Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-313
313. országos ülés 18M. mj bal felöl. Zajos helyeslés.) A kik fogadalmat tesznek a szüzességre, azoknak nincs joguk a családról beszéjni. (Nagy mj hal felől. Zajos felkiáltások : Hetidre !) Elnök: Kérem gróf Károlyi Gábor képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! (Folytonos saj bal felöl.) Csendet kérek, t. képviselő urak! (lilénk felkiáltások a baloldalon: Utasítsa rendre!) Kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni, ha nem lesz csend. (Sálijuk!Halljuk!) Hock János: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a tárgyalás nyugodt folyamát akaratlanul is megzavarni kénytelen voltam. De a t. ház elfogulatlan bírálatára, ítéletére bízom, vájjon álláspontom nyugodt és tárgyilagos fejtegetése közben bárkit is inszinuáltam-e ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ismétlem, t. ház, a felbonthatóság az anyai szeretet befolyásától fosztja meg azt a gyermeket, megfosztja attól a gyengédségtol, a mely kell, hogy a nevelésben állandó legyen, s a melyet férfilélek soha meg nem ért és méltányolni nem tud; megfosztja attól az anyaszeretettől, a mely lágygyá teszi annak a koldusgyermeknek a pólyáját és bearanyozza rongyait. És ez a szeretet pótolhatatlan; (Halljuk! Halljuk !) ezt a szeretetet az apa szeretete soha sem tudja kárpótolni, mert ha egy gyermek elhibázott nevelése miatt anyjának szemrehányást tesz is, csak annyit mondhat, hogy anyám nevelésemnél csalódott, de azt nem mondhatja, hogy anyám nevelésemnél meg akart csalni engem. (Tetszés bal felől.) Különben a természetnek egy nagy második törvénye nyilatkozik itt meg. Mikor kelhet az a gyermek lábra, mikor lehet úgyszólván saját sorsának úttörőjévé? Akkor, t. ház, mikor már 20 — 30 éves, akkor, mikor a szülők 50—60 évesek, mikor a szivükben kihűl a vágy s meggörnyedt fejük mintegy hozzászoktatja őket a sír szemléletéhez. (Tetszés.) íme, itt a házasság felbonthatatlanságának egy kézzelfogható argumentuma, mely a házasság által lelkiismeretben kötelező törvénynyé teszi a nevelés hivatását. Tudom, t. ház, hogy számtalanon lesznek, a kik az én álláspontomra azt fogják mondani, hogy az nagyon eszményi, nagyon ideális felfogás,. .. Kőrösi Sándor: Az már igaz! Hock János: • . . mely a gyakorlati élet igényeivel össze nem egyeztethető. Azt mondja a képviselő úr, hogy igaz, úgy van! De miért van úgy, képviselő úr? Ön csak állít, de nem bizonyít. Kőrösi Sándor: Hát ház:isságtörésesetén? Hock János: Az ön érveit a franczia konvent padjain már nagyon régen kimerítették, és ön valóban nagyon kevés új szempontot tudna ez érvekhez csatolni, \ márczius 13-án, kedden. jyj Mikor 1792-ben kimondotta a franczia konvent a házasság felbonthatóságát, így okolta ezt meg: (Olvassa.) »A nemzetgyűlés tekintetbe vette, hogy mily fontos a francziákra, hogy a válás lehetőségét mielőbb élvezhessék.« Élvezhessék ! szerenesés és pompás kifejezés, mely az erkölcsi törvény helyébe találóan iktatja oda a vágynak és a szenvedélyeknek jogát, pedig a szenvedély vihar, mely kergeti azt a hajót, hullám, mely hány ja-veti azt, de sohasem irányítja. (Élénk tetszés a baloldalon.) És siettek is* élvezni, élvezni annyira, hogy a törvény kimondása után 26 hónap múlva csak magában Parisban közel hatezer elválást mondottak ki, és közel hatezer házasságot bontottak fel. A legfőbb érvük azoknak is az volt, a mi a képviselő úrnak. Azt mondották: ha a benső kapocs megszűnt, a külső kötelékeket fentartani nem kell, először mert az embertelen dolog, másodszor nagyon terhes az egyéni szabadságra, és harmadszor az erkölcstelenségnek forrása. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezek a főbb érvek. Hát embertelen, inhumánus dolog. Én nem vagyok elfogult ember s elismerem, hogy inhumánus és embertelen dolog, de egyúttal tudom azt is, hogy ha egy paszta, pozitív, tételes polgári törvényről volna itt szó, ily inhumánus és embertelen dolgot én senkire a világon rá nem kényszerítenek. De vannak alapvető nagy erkölcsi törvények, a melyek egyetemes jelleggel bírnak, és melyek a közérdek szempontjából mindig megkövetelik, hogy az egyén áldozatot hozzon. Hát nem ily inhumánus és embertelen dolog, hogy az a uazarénus, a kinek gondolkozása és meggyőződése az, hogy a háború tömeges gyilkosság, hogy azt a fegyvert Isten nem azért teremtette, hogy embertársának szívébe mártsa, ily fogalmakkal oda állítják és fegyver alá kényszerítik? Hát ez nem embertelen dolog? De egy nagy közérdek forog itt szóban, a melynek az egyéni felfogást és az egyéni érdeket alá kell rendelni. Azt mondják, terhes az egyéni szabadságra. Igaz, hiszen minden törvény terhes, mert megfcerheltetóst ró az emberre. A monopólium, az italadó, a bélyegilleték és minden törvénye az államnak terhes, de azért viselni tartozunk épen a közjó érdekében. Vagy az államnak csupán ünáncziálís szempontokból vannak regárdjai? Erkölcsi szempontok iránt nincsenek? Azt mondják önök, hogy az erkölcstelenség forrásai? Igaz. De az erkölcstelenség nem ott kezdődik, mikor ők válnak, de akkor, a mikor okot keresnek a válásra, midőn egymás között a hitvestársi hűséget, a hitvestársi szeretetet megszegik. Minden család nem is élhet oly példásan, oly példás eszményi életet, mint az az őszbeborúlt franczia nő, a ki a haldoklóágyán így emlékezett meg férjéről: ^boldogságunk ötven évig tartott,
