Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

3W>. f»T«srág»B löró WMr. tivárc-zíus 5-én, hétfőn. J J Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Beöthy Ákos: De azután az is a kifogásom, hogy ezen egész túloldali akcziónál meglehet, hogy szerepelt egy kis kegyvadászat, a kormány kegyeinek vadászata. (Zajos ellenmondás és nagy mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk.

1 bal felől.) Kérem Srén-r t. képviselőtársamat, méltóztatik ismerni azt a híres klasszikus mondást: Caesarnak a feleségét sem szabad gyanúsítani. A kormánynak tehát még ilyen látszatot is kerülnie kell, mert azon démon stráczióknak csak akkor volna imponáló hatásuk, . . . (Mozgás jobb felöl. Élénk felkiáltások: Volt! Volt! Nem lehet tagadni!) Kubinyi Géza.* Hát a katholikus nagygyűlés ! Beöthy Ákos: ... ha forrásuk teljesen tiszta! Sréter Alfréd: Ezt mondom én is, és ez ilyen! (Zaj.) Endrey Gyula: Tessék utánacsinálni! Beöthy Ákos: Méltóztassanak megengedni, hogy arról a tegnapi demonstráczióról szóljak egy pár szót. (Halljuk! Halljuk/) Készséggel elismerem, hogy nagy siker volt. külső siker, (Zajos felkiáltások jobb fe'ől: Belső is! Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) készséggel elismerem, hogy példás rendben folyt le ; sajnálom, hogy nincsenek itt azok a t. vezető urak, kik ezt az új honfoglalást vezették, (Élénk derültség a baloldalon.) a kik kaczagányos őseink dicső példáját követve, oly szépen, msnirosan lovagoltak a csoport előtt, (Zajos felkiáltások jobbról: Éljenek! Éljen Rohonczy!) Sajnálom, hogy nincsenek itt, hogy gratuláljak nekik. De mindennek daczára én azt hiszem, hogy az a demonstráczió mégsem volt szerencsés dolog, . . . (Felkiáltások jobb felöl: Önöknek nem!) Kubinyi Géza: A nemzeti pártra nézve nem! Beöthy Ákos: . . . először azért, mert a politikai helyzetet nem tisztázta, sőt elhomályosította, (Felkiáltások jobb felöl: Ki előttf Miért?) igen egyszerűen azért, mert nem lehet megállapítani, hogy ennél a demonstrácziónál menynyi esik a t. kormány kontójára és mennyi t, szomszédaink kontójára. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Endrey Gyula: Közös számlára ment! (Hosszantartó derültség, éljenzés és taps bal felöl.) Elnök: (Csenget) Méltóztassanak csendben lenni! Rónay János: Mind magyar állampolgár volt, a Vatikánból senki sem volt ott! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztassanak a szónokolj meghallgatni! /H

v Beöthy Ákos: Van a francai a tört/jj^tnek egy emlékezetes napja, melyet — gondolom — úgy hívnak: »Le jonr des dupes«, a rászedések napja. (Élénk derültség a baloldalon.) Nagy kérdés, hogy ezt a fényes ünnepélyt nem úgy fogják-e nevezni egymás közt czivakodás esetére a t. kormánypárt és a túloldal, mert nehéz megállapítani azt, hogy ki tulajdonképen »Schwarzer Péter« ebben az egész ügyben. (Zajos éljenzés és tetszés a baloldalon. Felkiáltások a jobbolda'on: Ott vannak a feketék!) Kubinyi Géza: Ott vau a »Schwarzer Péter« ! (Derültség jobb felöl. Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) Beöthy Ákos: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Boncza Miklós: Halljuk a Schwarzer Pétert! (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Megtalálták a nevüket!) Beöthy Ákos: Én, t. képviselőház, azt tartom, hogy akármily külső nagy sikere — még egyszer hangsúlyozom: külső sikere — volt ennek a demonstrácziónak, de a mi annak belső tartalmát illeti, materiális jogezímét, — mert hisz a formális jogezím megvan, — az a politikai szükségesség és indokoltság motívumával nem bírt. (Úgy van! bal felöl. Élénk ellenmondás jobbról.) Rónay János: Hát a katholikus nagygyűlés bírt? Beöthy Ákos: Mert ha úgy méltóztatik venni a dolgot, t. képviselőház, hogy a katholikus nagygyűlés ellendemonstrácziót kívánt, arra az a megjegyzésem, hogy sem a magán-, sem a közéletnek nem regulája az, hogy minden tromfra tromffal kell felelni, minden demonstrácziónál ellendemonstráczióra van szükség, . . (Mozgás és derültség jobb felől.) Madarász József: Hadd fájjon nekik! Beöthy Ákos :. . . annál kevésbbé, t. ház, mert hiszen tudjuk, hogy az ellenzék kooperácziója folytán a javaslatok részére nagy többség van biztosítva a képviselőházban. A mi pedig magát a felsőházat illeti, arra talán mégsem volna helyes befolyást gyakorolni akarni, (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Nem is az volt a czélja, csak tiltakozás!) mert én úgy tudom, t. ház, hogy a felsőháznak épen az a feladata: mozgalmas időkben helytállani és megóvni a nemzetet az elhamarkodástól. (Helyeslés balról.) Abból pedig nem származik bij, ha egy reformot egykét esztendővel később viszünk keresztül, de baj származik abból, ha a reform kellő módon elő nem készítve lesz törvénynyé. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) És én épen azt találom, • -^ttgy e reform kellő módon előkészítve nincsen; Li

fwJMáUások jobb felöl: Ezt már hallottuk!) mert Ssfcji fiPeVi látom az orgánumokat és az organizi§a§ xi