Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

306, országos ülés 1894. márcülus 5-én, hétfon. ÍV. mányzati szellem nyilatkozik meg bennük, a mely nem a miénk, s melyet mi helyesnek nem tartunk. (Igán! Úgy van ! a baloldalon.) Prejudiczium származik a közélet integri­tásának szempontjából is, mert nekem az a né­zetem, hogy az államférfiúnak és politikusnak következetesnek kell lennie, (Helyeslés a bálolda­lon.) neki elveket kell képviselnie, elvekkel kell emelkednie és buknia. (Élénk helyeslés bal felől.) Az, t ház, a legnagyobb államférfiúi! és politikuson is megtörténik, hogy felette és az ő rendszere felett az események napirendre térnek, s akkor ő félreáll az útból és helyt ád másoknak, (Helyesléi a baloldalon.) De ha mi azt tartjuk feladatnak, és azt tartjuk regu­lának, hogy minden szél után forgassuk a kö­pönyeget, akkor ki biztosítja az országot (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a politikai nyegleség és politikai szédelgés ellen ? (Élénk tetszés és taps bal felől) Prejudiczium származik továbbá a parla­mentáris rendszer egészséges működésének szem­pontjából. A parlamentáris rendszer egészséges mííködése az, hogy a pártok egymást felváltsák, hogy a vérkeringést felfrissítsék, s új eszmék, új emberek jöjjenek bele. (Helyeslés bal felöl.) Ennek természetes alkalma a reform. (Halljuk! Halljuk!) Ha ez a vérfelfrissítés a reformok al­kalmából nem történik meg teljesen, akkor ok­vetetlenül beáll a sztagnáczió. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Azután van itt még egy más igen fontos körülmény. Éo úgy tudom, t. képviselő­társaim, (A szélsőbal felé fordul.) hogy a kö­telező polgári házasság az önök programmjának nem sarkalatos, hanem detail kérdését képezi, mert hisz a sarkalatos kérdést a függetlenség elve képezi. (Ügy van! Úgy van! bal felöl.) Mi lesz már most annak konzequencziája, ha ez a reform keresztülmegy, és ha ennek folytán a kormány állása megerősödik? Meit erre nézve ne méltóztassanak maguknak illúziót csinálni, ez lesz a következése (Halljak!) és ebből az fog származni, hogy a legkisebb nemzeti vív­mánynyal és követelménynyel szemben sokkal határozottabban és nagyobb sikerrel fognak a »non possumus* álláspontjára helyezkedni. (Zajos helyeslés balról.) Thaly Kálmán: Eddig is tették, ezután is teszik! Beöthy Ákos: A programmnak egy detail részéért, t. ház, annak sarkalatos része lett fel­áldozva. (Úgy van! a baloldalon.) Mert b. 1867-iki kiegyezést illetőleg nem is állunk egy alapon, de azt a politikát önök se helyeselhetik, és ennek eredményét nem óhajtják, hogy ez a létező alap szűkebb legyen és a mi intézmé­nyeink visszafejleaztessenek. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Én tehát, t. képviselőház, ebben az együtt­sza^azásban, ebben az együttműködésben nagy szerencsétlenséget látok. Ez a szélsőségek­nek az érintkezése; ez képezte mindig a koali­cziókuak eredendő fogyatkozását. Méltóztatnak tudni, hogy Angliának közélete idegenkedik a koaliezióktól. (Halljuk!) Ezelőtt száz esztendő­vel volt ott egy hires koaliczió: lord Nord, az udvari párt és Fox, a szabadelvű párt vezérei között. (Halljuk! Halljuk!) Akkor mondotta Angliának egyik legnemesebb, legnagyobb állam­férfia, Pitt Vilmos, a következő emlékezetes sza­vakat: »Ha ez a végzetes házasság, ha ez a végzetes? egybekelés még meg nem történt, én abban az impedimentum publieae honestatis ese­tét látom fenforogni és a közerkölcsiség nevé­ben a kihirdetésnek ellene mondok.* (Mozgás a szélsőbalon.) Jól tudom én, t. képviselőház, hogy ezeket a szavakat ide alkalmazni nem lehet, (Igaz! a szélső baloldalon.) mert hiszea nincs koaliczió, és önök a legtisztább szándékból és önzetlenül szavazzák meg a javaslatot a kor­mánynak. De azért én mégis nagy szeren­csétlenségnek tartom azt; szerencsétlenségnek azért, mert egy igen végzetes preczedens fog megállapíttatni, (Úgy van! bal felől.) mert nekem az a nézetem, hogy a t. kormány eljárása nem őszinte és nem igaz eljárás. Barabás Béla: Az az ő hibája! Beöthy Ákos: Ennek a reformnak nem az az eredete, hogy ezt az intézményt meg­alkossák, hanem az, hogy egy teljesen lejárt rendszert és embereket rehabilitáljanak, (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon. Zaj jobb felől.) még­pedig nem természetes úton és alapon, nem úgy, hogy mivel ennek az országnak az intéz­ményei meghamisíttattak, ennek az országnak a közélete meghamisíttatott, tehát megtörténjék az in integrum restitutiónak politikája és a meg­zavart politikai és erkölcsi egyensúly helyre­állíttassák; nem ez a eljárás követtetik, hanem az követtetik, hogy izgató kérdések odadobat­nak a közvéleménybe, hogy a nemzet elfelejtse az elkövetett hibákat. (Élénk helyeslés. Úgy van! a baloldahn.) És abban rejlik a végzetes pre­czedens, mert ez prémium, ez felhívás lesz a jövő politikusai számára, hogy Magyarországon a politikai és erkölcsi igazságokat arczúl lehet csapni, (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. Hall­juk! Halljuk!) mert meglesz az expediens izzó problémákat odadobni az országba, hogy az általános konflagráezió közepette még a jogos megtorlás érzete is megsemmisüljön és bűnhő­dés helyett Jegyen dicsőség. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És Pulszky Ágost t. képviselőtársam már látja is a dicsfényt, az ö látnoki képessé­gével elmondta nekünk, hogy egy új hajnal hasad ránk, a mi azt jelenti, hogy a kelő nap suga-

Next

/
Thumbnails
Contents