Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-310

310. országos ülés 1894. márczius 9-én, pénteken-. 117 épen azt a formáját, a mely felbonthatónak nyilvánít minden házasságot, s így a katholikus házasságot is. Mert én úgy tudom, és ha tévedek, szívesen alávetem magamat, csak azt ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy a katholiezizmus dolgában Falk Miksa t. képviselőtársunkat, a »Pester Lloyd« szerkesztőjét ismerjem el pontifex maximusnak. (Élénk derültség a baloldalon. Elnök csenget.) Én úgy tudom, hogy a katholikus felfogás szerint, mely természetesen nem lehet mérvadó azokra nézve, kik más valláson vannak, a házasságot minden egyéb, felmondásra alapított viszonytól épen az különbözteti még is az a lényege, hogy felbonthatatlan szentség. A katholikus házasságnál nem lényeges az eskü. Magyarországon a hatholikus egyház megesketi a házasfeleket. Én magam, a katholikus egyház legnagyobb szolemnitásával kötöttem házasságot, de sem én, sem feleségem esküt nem tett, mert Magyarország határán túl, a katholikus egyház a házasfeleket nem esketi meg. Nem lényeges kellék az oltár és az áldás sem, mert ezeket az egyház ajánlja, mint az üdv eszközeit, de érvényes házasságot lehet kötni a pap dassziv asszisztencziájával, meg lehet kötni akkor is, ha a házasfelek két tanúval elmennek az illetékes plébánoshoz, és ott, a hol találják, bejelentik neki, hogy házasságot kötünk, tessék tudomásul venni. És mindenütt, hol a Tridentinusn kihirdetve nincs, úgy tudom, hogy Amerikában, még nemrég, a baltimoorei zsinat előtt, mely úgy hiszem a jelenlegi pápa alatt tartatott, megköthették a házasfelek a házasságot maguk pap nélkül, tanuk nélkül, a lényeges és elengedhetetlen kellék mindig csak az, hogy az, mint felbonthatatlan szentség köttessék. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha Smialovszky Valér t. képviselőtársam a katholikus egyház ezen dogmájával szemben, mint jó katholikus plaidiroz a házasság felbonthatósága mellett, ezért senkinek sincs joga ebben a házban őt megtámadni, vagy ezt kifogásolni, azt 8 elvégzi a maga lelkiismeretével és a maga egyházával. Ha az 8 választói is ily jó katholikusok, annál jobb a t. képviselő árra; ha az ő választói olyan katholikusok, kik egyházuk tanát követik, elvégzi azt a képviselő úr az ő választóival; teljesen kifogástalan a házban az ő állásfoglalása, csak azt kérem, hogy méltóztassanak olyan méltányosak lenni, és ne méltóztassanak megtámadni minden alkalommal azokat a katholikusokat, a kik saját egyházuk hitéhez ragaszkodni akarnak, azért, mert elleneznek valamit, a mi még nem is törvény, a mi csak egy utazás közben többségét elvesztett kormány szándéka. (Derültség a baloldalon.) T. ház! A magyar nemzetnek tradicziója ezekben a kérdésekben az, hogy valahányszor protestáns testvéreinkre akár Bécsből, akár Rómából katholikus felfogásokat akartak oktrojálni, Magyarország katholikus lakossága kezet fogott a protestánsokkal a vallásszabadság eszméjének védelmére. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Magyar tradiczió az, hogy ma valóban szabadelvű, valóban felvilágosodott és toleráns protestáns férfiak ezt viszonozni készek, ez a magyar tradiczió, mert ez az, a mi minden körülmények közt fentartotta a nemzeti egységet. (Igaz! Úgy van! bal felől.) És, t. ház, hogy ez a nemzeti tradiczió, hogy ez a helyes út abban megerősített bennünket az, hogy mindazon országokban, a hol magasra tartották a lelkiismereti szabadságot, — és ezen országok nem Francziaország és Poroszország, — Angliában és Amerikában soha a kötelező polgári házasságot behozni nem akarták. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam idézeteket olvasott föl. Engedje meg a t. ház, hogy azokhoz egygyel én is hozzájárulhassak. (Halljuk! Halljuk!) Lord John Hűssel, a ki talán nem volt ultramontán, mert protestáns volt, a ki nem volt reakczionárius, mert az angol liberális párt vezére volt, 1836, február 12-én azt mondta épen, a mikor a polgári házasság vitatásáról volt szó a kötelező polgári házassággal szemben, hogy senki sem kényszeríthető lelkiismeretével ellenkező házasság kötésére, és azt mondta, hogy a kötelező polgári házasság alapeszméje ellenkezik az angol nép vallásos érzelmeivel. És Angolországban talán azért sem állottak ezen alapra, mert igen jól tudták az angol történelemből, hogy a kötelező polgári házasság be volt hozva hét esztendőn át, mint a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság legnagyobb elnyomásának a korollariuma Cromwell alatt, mikor a puritánok^ a kik maguk papi rendet nem ismertek, és semmiféle más vallásnak nem engedték meg, hogy papokat tartson, voltak az uralmon. T, ház! Én évekkel ezelőtt, midőn a t. vallásos közoktatásügyi miniszter úr, ki úgy látszik, nem nagy érzékkel bír a lelkiismereti szabadság iránt, a zsidóság egy részének lelkiismereti szabadságátakarta violálni, azsidóságegy másik részének érdekében én ezzel szembe szálltam, és hogy ezt sikerrel tettem, ezt tartom mindig parlamenti pályáin egyik büszkeségének. Én sem akkor, sem ma felekezeti szempontból nem beszéltem, mert akkor sem voltam orthodox zsidó, és ma sem vagyok az. (Derültség bal felől.) Én, t. ház, akkor is és ma is a lelkiismereti szabadság szempontjából és álláspontjáról beszélek, a melyet valahányszor akármelyik irányban megtámadva látok, ugyanazt a vért érzem ereimben forrni, a mely századokkal ezelőtt egy másik Asbóth Jánost Thököly táborában Bécs