Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

IS 306. ortzágos ölés 189á. márczius 5-én, hétfőn. must, a melybe a reformot beleilleszszük. Ez egy ugrás a sötétben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem akarok, t. ház, a dolog e részéről beszélni, mert az alaposan meg lett már vitatva, és az anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál különben is lesz alkalmam nézeteimet ez irányban elmondani. Egy megjegyzést azonban akarok tenni, a mely mégis ide tartozik; értem a dolognak fináneziális részét. (Bálijuk! Halljuk! Folytonosan tartó zaj és nyugtalanság a jobboldalon.) Rónay János: Megmondta ezt már a pénzügyminiszter úr! (Zaj a jobboldalon.) Gr. Ápponyi Albert: A szabadelvű reformok keresztülvitelének legjobb módja a terrorizmus. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Ismételten kell kémem, méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Halljuk! Halljuk !) Beöthy Ákos: Mert én a mi viszonyaink között nem igen tartom megengedhetőnek azt a luxust, hogy erre adjunk ki pénzt akkor, midőn azon funkcziót nekünk ingyen jól elvégzik. (Egy hang a szélsőbalon: De ha rosszul végzik !?) Nem akarok, t. ház, azon hajók felsorolásába belemenni, a melyeket orvosolni kellene, nem akarom itt azon reformokat felhozni, a melyekre szükség van, s a melyekre pénzünk nincs, de két rövid mozzanatot felemlítek. (Halljuk!) Az egyik az, hogy ezen országban 9,400000 ember van, ki nem tud írni és olvasni, a másik pedig, hogy ott vannak a mi egészségügyi állapotaink. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Igen kérem a t. belügyminiszter urat, hogy mielőtt e törvényjavaslatot a házban tárgyalás végett beterjeszti, olyassá el saját jelentését a közegészségügyi mizériákról. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Az egy hosszú jajkiáltása közegészségügyi állapotainknak. Konstatálja a t. belügyminiszter úr, hogy nem tudja a járványok statisztikáját adni, mert 1800 nagyközség közííl csak 500 s egynehányban van neki orvosa, de más irányban ismerünk statisztikát, és bárcsak ne ismernénk. Ez, t. ház, a gyermekek halandósága. (Úgy van! Úgy van 1 a baloldalon.) Évenkint 250.000 nyomorait gyermek pusztul el, és számuk folytonosan növekedik. Akkor, midőn abban a helyzetben vagyunk, hogy az állam sem anyagi, sem szellemi erejét nem képes konzerválni és gondozni, a magam részéről nem vállalhatom magamra azt a felelősséget, hogy oly kiadási tételt megszavazzak, melyre nélkülözhetetlen szükség nincs. (Helyeslés balról.) Még egy pont van, t. ház, a mire ki akarok terjeszkedni, azután végzem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) A mostani helyzet kiugró pontja az, hogy a t. szomszédaink a t. kormány tőrvényjavaslatát megszavazzák, a reformot keresztíílviszik és a kormány állását megerősítik. Természetes dolog, t. ház, hogy én ezen eljárás felett bíráskodást gyakorolni nem fogok. (Helyeslés a baloldalon.) Tisztelem mindenki meggyőződését, s e tekintetben, t. ház, senkinek az eljárásához szó nem férhet. De mivel ezen kérdés, mint nagy politikai probléma lépett fel, s minthogy nagy gyakorlati következményekkel bír: méltóztassanak megengedni, hogy objektíve'egy-két észrevételt tegyek, (Halljuk! Halljuk!) sőt, t. ház, egy bizonyos szubjektív érzés is él bennem, a mennyiben t. képviselőtársaink nagyon jól tudják, hogy a köztünk létezett fegyverbarátságnak én voltam a legőszintébb szószólója és támogatója. Nekem, t. ház, az a nézetem, hogy én, mint ellenzéki képviselő, nem szavazhatok meg egy kormánynak olyan kérdést, a mely kabinetkérdés. (Igaz! Úgy van! helyeslés a baloldalon.) És én nem fogok megszavazni oly reformot, mely az ellenzék programmjának integráns része volt. (Helyeslés a baloldalon.) így jártam én el a közigazgatás államosításánál is, daczára annak, hogy fanatikus ezentralista vagyok. Úgy emlékszem, hogy eljárásom akkor t. képviselőtársaimnak nagyon tetszett, és t. barátom Justh Gyula abban az én akkori eljárásomban nem látott elvtagadást és erkölcstelenséget, a mit bizonyít az a körülmény, hogy beszédem ötletéből megajándékozott engem egy képpel, a melyen, mint szentháromság, ott voltak: Horváth Ádám, Justh Gyula és gr. Károlyi Gábor, (Tetszés és derültség a baloldalon.) és úgy tudom, hogy az én eljárásom a túloldalon is némi méltánylásban részesült. De arra én nagyon csekély ember vagyok, hogy azt követeljem, hogy rólam valaki hímet varrjon. El fogom tehát, t. ház, igen röviden mondani azokat az igen komoly indokokat, melyek én szerintem prejudicziumot képeznek hasonló esetekben. (Halljuk ! Halljuk!) Először prejudicziuui származik a reform megfelelő keresztülvitelének szempontjából. Én azt lélektani és politikai lehetetlenségnek tartom, hogy egy kormány megfelelőleg vigyen keresztül egy oly reformot, a melynek elvi ellensége volt; lélektani lehetetlenség, mert magát dezavuáija, politikai lehetetlenség, mert az előbbi rendszer szelleme belejátszik és egy kompromisszumot idéz elő. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) S ne méltóztassanak azt elfelejteni, hogy bennünket egymástól nemcsak elvek, hanem az elvek alkalmazása, a végrehajtás és a kormányzati politika is elválasztanak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Miért nehezteljük mi a t. kormány egyes tagjait? Azért, mert oly kor-