Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-310
310. országos ülés 1894. márczius 9-én, pénteken. 127 A t. miniszter úr, midőn a protestáns követelésekről szólott, ezeket mondta: ^Megmondom, miért. Mert ha annak módosításához a protestánsok hozzájárulnak, teszik azt vagy mert meg vannak nyugtatva és tel- ! jesen megbíznak egyházuk erejében, vagy azért, I mert azt a közbékének és országunk nagy érdekeinek érzelmeiből meghozott hazafias áldozatnak tekintik, de semmi körülmények közt sem akarnám abba a szinbe keverni, — mert mindig csak szin volna, — hogy előbb azért megfizettetni kívánják magukat.« Ha az én hallásom nem csal, akkor a j t. miniszter úr azt mondta beszédében, hogy I megfizetni kívánja a hazafiságot. Lehet, talán rosszul hallottam, vagy lehet, hogy megkorrigálta azután, mert még ha színlegesen mondta is, a hazafiságot megfizetni nem lehet. Megfizetni lehet az embert, megfizetni lehet a munkát, j megfizetni lehet a becstelenséget, megjutalmazni ] lehet a hazafiságot, de a hazafiságot megfizetni I nem lehet soha, mert ha a hazafiságot megfizetni j lehet, az nem is volt hazafiság soha. (Tetszés bal I felöl.) Én, mint katholikus, de mint hazafi is kö- | telességemnek tartottam ezt a vádat, ha szin- | leges is, visszautasítani. (Helyeslés bal felől) Azt hiszem, hogy n t. ház türelmével élnék vissza, ha a szónokok beszédeire hosszasabban felelnék, de engedjék meg, hogy csak egyetlen egy beszédre hivatkozzam, minthogy épen jelen j van Helfy t. képviselőtársam, (Halljuk/ Halljuk !) a ki arról beszélt nekünk, miképen esik le Apponyi t. képviselőtársamnak sasmadara szárnyaszegetten. Beöthy Ákos: Lesz belőle veréb! Nedeczky Jenő: A múlt napok egyikén azt olvastam, hogy Apponyi meghalt, második nap ugyanabban az újságban azt olvastam, hogy gróf Apponyi Albert eltemette magát. (Derültség a baloldalon.) A harmadik nap ugyanabban az újságban azt olvastam, hogy elveszett (Derültség a baloldalon.) szegény, de, hála istennek, megtalálták. Ezzel a madárral is így áll a dolog ; csak mese volt. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy meséjére — mert én csak annak tartom — én is mondhassak egy mesét. (Halljuk! Halljuk.') T. ház! Egyszer a csóka egy darab sajtot kaparintott és azzal felrepült egy fára. A róka ezt észrevette és szaladt utána, de mivel a fára nem tudott felmászni, így szólt: »0h te csóka, be szép hangod van! Nem énekelnél nekem egy szabadelvű nótát ?,< (Derültség bal felöl) Azt mondta erre a csóka: >Ha csak szabadelvű nóta kell neked, énekelek in mindig szívesen<<, de bármint vigyázott, a sajtot szájából kiejtette s a róka legott megette. {Nagy derültség a baloldalon.) T. ház! Nem élek vissza türelmükkel, köszönöm a türelmet s ajánlom magamat! {Nagy tetszés és derültség a baloldalon.) Elnök í T. ház! Az idő előrehaladván, a tanácskozást ma tovább nem folytatjuk. Holnap reggel 10 órakor lesz ülés, a melynek napirendjén lesz a házassági jogról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ezzel az ülést bezárom. (Ás ülés végződik 2 óra 5 pereskor.)
