Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

806. orsiágos iiWs 1SM. ínárczius S-ín, hétfőn. 15 Egyben igazságot adok a t. képviselő úrnak, hogy az, a mi történt, igenis izgatásnak volt eredménye, mégpedig, — a mint magát kifejezni méltóztatott, — felniről való izgatásnak. Legyen, de az az izgatás, a mi felülről jött, az a teljesen legitim, egyedül helyes, és egyedüi nemes, mert magával a reformok tartalmával hatott, azok által idézte elő a közhangulatot, azok által idézte elő ezeket a félre nem érthető és el nem homályosítható érzelmeket. (Hosszantartó, élénk tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon. Za§ a baloldalon.) És én csak ajánlom a képviselő úrnak, — a ki azt mondja, hogy Caesarnak a nejét nem szabad gyanúsítani, — hogy minden szabad nemzet példájára ilyen országosan. ilyen méltóságosan, ilyen impozánsan és ilyen türelmesen lefolyt nagy politikai mnnifesztáczióval szemben ő is tartózkodjék a gyanúsítástól. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl. Mozgás bal felől) A képviselő úr reflexióiban még egy kinos kételylyel vívódik és azt mondja: nem jön-e el az, hogy azt fogják, mondani, hogy az a tegnapi nap a rászedés napja volt? (Igás! Ügy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Mert az én t. képviselőtársam, bármennyire igyekezett is, — és nagy oka volt rá, hogy igyekezzék, — mégsem tudta kinyomozni, hogy mennyit írhatni ebből a kormány javára, és mennyit a független ségi és 48-as párt javára. (Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál: Nekünk több dukál! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Sem én, sem a közbeszóló képviselő úr nem csodálkozhatik azon, hogy Beöthy képviselő úr ez iránt nem tud tisztába jönni, mert ő nem ott keresi a dolgot, a hol keresnie kellene, a tegnapi napnak értelmére és horderejére nézve. Hát, t. ház, és t. képviselő úr, sem a kormány javára, sem egyik, vagy másik párt javára ez a nap nem írható, nem is az volt a ezélja; (Úgij van! Úgy van! Tetszés a jobb- és a szélsőbalon.) ez a nap — és ez jelentős nap volt — csak azon szabadelvű reformok javára írható, (Úgy van! Úgy van! Tetszés a jobb- és a szélső báloldalon.) a melyek minden szabadelvű magyar ember pártolására számítuak, és a melyek felkaroltattak pártkülönbség nélkül a szabadelvíí elemek által, és a melyeket tegnap társadalmi ós pártkülönbség nélkül ünnepeltek. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felöl) _ És azért, t. ház, megvallom, felesleges és meddő fáradságnak tartom azt kutatni, hogy ebből a szövetségből ki az, a ki — hogy magamat úgy fejezzem ki és nem németül — a lefőzött lesz. Mert nem szükséges, talán neoa is jó t. képviselőtársamnak oly szövetségről beszélni, a hol lehetősége van a lefőzetésnek, (Úgy van! Úgy van! Tetszés a jobboldalon.) Mert ha itt nem határozottan formulázott javaslatokról, előterjesztett reformról, hanem csak kétes, rugalmas, félremagyarázható jelszavakról volna szó; (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) ha csak olyan jelszavak alapján történt volna az iránynak közös felkarolása, a mely jelszavaknak idő és \isz0n3 ok szerint szűkebb-vastagabb értelmet, kisebb, vagy messzebbmenő horderőt és szűkebb, vagy tágabb tartalmat lehet adni; (Úgy van! Úgy van! a jobbodalon. Mozgás a baMdalon.) mikor ilyen szövetség és ilyen fegyverbarätság felmerül, akkor nagyon jó azt kérdezni: kilesz majd a lefőzött, és megengedem, nagyon jó azt előre kérdezni, (Úgy van! Élénk tetszés jobb felől.) nehogy utólagos tapasztalások által tanulja meg valaki, (Élénk derültség, tetszés és taps jobb felöl. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hanem mikor itt határozottan formulázott, előterjesztett, félre nem magyarázható reformokról van szó, . . . Horánszky Nándor.* Világosan tessék kirukkolni, miniszter úr! Szilágyi Dezső igazsiígügyminiszter: . , . . akkor, megvallom, abszolúte felvethetőuek nem tartom azt a kérdést, hogy ki le^z itt a lefőzött? (Egy hang a szélsőbalon: Az ország! Mindig az országot főzik le!) Ha már méltóztattak ezt felhozni, a tegnapi napról nem ugyan -\ lefőzetésnek, hanem egy csalódásnak a rezidiuraa mindenesetre fenmaradt. (Halljuk! Halljuk!) Lehetett re;nélni, itt ott bizakodtak is benne, hogy az országban megindult szabadelvű mozgalom nem fog sikerülni, hogy az a hatalmas visszhang, melyet az országminden részéről küldtek ezekre a reformokra nézve, nem fog bekövetkezni. Ez a. remény elenyészett, ez is egy cs dódás. (Élénk tetszés. Úgy van! a jobboldalon.) Talán volt — nem mondom. hogy a képviselő úrnál, de talán volt — ehhez még az a, remény is, hogy ha már megvan ós sikerülni fog: a disszonaueziának olyan jelei és hangjai fognak keletkezni, a melyek erkölcsi és politika hatásukban azt a közösen felkarolt irányt megzavarják, elhomályosítják, talán talán el is rontják, talán meddővé teszik. (Tetszés a jobboldalon.) .Ez sem következett be. Ez talán még keserűbb csalódás. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a jobboldalon) Ha tehát maradt valami, t. ház, talán maradt az a csalódás, a mi ezen kettős illúzió szétfoszlása alapján keletkezett, (Tetszés a jobboldalon.) és én nem akarom a t képviselő úrról mondani, mert nem tudom, megvan-e nála, hanem hangulata hasonló azokéhoz, a kik ebben a csalódásban szenvednek, erre mutat az a kesergés és szomorú jövendölgetés, és ez jobban illett volna csak azokhoz, mint a t. képviselő úrhoz, a ki azon kezdte, hogy a javaslatok alapelveit helyeseknek tartja. (Élénk tetszés a