Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-313

198 318. országos ülés 1894. ittárczins 13-án, kedden. de szerelőiünk barátsággá nem változott.« A legtöbb házasságban vannak pillanatnyi félreértések, pillanatnyi zavarok, a mely zavarok utána szívek összhangja újra helyreáll és újra megszelídül. Uraim, ne keressük az életben mindig, csakugyan még a házasságban is az eszményi álláspontot! Vannak félreértések, vannak pillanatnyi zavarok, a melyek a szíveket egymástól hirtelen elszakítják. Ha már most a félreértéseknek ebben a múlékony pillanatában megvillan abban a szenvedélyes emberben a felbonthatóság könnyű gondolata, nem szakadhat-e közöttük még szélesebbre az az űr, a melyet azután betölteni nem tud semmi? Talán e nélkül a gondolat nélkül újra összeolvadhatnának, talán e nélkül a gondolat nélkül a pillanatra elsötétült ég újra felderülne és előtörne belőle a béke, és előtörne belőle a napsugár. Különben is a szeretet lángoló érzelmei helyébe lép idővel a gyöngédségnek a becsülése és a kölcsönös tisztelet. A kilobbant szenvedély helyébe lép a kötelességérzet és a vágyat felváltja a megszokás nélkülözhetetlensége. Mert hiszen a szív érzései gyorsabban hervadnak, mint az a mirtusz ág, vagy az a narancsvirág a menyasszonyi koszorúban. Mi tartja fenn ilyenkor az élet pillanatnyi apathiájában szilárdan, mi tartja erősen azt a köteléket? A kötelességérzet és még egy nagy gondolat, a mire felhívom az önök figyelmét: (Halljuk!) az a tudat, hogy a társadalmi felfogás a köztisztesség szempontjából repudeálja az elválást. Hát tépjék ki önök most ezt a gondolatot a családi élet közfelfogásából, tépjék ki egy, a felbonthatósági elmélet alapján álló törvény nyel, és mondják ki, hogy válni, családtól elszakadni, gyermeket ott hagyni és új frigyet kötni a szenvedélyért, ez nem tisztességtelen, hanem tisztességes dolog, és mi lesz ennek a következménye? Az, hogy cscre-bere váltja fel a házasságot, csere-bere váltja fel ezt az erkölcsi intézményt, (Úgy van! bal felöl. Ellenmondás jobbról.) és szaporodni fognak uz érdekházasságok. Hány ember fog úgy gondolkodni: »minek szerezzek én magamnak pozicziót verejtékkel az életben ? Minek fáradjam? Kötök hajlamom ellenére egy érdekházasságot, és ha kissé megtollasodtam, a törvény felbonthatja a házasságomat, jogczímet könnyen kereshetek rá, és ha egy kissé pozicziót szereztem magamnak, kirepülök a fészkemből és akkor kötök házasságot hajlamom szerint!« Rónay János: Nem oly könnyen megy az ! Hock János: Ha azt mondja a képviselő úr: nem oly könnyen megy, akkor nem olvasta a javaslat bontó akadályait,... Rónay János: Szigorúbb, mint a régi! Hock János: •.. és mikor azt méltóztatik mondani, hogy szigorúbb, mint a régi, tessék különböztetni, szigorúbb-e, mint a katholikus, vagy a többi felekezetek felfogása, a melyek a felbont hatatlanéig alapján állanak. A kánonjog a felbonthatatlanság alapján áll, és olyan szigorú törvényt a képviselő úr nem tud alkotni. * De megtörténhetik ennek az ellenkezője is, megtörténhetik az, hogy valaki vágyból, szenvedélyből, múlékony fellobbanásból köt ideiglenes frigyet, mert hiszen el lehet válni és ezzel be lesz hozva nálunk is a házasságnak Japánban divatos ideiglenessége. De továbbm egyek ; hogy még lelkiismeretükkel se jöjjenek ellentétbe, ha majd válnak, nem fogják házasságukat az egyházzal megszenteltetni. Ez a veszély forrása. De a házasság felbonthatósága mi reánk, katholikusokra nézve jogtalanság, a mint azt röviden meg fogom okolni. Az a különös, hogy most, a mikor a lelkiismereti szabadság magasztos prínczipiumát készülünk törvénybe iktatni, az állam a házasság felbonthatóságával szíven sújtja a katholikus felfogást. Mert nekünk a fölbonthatóság az a megsebezhető pontunk, a mit Siegfried vállán Hagen gyilka megtalált. Mikor a Niebelungok csodás hőse belemerült a vizbe és a fáról lehulló leiéi vállán ragadt, az így szárazan maradt helyen döfte orgyiíkát Hagen a hős testébe, hogy elejtse a dicsőt, a nagyot. A felbonthatatlanság a mi házassági organizmusunk sebezhető pontja, és épen ott akarják vérig sebezni a mi jogainkat. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Nagy különbség van itt, a mire talán az önök figyelme még nem volt kellőkép felhíva, hogy mi a katholikus és mi a protestáns felfogás a házasságról. Protestáns testvéreink azt mondják: »mi elfogadjuk, hogy az állam egységes házassági kódexet állapítson meg, elfogadjuk, hogy az állam vegye kezébe a juriszdikcziót, a törvénykezést, sőt elfogadjuk azt is, hogy a házasság kötelező formáját is az állam gyakorolja, elfogadjuk hazafiúi okokból, az állami és a nemzetiségi egység érdekeire való tekintettek. (Úgy van ! a jobboldalon.) És egyúttal felvetik a kérdést: »ki a renitens, ki a jobb hazafi ? Hisz a katholikusok mindezt nem akarják elfőgadni!« Uraim, Isten mentsen meg bennünket attól hazánk érdekében, hogy valaha az hazafiság kérdésében egymással az összehasonlítás terére lépjünk. (Élénk helyeslés bal felől.) De egy bizonyos, hogy mig mi nekünk a házasság kánonjoga dogma, a kánonjog szellemében történő bíráskodás dogma, addig náluk nem képez hittétel t. A protestáns felfogás teljesen Luther elmélete alapján áll, a ki ezt mondotta: »Die Ehe ist weltlich Ding, wie jede äussere Handtirung«. Ellenben a katholikus felfogás azt állítja, hogy a bontó akadályok felállításának joga, a