Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-306
}() :iOf». országos Mé» 1894. márcísius 5-én, hétfőn. Ivánka Oszkár: Nem volt még olyan miniszterelnök, a kit meg nem éljeneztek volna! Beöthy Ákos: Ennek a helyzetnek szignaturáját adta nagy hazánkfia, Kossuth Lajos, (Hosszantartó, élénk éljenzés a szélső baloldalon.) a ki egy korábbi levelében azt mondotta, hogy ez a csemete, e törvényjavaslat, igaz, hogy szennyes vizben fürösztetik, és abból azt a konzequeneziát vonta le, hogy e törvényjavaslat megbuktatása egyértelmű volna azzal, mintha a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntenek. Nagy hazánkfiától bocsánatot kérek, de én más konklúziót vonok le ebből; mert ha azt az életre nem való kisdedet, ezt a törvényjavaslatot ki is espediáljuk az árnyékvilágból, új törvényjavaslatot fabrikálhatunk annyit a meny nyit csak akarunk. (Derültség és tetszés bál felöl. Ellenmondás jobb felöl és a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Menjen a helyére Kubinyi!) Kubinyi Géza : Nem megyek én! (Nagy zaj. Élénk felkiáltások a bal' és szélső baloldalon: Helyre! Helyre!) Ugron Gábor: Elnök űr, kérem helyrcküldeni a képviselő urat, hogy meghallgathassuk a, szónokot. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Élénk felkiáltások: Helyre! Helyre/) Kubinyi Géza: Nem megyek én; majd ha az elnök mondja. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyökre menni. (Zaj.) Ugron Gábor: Hogy ide üljön valaki és alkalmatlankodjék, "annak megvan a maga neve. Elnök (Csenget.) Kérem a t. házat, méltóztassék a szónokot meghallgatni. Beöthy Ákos: ... De ha egy intézményt úgy alkotunk meg, hogy már kezdetén beleviszszük a politikai fertőzött forrás anyagát, az az ország javára egészségesen működni bizonyára nem fog. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Én tehát nem látom okát annak, hogy ilyen messzemenő intézkedéseket kellene foganatosítani. De legkevésbbé fogadom el oknak azt, hogy a vallási béke meg van zavarva, azért tehát mihamarább bevégzett tényeket kell teremteni, hogy a nyugalom helyreálljon. Azt hiszem, t. ház, hogy ily korszak és ily viszonyok állandó alkotásokra nem alkalmasak, és ily módon a jelen törvényjavaslat a nyugalmat helyre nem állítja. (Helyeslés bal felöl.) Tagadni nem lehet, t. ház, hogy az ország nyugalma meg van zavarva. Hiszen az emberek oly idegesek és izgatottak, csakhogy egymás képébe nem ugranak. (Derültség és felkiál tások jobb felől: Mi nem vagyunk idegesek! Zaj a baloldalon.) De akarom hinni, hogy az ország vallási békéje megzavarva nincs, és ha idegesség és izgatottság van is a felszínen, ez nem hatol be a nemzet életének mélyére, fenekére, a hol annak nagy érzelem- és kedélyvilága fekszik. Ennek indoka pedig először abban van, hogy a magyar nemzetnek felekezeti szenvedélyei soha nem voltak, hiszen a magyar nemzet inkább türelmes volt mindig, s a mi vallási viszályok nálunk voltak, idegen iuiportáeziók voltak azok mindig, a melyeket bonyolított az ország szerencsétlen közjogi helyzete, melybe a mohácsi vész után esett. A magyar nemzetnek tipikus példája e tekintetben Erdély, a hol már a 17. században teljes vallási türelem és béke uralkodott. Ez az egyik, A másik pedig az, hogy a vallási villongásoknak ós háborúknak mindig politikai és hatalmi hátterük volt. Konstatálva van például, hogy a vallási fanatizmusnak az az undok, gyalázatos kitörése, a mit spanyol inquizícziónak nevezünk, az is világi, sőt fiskalitási háttérrel birt. Hogy úgy mondjuk, ez egy középkori valutarendezés volt, (Élénk derültség a baloldalon. Mozgás jobb felől.) a melyet az akkori pénzügyi kormányzat azért inicziált, hogy ezen inquizitorius, nem épen keresztényi proczedurával megtöltse az államkincstár zsebét a polgárok zsebeiből. Tehát mindig politikai motívumok játszottak bele. Megengedem, hogy ebben is politikai motívumok szerepelhetnek, de mi mint politikusok állunk egymással szemben, és nem mint felekezetiek ; lehet ennek az akcziónak akármi a vége, de az nem lehet, hogy egyik felekezet a másikat legyűrje. (Igaz! Úgy van! bal felöl. Felkiáltások jobb felől: Ki akarja ezt?) Épen azért, mert felekezeti jelszavak játszanak közre, (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások jobbról: Csak ott!) a házon kívüli akezióval nagyon csinyján kell bánni. Minthogy a házon kívüli akczióról beszélek, méltóztassanak megengelni, hogy néhány szót szóljak a kormánypárt akcziójáról. (Ellenmondások. Halljuk! Halljuk!) Természetes ez, mert ha az urak beszélnek a mi akeziónkról, mi is beszélhetünk az urak akcziójáról. (Halljuk! Halljuk!) Nekem ezen akczió ellen először is az a kifogásom, hogy az egész azt a benyomást teszi reám, mintha az kormányzati befolyásra volna visszavezethető. (Igaz! Úgy van ! bal felől. Zajos ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások jobbról: Rosszul látta!) Ez pedig izgatás, a mi igen viszszás helyzet, mert a kormánynak és a hatóságoknak az volna feladatuk, hogy az izgatást enyhítsék és ne fokozzák. (Nyugtalanság a jobboldal n. Egy hang jobb felől: Hát a papok!) Búsbach Péter: Visszafojtsák a közérzűletet? (Zaj a baloldalon.)
