Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-313

202 ?>!:{- wsüágos ülés 1894. taghoz (Egy hang a stélsöbalon: Pocknaniezkyhez l) és azt mondotta: »Otthon, választókerületemben sok a katholikus pap, ezek azt akarják, hogy én nyilatkozatot tegyek az egyházpolitikában. Hát mit Ígérhetek, a mivel nem jövök ellentétbe a párt felfogásával?* És ez az eljárás az illető részéről nagyon korrekt volt, ós a párt azon oszlopos tagja így szólt hozzá: »Tudod mit, ne igérj semmit, hanem mondd, hogy a kötelező polgári házasság nem kell, mert ezt a formát bizonyosan nem fogadjuk el.« (Zajosderültség bál felöl.) Polónyi Géza: Ez azért jó, mert igaz! Hock János: Hogy igaz, azt onnan gyanítom, hogy a t. túloldal nem kíváncsi a nevekre. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hock János: Meg vagyok győződve, hogy mindaz illiberális, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felállít és önökkel szemben hirdet. Mert míg a világon minden nemzet iparkodik saját erkölcsi erejét kifejteni és egyes nagytehetségű állainférfiát felhasználni a nem zet szolgálatában, addig önöknél a döntő szempont Apponyi megítélésénél sohasem az volt, hogy nekünk Apponyi személye és nagy tehetsége kell eszméje nélkül, hanem megfordítva: önöknek az eszméi kellettek Apponyi nélkül. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Apponyival szemben önök mindig úgy szolgáltattak igazságot, mint gyermekkoromban láttam igazságot szolgáltatni a devecseri szolgabírótól. E szülőföldemen élő magyar ember igazi tipusa volt a régi táblabírói alakoknak, megjelenésében úgy, mint külső viselkedésében, és roppant nagyra volt pszichológiájára, bírói éleslátására és tapasztalataira. Valahányszor egy delinqnenst behoztak hozzá, az első kérdése az volt: »No fiam, voltál e Szicziliában?" (Derültség.) Az illető roppant megörült, hogy ilyen jókedvű bíróval jött össze, kinek telt arcza csupa szelídség és nyugalom, és egész bonhomiával rámondotta : »Nem voltam!« >Nem voltál ?« — volt a válasz — »Hát miért nem voltál, akasztófáravaló? (Nagy derültség.) Húzzátok le, és verjetek rá huszonötöt!« Ha pedig más alkalomból líjból a keze közé került, ismét azt kérdezte tőle: » Voltál-e Szieziliában?« Persze, volt annyi esze az illetőnek, hogy azt felelte: »Igenis voltam, katona koromban.« » Voltál r« — volt a válasz — »Mit kerestél te ott? Húzzátok le az akasztófáravalót s verjetek rá huszonötöt!* (Nagy derültség.) Hát, kérem, így vannak önök ítéletükkel Apponyi gróffal szemben. Ha volt Szicziliában, ha nem volt, (Élénk derültség,) egyaránt bfínös, (Élénk helyeslés a baloldalon.) ütni kell. (Taps és éljenzés a baloldalon.) máro.zins 13-án, kedden. Pedig szerintem, t. ház, Apponyi gróf javaslatában szintén meg lenne óva az állami egység érdeke, meg lenne óva az állami juriszdikczió, csupán a kötés formája volna fentartva a felekezetek kezében. Hát az a kötés formája miben erősíti az állami tekintélyt? Uraim, minden állami szempontot kimerít az a javaslat is, mely mellett ő síkra lépett, de önöknek nem kell, mert önöknek az erő megosztása, nem az erő egyesítése kell, önöknek harcz kell, és nem béke. (Úgy van! Úgy van! bal felül.) Önök az egyházpolitikai javaslatokat, midőn előhozták, szintén úgy tekintették, mint azt a bűvös normán kardot, melyet ha egyszer hüvelyéből kihúztak, nem lehetett visszadugni a nélkül, hogy előbb vérben meg ne fürösztötték volna. (Zajos éljenzés és tetssés.) És ezzel szemben épen Láng Lajos t. képviselőtársam hivatkozott, ha jól emlékezem, arra, hogy hiszen az egyház nem perhorreszkálja annyira az általános kötelező polgári házasságot, mint akár a fakultatív házasságot, akár a Nothcivilehet. Ezzel vigasztalják sokan a lelkiismeretüket, talán a túloldal is; ezzel iparkodnak enyhíteni álláspontjukat a kötelező forma mellett,, mert hiszen szerintük az egyház felfogása ezt kevésbbé sérelmesnek tartja. Hogy honnan eredt ez a hír, neai tudom, de hogy félreértésen kell alapulnia, azt tudom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mert igaz, hogy némely jogtudós, közöttük sok tekintély, midőn az elméletet beszéli el, azt mondja, hogy pro foro interno megitélve a házasságokat, ez a morált kevésbbé veszélyezteti, mert az egyház az általános polgári házasság kötelékével szolgaságba van igázva; elveszti szabadságát, általános kényszerhelyzet nyomása alatt áll, bátran mondhatja ily esetben mindenkor: »nekem ellentálló erőm nincs, fegyveres hatalmam nincs, a melylyel elveimnek érvényt szerezzek, elnyomottak vagyunk«. És kifejti a hitélet terén működését és polgárainak mindig azt mondja, hogy: »a helyzet megváltoztatására pedig törekedjetek.* Viszont a fakultatív házasságnál az egyház nincs elnyomva, hanem minden hívőnek úgyszólván tetszésére van bízva, hogy egyes esetekben az egyház tekintélyét megtagadja és egyházától elpártoljon. Míg tehát az egyik folytonos, állandó, nyílt seb, a másik folytonos ttíszúrás; míg az egyik megfojtja az egyházat, a másik lassankint vagdalja le tagjait. Ez az oka, hogy mivel akár a fakultatív, akár a Nothcivilehe állandó morális veszedelmet képez egyes hívőkre nézve, tehát pro foro interno morál szempontjából ez veszedelmesebb De itt nem a morál szempontjából kell megítélni csupán a kérdést, hanem a befolyás szempontjából, az egyházpolitikai tekintélynek érdeke szempontjából. Es ez nem lehet