Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-310

310. országos ülés 1894. márczins 9-én, pénteken. 119 nem fogják ezt fokozni, nem fogják ezt állandósítani kívánni, hanem vissza fognak vonulni a javaslatokkal együtt. Hiszen, t. ház, ha mi akkora nagy és egységes nemzet volnánk, mint Francziaország vagy Németország, hát akkor ezt a szakadást talán könnyebben viselnők el és könnyebben, biztosabban tudnók túlélni; de így azon külső és belső nehézségek közt, melyekben a magyar nemzet él, ez a politika, a nemzeti egységnek ezen megbontása valóságos bú'n. (Igaz! Úgy van!) Vagy azt méltóztatnak talán hinni, hogy a nemzetiségeket ki fogják békíteni azzal, hogy azok most már vallásukban is megtámadva érzik magukat? Az önök politikája, t. miniszter urak, nem a nemzeti egység, hanem a disszoluczió politikája, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) politikai és társadalmi bomlás és a családnak megbontása az; a mi népünk egy nagy részének kultúrai állapota mellett pedig a közerkölcsöknek megingatása. (Igaz! Úgy van! a halói dalon.) Nem lehet, t. ház, a nemzetnek szellemét identifikálni akarni például egy szabadkőműves bürokratának felfogásával. (Igás! Úgy van! bál felől.) A szabadkőműves bürokrata képzelheti a maga kettős szabadkőműves és bürokratái önhittségében és képzelődésében, hogy az államférfiúi bölcseségnek és felvilágosodottságnak Csimborasszója, hogy a nép életéből a vallásos aktusok kiszoríttatnak bürokratikus aktusok által. De "óvakodjanak a népnek életéből a vallásos aktusokat bürokratikus aktusokkal kiszorí tani, melyek már úgy is túltengnek közéletünkben, és úgy is már a népet túlon-túl sanyargatják; (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) óvakodjanak megfosztani a népet a család fogalmának eszményi konczepcziójától. (Mozgás jobb felől.) Az emberi szívnek eszményekre van szüksége, a szegény embernek még sokkal inkább van erre szüksége, mint annak, a ki jól él, mert a népnek, a szegényeknek és a nyomorultaknak nincsen más ünnepi pompájuk, nincs más épülésük, és nincs más vigaszuk, mint az, a melyet egyházi és vallásos életükben találnak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Foszszák meg a népet eszményeitől, de azután ne csodálják, ha (Bálijuk! Halljuk!) azok a szegények és nyomorultak kitagadva minden földi és minden menynyei örökökből, új eszményt és új rendet keresnek petróleummal és dinamittal annak a társadalmi rendnek romjain, a mely nekik semmit, de semmit sem akar meghagyni. (Elénk tetszés a báloldalon.) Nagyszerűnek és bölcsnek látszik gyakran az, a mit okos kodifikátorok teremtenek, ámbár talán a jelenlegi javaslatról még ezt sem lehet mondani, (Tetszés a baloldalon.) de bár mily impozánsnak és czélszerűnek lássék is ez, mindig efemernek fog bizonyulni, és soha sem lesz vége a toldás-toldásnak. Ép, egészséges és állandó az, a mi a népnek szellemében gyökerezik, mert az a népnek életével él. Valósítsák meg javaslatukat, szívós és elkeseredett ellentállásra fognak találni magában a népben. Hiszem, hogy talán sikerűibet, hogy ez ellenállást idővel talán meg fogják törni, hogy idővel meg fogják törni azt a felfogást, hogy családot alapítani csak templomban lehet, és utat fognak törni annak a felfogásnak, hogy csak az elöljáróságnál lehet házasságot kötni, a hol a cselédkönyveket is osztogatják. Talán triviálisan hangzott, t. ház, mikor egyes t. barátaim: b. Andreánszky Gábor és Szalay Károly, marha könyvekről beszéltek; de méltóztassanak elhinni, hogy ez az életből van merítve, és ez illusztrálja azt, hogy mily borzasztó eszmezavart fognak önök előidézni a népnél. Nekem egy választóm maga úgy magyarázta a dolgot, hogy a kötelező polgári házasság behozatala abból fog állani, hogy ha az ember egy leányt feleségül el akar venni, akkor elviszi nem a templomba, hanem a jegyzőhöz, a jegyző beírja a marhakönyvbe, (Élénk derültség a baloldalon.) és ha ez ember túl akar rajta adta, akkor majd megint kitörlik és átírják. (Nagy derültség bal felől.) Önök az ellenállást le fogják talán győzni s utat fognak törni annak a felfogásnak, hogy a vallásosság kultusza csak üres forma; hogy maga a vallás nem egyéb, mint babona az együgyűek vezetésére. De ha csakugyan sikerülni fog önöknek utat törni ezeknek a felfogásoknak, akkor legyenek elkészülve arra, hogy azt a tért, a melyről így kiszorították a vallásos hagyományokat, a vallásos érzületet és az azokhoz való ragaszkodást, el fogja foglalni egy új eszmény, egy új misztérium, az emberi nemnek megváltásáról, egy misztérium, mely a szeretet keresztény tanai helyébe a gyűlölet tanát teszi; annak a tannak helyébe, hogy mindnyájan egy atyának vagyunk gyermekei; annak a tannak a helyébe, hogy szegénynek és gazdagnak viselnie kell a maga keresztjét; annak a tannak a helyébe, a mely tanítja a kölcsönös áldozatkészséget és önmegtagädást, (Mozgás jobb felől.) a kereszténység e tana helyébe lépni fog az a tan, mely a »struggle for life« tana, hogy a ki jobban bírja, az marja; a ki erőáebb, az egye meg a gyengét, mert ehhez joga vaa, mert ez a természeti törvény. (Mozgás jobb felől.) E tan pedig a ledöntött kereszt helyébe azt a bitófát fogja felállítani, de nemcsak a nagy urak számára, a melyet a nagy urak számára a t. miniszter úr akkreditált orgánuma már felállított, (Igaz! Úgy van! bál felöl.) mert, t. ház, a mint a természetben, úgy az erkölcsi világban sincsen vacuum. Szorítsák ki a régi eszményeket, és a teret el fogják foglalni a szo-