meglehet, hogy ennek az az oka, hogy a mikor még én jártam iskolába, akkor az ész szabályozásának irányadója nem Pulszky Ágost t képviselő úrnak észjoga volt. (Derültség bal felől.) Én az állami anyakönyvvezetés behozatala által az elkeresztelésekből eredt bajt orvosolhatónak vélem az 1868 : LHI. törvényczikk fentartása mellett is. Nem kell ugyanis mást tenni, mint hogy az állami anyakönyvvezetőknek meghagyjuk, hogy az állami anyakönyvek egyik rovatába a gyermekeknek vallását is jelöljék meg. Ez által az elkeresztelések jelentősége elenyészik s ez által azí868:LIII. törvényczikk önként végrehajtatik. Tehát, t. ház, én gr. Appoiryi t. képviselő úr javaslatát pártolom, mert a szükségbeli polgári házassággal, az állami anyakönyveknek behozatával és az í 868 : LIIL törvényczikk további fentartásával a létező bajokat kellőleg orvosoltaknak tartom és a különböző felekezetekhez tartozó polgárok nagy többségénél azt a feltevést, hogy vallási érzelmeiket sérteni akarnók, megszüntetve látnám. Eötvös t. képviselő úr azt mondja, ő nem félti a magyar nemzetet attól, hogy a kötelező polgári házasság miatt vallási villongások fognak kitörni. Adja Isten, hogy a képviselő urnak ebben igaza legyen ; biztosítom úgy a saját magam, mint elvtársaim nevében, hogy mi azon fogunk lenni, hogy hazánkban a vallási békét fentartsuk. (Helyeslés bal felöl.) Azonban, hogy a mi hazafiságunk, népszerűségünk elég lesz-e arra, hogy a nép vezetését továbbra is kezünkben megtartsuk, az a jövőnek nyiit kérdését képezi, én pedig egy nagy horderejű nemzeti kérdésben nyílt kérdések teremtéséhez nem járulhatok, azt veszedelmesnek tartom. Eötvös Károly t. képviselő úr, nem nagy szolgálatot tett a protestantizmusnak, mikor, habár csak látszólag is, a katholikusokra a gyávaság bélyegét ütötte. Különben Légrád az én kerületemhez tartozik, így egy kis felvilágosítással szolgálhatok a t. képviselő úrnak, és kiegészítem az ő előadását azzal, hogy Légrádon a magyarok mind protestánsok, a katholikusok pedig mint horvátok voltak és jelenleg is azok, tehát ottan a magyarság és a protestantizmus egy fogalmat, egy eszmét képeznek. Én Zrínyinek hivatkozott szavait úgy fogom fel, hogy Zrínyi a magyarok vitézségét akarta kiemelni, és a midőn védte Légrád protestánsait, az lebegett szemei előtt, az töltötte el lelkét, hogy mi magyarok egymást egyformán szeretjük, habár különböző hitfel ékezethez tartozunk is, mert egyedül a magyarok igazi, hivatott, feltétlenül megbízható őrei e hazának. Láng Lajos t. képviselő úr azt mondta beszédében, hogy mindenkinek kell vallás, nem