Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-306
306. országos ülés 1894. márczius 5-én, hétfőn. 7 nem jelentette illó tempore a gazdák kongreszszusa az agrárpártot. Emlékeztetem a t. házat, hogy midőn ezelőtt másfél évtizeddel a gazdák, igen helyesen, elkezdtek mozgolódni, a t. túloldal, hogyan denuneziálta őket? Azt mondották: »tessék, itt az agrárpárt, iít az osztályharcz«. T. ház! Ezen katholikus akcziónál azonban két mozzanatot nem szabad kihagynunk. (Halljuk! Bálijuk! hal felől.) Az egyik az, hogy az egész akczió az elkeresztelési rendelet ellen irányúit. Nekem és sokaknak velem együtt az a jogi meggyőződésünk, hogy az elkeresztelési rendelet törvénytelen volt; a mennyiben a t. kormánynak nem volt rá mandátuma, hogy azt közigazgatási úton végrehajtsa. De ha az kontroverz kérdés, ez már nem lehet kontroverz kérdés, mert azt. a t. kultuszminiszter xír is beismerte, hogy az elkeresztelési rendelet lelkiismereti konfliktust idézett elő. Már ha meg is engedném, hogy a kormánynak volt mandátuma a törvénynek közigazgatási úton való végrehajtására, de azután a kormányzatnak elementáris követelményeivel ellenkezik, úgy hajtani végre egy törvényt, hogy az lelkiismereti konfliktust idézzen elő. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez ellen reakczió támad, az csak természetes-, igen szomorú volna, ha másképen lenne. Hogy is mondotta csak Angliának egy nagy szabadelvű államférfin . . . (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Helyre! Egy hang a jobboldalon: Olt beszélgetnek legtöbbet!) Elnök: (Csenget.) Méltóztassék csendben lenni. (Mozgás. Zaj.) Ne méltóztassanak beszélgetni ! Beöthy ÁkOS:... a halhatatlan lord Chatam, midőn az amerikai gyarmatok az angol kormány törvénytelen rendeleteinek ellenállottak ? Az angol parlamentben t a következő emlékezetes szavakat mondotta : »Ugy hallom, lord uraim, hogy Amerika népe elleutáll. Jól cselekedte; mert ha megtörténnék az, hogy 3 millió angol a hatalmi önkény alá hajtja a fejét, kétségbe kellene esnem az angol nemzet jövendője felett, mert az ilyen nemzet megérett a szolgaságra.« (Helyeslés bal felöl.) Megengedem, t. képviselőház, hogy a katholikus egyház gazdag, hatalmas és befolyásos; de igaztalanság és méltatlanság fog maradni, bármi is történik. »Suum cuique!« ez az én jelszavam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egyenlő mértékkel kell mérni mindenkinek, és én a »zikczene zakczene« hajszának épen úgy ellensége vagyok, ha az zsidóval történik, mint ha az a katholikus papokkal történik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Madarász József: Kinek-kinek érdeme szerint! (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: A másik mozzanat a polgári házasság ellen irányúi. Azt nem ismerem el, hogy a polgári házasság támadás a katholikus vallás ellen; még kevésbbé ismerem el azt, hogy tehát az egyház dogmái az állam törvényei fölött állanának. De arra már csak van joga mindenkinek, hogy egy létesítendő törvény ellen, vagy mellett akcziót indítson. (I,az! Úgy van! a baloldalon.) A ki ezt teszi, az kulturharezot nem csinál. Az csinál kulturharezot, ha az állam a felekezeti szenvedélyeknek lesz az exponense, és ha az egyházpolitikát csakugyan politikai czélzatok szubsztrátumává tennék. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hogy ez menynyire történt, erre nézve, azt hiszem, a vita lefolyása kellő tájékozást fog nyújtani. Ezzel áttérek, t. ház, a törvényjavaslat elleni érdemleges kifogásaim formulázására. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Kekem legfőbb kifogásom a. törvényjavaslat ellen az, hogy az túllő a czélon és tovább terjed, mintsem annak a bajok orvoslása szempontjából terjednie kellene. Méltóztassanak megengedni, hogy kiindulási pontomat lehetőleg szabatosan és világosan formulázzam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Most i^, mint más alkalommal tettem, Angliához fordulok, Anglia közéletéből veszem a kiindulási pontot. A ki ezt a kiindulási pontot fornnííázta, az Angliának egy nagy szabadelvű politikusa volt, a nagy történész Macaulay, a ki egész életén keresztül szabadelvű reformokért küzdött. Az ő méltán klasszikusnak nevezett »Anglia története« ez. művében leírja az angol türelmi törvény keletkezését, azt kommentálja, és akkor jut kifejezésre ezen alapgondolat,:: »Az angol türelmi törvény egyike azoknak, melyek az angol törvényhozási politika, sajátságait legjobban feltűntetik. Az angol politika igen keveset törődött hangzatos elméletekkel, de annál többet gyakorlati követelményekkel. Mi igen keveset törődünk azzal, hogy vájjon anomáliák és anakronizmusok léteznek Anglia intézkedéseiben és közállapotaiban, ezeket mégis hagytuk; csak akkor reformáltunk, mikor valami baj érezhető volt, és nem is mentünk tovább, mint a hogy azt a létező baj orvoslása kívánta, E felfogás volt az, a mely a »magna charta«-tól a jelen korig vezérelte a mi parlamentünk eljárását. Lehet, hogy lassabban haladtunk, mint mások, de visszaesés azután nem is történt soha « (Helyeslés a baloldalon.) Bölcs szavak ezek, bölcs tanács foglaltatik ebben. Csak akkor reformáltunk, mikor valamely baj érezhető volt, sohasem mentünk tovább, mint azt a létező baj orvoslása kívánta. Melyek tehát azok a bajok, t. ház, melyek a
