Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

311. országos ülés ISM, márcsins 10-én, szombaton. J 31 1848-ban tette a katholikus vallással, mely azelőtt uralkodó vallás volt, akkor azt hiszem, épen a szabadelvííség követelménye ez, — engedje meg ennek a felekezeteknek a maga hitelvei szerint való élheíést, és ne tegyen olyasmit, a mi arra sérelmes. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mielőtt áttérnék azon kérdés fejtegetésére, vájjon van-e e javaslatban, a mi hitelvi szempontból sérelmes legyen szabad egy nevezetes körülményre a t. ház becses figyelmét felhívni. (Malijuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel viseltettem az egyházpolitikai kérdések iránt már akkor, midőn azok csak főbb vonásokban voltak ismeretesek, a lapoknak minden érré vonatkozó tudósítását] mindenkor nagy figyelemmel szoktam olvasni, és így azt olvastam, ha jól emlékszem a múlt év nyarán, hogy több protestáns egyházkerület foglalkozott e kérdésekkel akkor, midőn ezek még csak nagy vonásokban voltak ismeretesek és ezek az egyházkerületek, — hogy melyik volt, arra ma határozottan nem emlékszem, de arra válb.lkozom, hogy a lapokból ki tudnám keresni — arra a megállapodásokra jutottak, hogy ők e javaslatokat el fogják fogadni akkor, ha a protestáns alaphitelvekbe ütköző dolgot azokban nem fognak találni; miből azt hiszem, logicze azt lehet következtetni, hogy ha ilyen rájuk is hitükre sérelmes dolgot találtak volna e javaslatokban, bizonyára ez okból, a melyet respektálandó és tiszteletreméltó szempontnak tartok, állást foglaltak volna ellenük. Ezt csak annak bizonyítására hozom fel, hogy e javaslatnak hitelvi szempontból való kifogásolása nem specziális katholikus szempontból történő akadékoskodás, hanem esetleg ezen szempontból kifogás alá jöhetett volna e javaslat, — ha a protestáns alaphitelveibe beleütközött volna — a protestánsoknál is. Már most áttérve arra a kérdésre, vájjon van-e e javaslatban a római- és <§örög katholikus egyházra sérelem, "a katholikus felfogás az, hogy a házasság szentség, még pedig] olykép, hogy a házasságnak szentségi jeliege, annak szerződéses jellegétől el nem választható, minél fogva az egyház oly házasságot, a melynél a szentség jellege kellően tnegóva nincsen, a maga részéről valóságos házasságnak el nem ismerhet, és ennek további folyománya ismét az, hogy az egyház csak az általa megállapított feltételek mellett kötött házasságot ismeri el valóságos házasságnak és a házasság személyi ügyeiben gyakorolja bírói és törvényhozói jogát. Már most, t. ház, a hatholikus hitelvi szemponttal teljesen ellenkező polgári házasságnál, tehát nem abban áll^ a sérelem, hogy ez a házasság esetleg a papi áldás mellőzésével is köttethetik, hanem abban, hogy az állam eddig az egyház által gyakorolt jogokat, a törvényhozási és bírói jogot vindikálja magának, és ennélfogva az oly házasságot, mely egyházi törvények szerint u^yan nem érvényes, de világi törvény szerint az, valóságos házasságnak tekinti és azt a házasságból folyó összes jogosítványokkal felruházza. Itt tehát kettős a sérelem. Az egyházra nézve abban áll, hogy az állam az egyház által gyakorolt jogokat magának vindikálja, a hívőkre nézve ismét abban, hogy ezek hitelveit nem respektálja, hanem jeljesen figyelmen kívül hagyja és mellőzi. Nagy tévedésben vannak tehát, t. ház, mindazok, a kik azt hiszik, hogy a polgári házasság csak a papi áldás mellőzhetőségének kérdésében áll szemben az r

egyházival, 'és habár jóhiszemüleg, de ép oly nagyon tévednek azok, a kik a most előadottak után is még azon nézetben vannak, hogy tehát e javaslat a specziális katholikus ^hitelvbe bele nem ütközik. Ezen most előadott tannak hirdetésétől a katholikus lelkészek kötelesEégszerüleg, mint eddig el nem állottak, jövőre sem fognak elállhatni. (Halljuk! Halljuk !) És ha már most ezen ténykedés miatt igen tévesen izgatással vádoltattak, akkor csakugyan nem marad más hátra, mint az, a mit b. Andreánszky Gábor tanácsolt, tudniillik, hogy akkor már menjen el a t. kormány radikalizmusában odáig, hogy parancsolja rá a kathólikusokra, hogy hittanukból a házasságra vonatkozó elveket töröljék; mert mindaddig, a míg azt meg nem teszi, addig a katholikus lelkészek ezen ténykedést, a mely teljesen tévesen neveztetik izgatásnak, jövőre is gyakorolni fogják, a mint ezt kötelességük parancsolja. (Úgy van ! hal felől.) Ha már most, t. ház, egy konkrét esetben, midőn ezen javaslat törvényerőre fog emelkedni, az a polgári közeg a maga utasításához, a maga kötelességéhez híven úgy fogja odaállítani a jegyes párnak a házasságot, mint felbontható polgári szerződést, és ismét a lelkész, ismét csak kötelességszeríüeg hívei előtt felbonthatlan szentségnek magyarázza, akkor természetesen megingatjuk a népnek vagy a vallás szentségébe, vagy a házasságnak kiváló fontosságába, ethikai értékébe vetett hitét, és hogy a vallásos érzület ezen megingattatása sem az államra nézve, sem a társadalomra nézve üdvössé válni nem fog, azt felesleges bizonyítanom. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hogy minő furcsa helyzet áll be azon lelkészeknél, a kiknél a nősíílési tilalom nem áll fenn, mint például a görögkatholikusoknál ezt ad oculos demonstrálta jeles beszédében Szalay Károly t. barátom, elmondván, -milyen furcsa állapot lesz az, midőn a görög-katholikus lelkész prédikálja híveinek a házasság szentségét és felbonthatlanságát, és 17*