Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-311
130 311. országos ülés 1894. márczins 10-én, szombaton. érvényesítheti a kérvényi bizottságban. (Úgy van ! jobb felöl.) Ezen alkalommal határozatot úgy sem hozhatván, méltóztassanak abban megnyugodni, hogy meg fogom sürgetői a kérvényi bizottság elnökét a sürgős ejárás iránt. (Élénk helyeslés.) Most áttérünk a napirendre: a házasságról szóló törvényjavaslat (írom. 513., 588.) általánosbágban való tárgyalásának folytatására. (Halljuk! Halljuk!) Következik szólásra? Hock János jegyző; Nagy István! Nagy István: T. ház! Én ugyan már a múlt évben a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tárezája költségvetésének tárgyalása, alkalmával, a kormány egyházpolitikai javaslatáról, melyet akkor még csak általános vonásokban ismertünk, nyíltan elmondottam nézeteimet, s így a polgári házasság kérdésében is nyilatkoztam. (Bálijuk! Halljuk!) Mindazonáltal, minthogy ma már ezen javaslatok nemcsak általános vonásaiban ismeretesek, hanem konkrét alakjukban is előttünk feküsznek: engedje meg a t. ház, hogy azon tárgyilagossággal s azon nyugodtsággal, melyet eddigi felszólalásaimban mindig tanúsítani törekedtem, tiszteletben tartva az ellenvéleményben levők meggyőződését, igénytelen nézeteimet ezekre vonatkozólag előadhassam. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt szólani akarok azon kérdésről, vájjon ez a javaslat sért-e hitelvet, a minek ellenkezőjét a t. szónokok közül többen állították. Nem foglalkozom most azzal a kérdéssel, hogy tartozik-e az állam egyik vagy másik olyan felekezetnek hitelveit respektálni, a melyet annak idején minden aggály nélkül reczipiált? Nem foglalkozom azzal sem, hogy helyes-e az, ha ily esetben a hitel veket úgyszólván teljesen megligáljuk ? Én tisztán csak arról a kérdésről akarok majd későbben beszélni, vájjon van-e a javaslatban valamely egyházra nézve hitelvi sérelem ; igen van nem ? (Halljuk! Halljuk!) Hogy ezen javaslat, habár hitelvi szempontból nem is, de anyagilag annál érzékenyebben sújtja a különben is szerény javadalmazása protestáns egyházakat, melyek pedig szintén igen nagy és fontos társadalmi és nemzeti feladatok teljesítésére vannak hívatva, a kérdésnek ezen oldaláról már szólottak azok, a kik e tekintetben véleményt mondani a legilletékesebbek, mert nem csak a haza és nemzet iránt való htíségüket, hanem egyházukhoz való törhetetlen ragaszkodásukat is jól ismerjük. Ezért, t. ház, csak Péchy Tamás, Szentiványi Árpád. Bánó József, Kovács Albert és még Bethlen Gábor t. képviselőtársaim nagyon bölcs felszólalásaira legyen szabad e részben hivatkoznom. (Helyeslés bal felől.) Hogy e javaslat a nemzetiségi agitácziókat megszüntetni nem fogja, sőt tágabb és új táplálékot fog azoknak nyújtani, ez is benső meggyőződésem már csak azon oknál fogva is, hogy a különben is legszerényebben javadalmazott görög katholikus papok épügy, mint a protestáns lelkészek, szintén el fogják veszíteni jövedelmüknek egy igen tetemes részét. Már pedig méltóztassék elhinni: az üres gyomor, a fűtetlen szoba és a rongyokba burkolt gyermek nem oly faktorok, melyek az illetőket olyan hangúlatba hozhatnák, hogy az egységes magyar államnak dicshimnuszokat zengedezzenek. (Igás! Úgy van! bal felől.) E tekintetben tehát csalatkozni fognak azok, a kik ettől a javaslattól valami javulást remélnek. (Ügy van! bal felől.) • Hogy valláserkölcsi szempontból mik lesznek e törvény konzeqaencziái, azt már múlt évi márczius 9 én tartott beszédemben elmondottam, hangsúlyozva, hogy a mennyiben ismerjük a magyar nép kényelmi hajlamait, és főleg a hatóságokkal! érintkezéstől való ellenszenvét, valószínű, hogy ha egyszer ez a nép be fogja látni, hogy neki, ha nem akar, nem szükséges a házassági frigyét egyházilag is megáldatnia, akkor — tapasztalván, hogy még az oly fontos lépésnél is, mint a házasságkötés, mellőzheti az egyházi szertartást — mellőzni fogja azt talán sok egyéb oly funkcziónál is, melyet eddig híven teljesített. így azután beáll az indififerentizmus, ezt nyomon követi a teljes vallástalanság. Hogy pedig ez sem az államra, sem a társadalomra nézve hasznos gyümölcsöket teremni nem fog, az nekem alapos meggyőződésem, (Helyeslés bal felöl.) mert nekünk nemcsak felekezeti, hanem állami, szempontból is fontosnak kell azt tartanunk, hogy Magyarország népe felekezeti különbség nélkül ragaszkodjék a maga vallásához és ennek intézményeihez. (Úgy van! bal felöl) Ha pedig a történelmet lapozgatjuk, azt fogjuk látni, hogy akkor volt legboldogabb Magyarország népe, a midőn a nemzet minden rétegének szívét a valódi vallásos érzület hatotta át. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Nem vitatom az államhatalomnak azt a jogát, hogy mielőtt egy felekezetet reczipiál és törvényesen bevettnek nyilvánít, előbb azon felekezet hitelveit alapos vizsgálat tárgyává tegye, és ha azokban a maga érdekeire nézve sérelmes hitelveket lát, nem vitatom azt a jogát sem, hogy ezt mondhassa ekkor az illető felekezetnek, hogy ezen, vagy amazon tanodat változtasd meg, különben megvonom tőled a vallás Szabad gyakorlatát. Az államhatalomnak ezt a jogát készségesen elismerem; azonban, t. ház, ismét csak az igazság vezérel engem, midőn azt mondom, hogy ha már az állam tényleg reczipiál egy felekezetet, és annak hitelveiben a maga érdekeire semmi sérelmet nem lát, a mint azt
