Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

8 äOfi. országos iilé» 1894. márczius 5-én, hétfőn. házassági jog terén fennállanak. Mindenki ismeri őket, formulázva vannak. Az, hogy kultusz diszparitas esetében nem lehet egybekelni, hogy nincs egységes házassági jogunk, és hogy mozaikszerű judikaturánk van. Már most annak vizsgálatába és elemzésébe nem bocsátkozom, habár nagyon érdekes és tanulságos volna, hogy azok a létező bajok tulajdonképen mily arányban és mily mérvben szerepelnek, és hogy különösen a közvélemény tényleg elviselhetetleneknek és törhetetleneknek tekintette-e az állapotokat. Ezek ma már túlhaladott dolgok; mert hisz a kérdés napirendre került, s ezt onnan levenni nem lehet. De ha az egész kérdést abból a szempontból tekintjük, hogy a bajokat meg kell orvosolni, gondolom, a legmesszebbmenő követelménynek is teljes mértékben megfelel az n t. barátom határozati javaslata, mert hisz... (Felkiáltások jobb felől: Nem áll! Halljuk! Halljuk f bal felöl. Egy hang a baloldalon: Csendet az emelvényen!) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni. Beöthy Ákos:-., a létező baj okát orvosolja. És hogy maga a t. kormány sem akart e bajok orvoslása szempontjából a kötelező polgári házasságig elmenni, ezt bizonyítja az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat, mely ezt a kérdést akkor nyitva hagyta. Két megoldási módozat fekszik tehát előttünk. Az egyik, a messzebbmenő, a t. kormányé, a másik, a kevésbbé messzebbmenő, az én t. barátomé. Már most, midőn tehát arról van a szó, hogy a két megoldás közül valamelyikét válaszszuk, azt hiszem, a következő szempont az, a melyet különösen tekintetbe kell venni, t. i. hogy nekünk ezt a kérdést egyoldalúkig tekintenünk nem lehet Az pedig, engedelmet kérek, egyoldalú felfogás, ha mi azt mondjuk, hogy tehát a kötelező polgári házasság legtökéletesebb formája, ennek, s ebből az elvből azután fényes logikával következtetéseket vonunk le, a nélkül, hogy a gyakorlati élet követelményeit tekintetbe vennők. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Különösen, t. ház, ne méltóztassanak azt elfelejteni, hogy az utóbbi 25 év alatt a törvényalkotás terén mennyi [hibába estünk. Nem hiszem, hogy Európának lenne egy állama, a hol annyi törvényt gyártottak volna, mint nálunk. (Derültség. Ügy van! a baloldalon.) És ezen törvények közt alig van egy-kettő, a mely átment a nemzet húsába és vérébe, és igazán végrehajtatott. Mi ennek az oka? Az, hogy a törvények alkotásánál nem a gyakorlati élet követelményeit tekintettük, (Ügy van! hal felöl.) hanem indultunk hangzatos jelszavak után (Ügy van! bal felől.) és belejátszanak a politikai, a hatalmi tekintetek. (Zajos helyeslésbal felöl.) Most is, t. ház, ugyanabba a hibába akarunk esni. (Úgy van! bal felöl) Nem veszszük tekintetbe a gyakorlati élet követelményeit, hangzatos jelszó után indulunk, és belejátszanak politikai motívumok. (Igaz! Úgy van! bál felöl.) Hogy ez így van, t. ház, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy gróf Szapáry Gyula, mint klasszikus tanú, ezt nekünk elmondta, de még inkább bizonyítja az a körülmény, hogy egyetlenegy parancsoló indokot sem voltak képesek felhozni egy ily messzemenő lépés indokolására. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Bizonyára, t. képviselőház, az egyház érdeke nem kívánja, a nagy közönség érdeke sem kívánja ... Gr. Andrássy Tivadar: De bizony az kívánja! (Helyeslés a jobboldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Beöthy Ákos: Kérem! — Akárhogy okoskodunk, a nagy közönség ebben kettős megterheltetést fog látni. (Úgy van! a baloldalon.) Ls hiába magyarázzuk neki, hogy az elválások már most simábban, több jogi esztétikával fognak menni, hogy azután elkeresztelési differencziák sem lesznek. Erre egyszerűen azt fogják mondani, hogy de hiszen ez kivételt képez, és nincs ok arra, hogy mi e miatt megterheltessünk. (Helyeslés bal felöl.) Nem kivánta a kormányzat érdeke sem. Mert ha tekintetbe veszszük azt, hogy a t. kormánynak milyen fontos és bokros teendői és feladatai vannak, akkor bizonyára nem áll érdekében új feladattal terhelni meg magát. És hogy ennek a feladatnak mennyire nem tudott megfelelni, ezt bizonyítja az a körülmény, hugy ezen törvényjavaslatnál a legfontosabb kérdések nyitva maradtak. (Igaz! Úgy van! bal fe'ól) így például a dinasztiának házasságjoga, a mely pedig ide tartozik. (Helyeslés a baloldalon.) Hivatkozom, t. képviselőház, e tekintetben a német birodalmi törvényre. Ott a 72. § ban igenis bele van véve a különféle fejedelmi családoknak és dinasztiáknak a, házasságkötése. E tekintetben nálunk a pragmatika szankczió sem tesz különbséget; mert az uralkodóságnak, az uralkodó hatalmának feltételei, ezeknek a feltételeknek a megállapítása, ez nem képez közös ügyet köztünk és Ausztria között; (Úgy van ! Ügy van! bal felöl.) ez a magyar nemzetnek belügye, a melyet fejedelmével együtt intéz el. (Élénk tetszés bal felöl. Úgy van! Úgy van!) És, t. képviselőház, nem kívánta azt a közvélemény sem. Hiszen a választások alatt volt alkalmunk ezt a közvéleményt a legilletékesebb formában, közvetlenül megismerni. (Úgy van! bal felöl.) Akkor ez nem szerepelt. (Igás! Úgy van\ bal felől.) És ha kértek is reverzálist a törvényjavaslat ellen, de már a polgári házasság mellett