Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-313
313. országom ülés* 1S94. iiii'trcziu.s 13-án, kedden. 20S előttünk közömbös szempont, mert tényleg a házasság megkötésének egyházi formája a lényeg a nagy tömeg szemében. Az a nagy tömeg nem filozófus, mely kritizál, hanem poéta, mely impresszionálva van. Az 8 szemében az a vallási kötés az eszményi szempont, és én is csatlakozom azokhoz, a kik kérve-kérik önöket, hogy ne tördeljük a szívekben az eszményeket, kivált a tömeg szívében, mert annak szemeiben az a vallási kötés a házasságot a családi erények eszményi forrásává és alapjává teszi, e nélkül pedig az egyszerű madárfészekké síílyed alá. Az államnak sem állhat jogában, hogy az egyház támogatását, a felekezetek kölcsönös segélyét a házasságnál visszautasítsa. És itt még annyit befejezésül, hogy Domoso cortez írt egy bölcsészeti tanulmányt, melyben éles elmével és nagy történelmi készültséggel fejtette ki, hogy a világ kezdete óta csak két eszköz állott az emberiség szenvedélyeinek megfékezésére és a társadalmi rend biztosítására, az egyik az erkölcsi fék, a másik a politika. Az egyik az eszme jogán, a másik erővel kormányozta a tömeget. Az első mélyen belenyúlt a lelkiismeret világába és ismeretlen érzések mélységeit irányította. A másik korlátokat emelt a tömeg szenvedélyei elé s e korlátok között tartotta őket erővel. (Tetszés.) Daczára, hogy a két hatalom természetére, czéljaira egymástól eltér, mégis történelmileg mutatható ki köztük az a párhuzam, mely a következő törvényszerűséget állapította meg. Valahányszor ez a két hatalom egyesűit, és kölcsönösen támogatta egymást a társadalmi rend fentartásában, nos hát azokban a korszakokban volt legtisztább és legeszményibb a társadalmi rend. Mihelyt az egyik a másik felett túlsúlyra jutott, bármelyik is, megbillent a társadalmi rend egyensúlya. A vallási tekÍDtély hanyatlását rögtön követte a politikai féknek szorosabbra vonása, mert a társadalom közszelleméből kiveszett az erkölcsi fék, meggyöngült az erkölcsi gyeplő és ezt kellett pótolni valamivel : erőszakkal és hatalommal. S mivel kevésbbé végezhette -a vallás azt a nagy, mennyei rendőri szolgálatot, a mely határozottan a legolcsóbb és legmegbízhatóbb, annál jobban meg kellett erősíteni a földi policziát. (Élénk tetszés bal felöl.) Hát mi az oka, t. ház, annak az erőszakos központosítási elméletnek, mely az aílamélet minden szálát egy csomóba akarja összekapni, hogy, mint gyeplőt, egy kézbe, a hatalom kezébe adhassa? Egyedül az, í. ház, hogy a társadalom közszelleméből az erkölcsi fék kivész és gyengül. Nem az állami tekintély erősítése az ok, az csak a következmény: következménye a vallási tekintély hanyatlásának. Mert minél jobban kiszorítják az állami és társadalmi institucziókból ezeket a vallási szempontokat, ezt az erkölcsi féket, annál jobban kell megerősíteni az államnak a saját hatalmát. Az egyik fele az emberiségnek fegyverben áll, hogy az a fegyveres fél őrizze a másikat. A gondviselésnek nagy szimbóluma, az a mindent látó szem, kiesett az emberi gondolkodásból, a társadalmi közfelfogásból, s azt az egy szemet milliókkal kellett pótolni. (Élénk tetszés bal felől.) És kezdték rendőrileg szervezni a társadalmat. Pedig, uraim, azt az egy szemet nem pótolhatja sem czentralizáczió, sem policzia, sem központosítás, a világon semmi. Az az egy szem végtelen volt, és az az egy szem átragyogott a paloták márványfalain, s míg a dőzsölök kezéből kihullott a pohár, a márványfalak aranyos táblájára odaírta a maga mondását : »Mene Tekel Fares!« Az az egy szem áthatott a csatornák nyilasán és felkereste az oda elbujt rongyos alak leshelyét. Az az egy szem áttört a rengetegek mélyén s az elől az egy szem elől elrejtőzni nem tudott senki, még a bányafalak üregeiben sem, mert az az egy szem végtelen volt, és nincs annyi millió szeme az államnak, melylyel azt a kiesett szemet kárpótolja. Épen azért, inert az a javaslat nem veszi igénybe az egyház támogatását s a felekezetek segélyét, hogy kölcsönösen hassanak az emberre s vezessék őt erkölcsi úton magasabb irányú eszmék felé : nem fogadom el a javaslatot. (Hosszas, élénk helyeslés, éljenzés é* taps bal felöl. A szónokot számosan üdvözlik. Félkiáltások bal felől: Öt perez!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Méltóztassanak helyöket elfoglalni! Bartók Lajos jegyző: Remete Géza! Remete Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Hogy Fenyvessy Ferencz t. képviselő úrnak tanácsát én ós társaim nem követjük, annak egyedüli oka abban rejlik, hogy mi nem önöket akarjuk kapaczitálni, mert önöket e javaslathoz a hatalmi érdek köti, hanem a választók millióit és — kimondom nyiltan — a főrendiház tagjait akarjuk meggyőzni arról, hogy e törvényjavaslat nem czélszertí, és hogy vészthozó lehet a hazára. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Midőn e törvényjavaslatot elvetem, nem hivatkozom én sem Franczia-, sem Angol-, sem Németországra, sem pedig (Halljuk! Halljuk!) Amerikára, sőt még Kokinkinára sem hivatkozom, (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) pedig ha jelenlegi közigazgatási szervezetünket tekintem, méltán hivatkozbatnám reá. Nem akarom 26*
