Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-310

\ 26 3H>. országos ülés 1894. mároitins 9-én, pénteken. a felekezetnélktíli felekezet javára. (Úgy van! Úgy tan! bal felől) Azt mondták többen e házban, hogy a ki bejön e házba, az hagyja künn hitét, felekezetét. Bocsánatot kérek, én hitemet nem hagyhatom el egy perezre sem, sőt felekezetemet sem, mert egyes felekezeteknek vannak az országban templomai, de az összes felekezeteknek esak egy templomuk van: az ország háza, a mely1 en egybefolynak a hazafiságban. (Helyeslés a baloldalon.) De félek, hogy a templom megszíí nik templom lenni, mert azzal, ha behozzuk a felekezetnélkíüiséget, ez alatt a fogalom alatt vajmi sok megfér, mert lehetnek köztük, a kik azt mondják, hogy az állam mindenhatóságát tartják mindenekfeletti eszményüknek, de e felekezetiiélkfíliségbe belefoglaltatnak azok is, a kiknek eszméjük a rombolás, dinamit és a hómba; és így czempészsziik be a házba nem a reakeziót és ultramontánizmust, hanem az anarchizmust. Az már modern eszme, hogy mi csúfoljuk a papot és az egyházat. Pogány Károly: Nem áll! Nedeczky Jenő: Szégyen, ha templomba megyünk, hová —- hiszem — t. képviselőtársam is igen keveset jár. Ennek aztán az a következménye, hogy a gyermek nem tiszteli szülőit. A házasság profanálása által a nőt arra kényszerítjük, hogy ő is elveszítse hitét, pedig az 6 bájának zománcza, üde kedélye, önzetlensége, önfeláldozása mind a hiten alapszik, és látjuk, hogy a hol a nőtől e hitet elrabolták, ott ő ép oly kérlelhetetlen, elvetemült, mint a rettenetes férfi maga. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Sajnálom a miniszter urat, hogy így honosítja meg az anarchiát itt. Ha szerencsés voltam kimutatni, hogy a kötelező polgári házasságban még csak a modern szabadelvfíségnek egy ott hagyott foltja sem található, most áttérek a t. miniszter úr egyik sarkalatos eszméjére, a melyre további okoskodásait is alapítja, és ez az egység. E szó: »egység« tényleg kedves szava a t. miniszter úrnak; de úgy találom, hogy a lényege már nem öltözteti fel az egység szót különböző szép frázisokkal, szólamokkal: egységes jog, jogegység, egységes államjog, egységes nemzeti államjog. Tündököl, ragyog az aranytól, de ha közelről nézzük, csak nickel. Mert, t. ház, a mikor a t. miniszterelnök úr gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak felelt, azon kezdte; Elválasztom az államot^az egyháztól, vagy az egyházat az államtól. Es még a kezével is megmutatta, mennyire elválasztja. És minek a nevében választotta el? Az egység nevében. Továbbá azt mondja a törvényjavaslatban, hogy az állami egység nevében elválasztja Horvátországot Magyarországtól^; de tovább megy és azt mondja, hogy az egységes nemzeti államjog nevében elválasztja a hadsereg magyar fiait az egységes nemzeti jogtól, és így a helyett, — a mi egy államférfiúnak első és főfeladata volna, — hogy a nemzet egységét igazán kiépítse, az egység nevében a jogot és országot részekre választja, nem is említve, hogy összetett kezekkel nézi, miként választják el a nemzetiségek magukat az állami egység nevében a magyar nemzettől. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Még egy harmadik tételről akarok megemlékezni, a melyre a t. miniszterelnök úr nagy súlyt fektet, t. i. az állami tekintélyre, a melyért sokat kellene áldozni. Igen rö\idén akarok ezzel foglalkozni. (Halljuk! HaUmk!) Én nem azt tartom az állam felsőségének, fogalmának, tekintélyének, bogy például állami közeg előtt kötik meg a házasságot, mint az egység szimbóluma előtt. Mert ha azután az illető elmegy a felekezethez, az a felekezet pedig, mint a nagy egész része, azt mondhatja, hogy én nem adlak össze. Ezt nem tartom az állam tekintélyének, hanem megfordítva. Mert szabadjára kell hagyni a polgárokat s ha nem tudják érvényesíteni jogaikat, akkor forduljanak az államhoz, hogy: »már most te adj össze, állam, mint a legfőbb fórum!« (Úgy van! a baloldalon.) Ezekkel szemben áll t. vezéremnek rövid, világos és nem úgynevezett, hanem valóban szabadelvű eszméje. Ha a polgárnak megvan a szabad akarata, szabad elhatározása és öntevékenysége, ám érvényesítse azokat; ha azt tartja, hogy az egyház a boldogító, és ott akarja magát eskettetni, oda megy és érvényesül teljes szabadsága. Ellenben, ha nem érvényesítheti magát, akkor azt mondja, hogy: »most már nem boldogulhatok, hozzád fordulok, állam, tedd meg a kötelességedet és boldogíts!« Egyszerű világos szavak ezek, t. ház, a ki érteni akarja. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, mert nem látom annak nem csak szabadelvú'ségét, ha olyan divatos szóval élnék, mint a milyennel a t, szabadelvűek bennünket megtisztelnek, látok benne világos reakeziót s látom az anarchia meghonosítását. Én itt a nemzet egységét nem megóva, hanem szétválasztva látom; és mert az állami tekintélyt sem találom megóva, tehát a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem pártolom t. vezérem határozati javaslatát. (Élénk helyeslés bal felöl.) Bár az idő előrehaladott, miután beszédem elején már érintettem, legyen szabad rövid visszapillantást vetnem az igen t. igazságügyminiszter úr beszédének azon passzusára, a melyről azt mondtam, hogy nem tárgyilagos. (Halljuk! Halljuk!)