Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-310

116 310. országos ülés 1894. márczius 9-én, pénteken. szabadságot biztosítja azoknak, a kiknek semmi vallásuk nincs, és megengedi a felekezetnélkíílieknek, hogy külön felekezetet instituáljanak. (Helyeslések,) Megengedem azt is, hogy a lehető legmeszszebb menő vallásszabadságot enged a mélyen t. zsidóságnak is, és a kebelében létező különböző felekezeteknek és rítusoknak, mert midőn lemond azoknak egységes országos szervezetéről, akkor egyúttal lemond az egységes és országos felügyeleti jogáról is, melyet a lokális szolgabírói indolenczia és inkompetenczia nem pótol (Helyeslések.) Már a keresztény felekezetek nem részestílnek ilyen előnyökben, azoknak úgyszólván eredeti joga csak a házi ima, minden ezen túlmenő jog a miniszteri konczesszió rendszeréhez van fűzve. A bevett protestáns felekezetek felett fentart az államnak egy messze menő felügyeleti és beleavatkozási jogot, a zsinati törvények jóváhagyási jogát. (Helyeslések.) A katholikus egyház az közveszélyes intézménynek látszik, a melyet tutela alatt kell tartani. A t. miniszter úr tegnap is igen érzékenyen vette azt, » mit gróf Batthyány Tivadar tisztelt barátom a katholikus autonómiáról mondott. Valóban igen nehéz a dologban nyilatkozni, de annyit talán mégis szabad mondanom, hogy hivatkozom a jövőre és a történetre, a mely konstatálni fogja, hogy a jelenlegi kormány algtt a katholikus autonómia létesülni nem fog. A t. miniszter úr igen különböző nyillatkozatokat tett, mert az ügyben eddig tett különböző nyilatkozatok oda foglalhatók össze, hogy a dolog eddig nem létesült. Már három év előtt volt ankét, most is van ankét, de annak már összeállítási módja azt a következtetést engedi, hogy az autonómia most sem lesz meg. Arról pedig épen szó sincs, hogy hajlandók volnának a miniszterek, mint Okoliesányi képviselőtársam kiemelte, lemondani arról, hogy a püspökök kinevezése a miniszterek kezében maradjon, és arról, hogy az ő kezükben maradjanak az egyházi alapok. Bizonyára csupa kegyeletből azon kitűnő kortesszol gálatok iránt, melyekre ezeket az eszközöket használni lehetett. (Derültség bal felől.) Tehát ne hivatkozzanak Deák Ferenczre, a ki — elismerem és ez kétségbe nem vonható — a kötelező polgári házasság mellett nyilatkozott, de (Halljuk! Halljuk!) ha a kötelező polgári házasságnak is vannak különböző formái és módjai, nem lehet tudni, hogy ő melyiket választotta volna. Kőrösi Sándor: Csak egy van! Asbóth János: Kérem, van több is. Ott van például a Naquet-féle, ez a legradikálisabb, a mely behozatott Francziaországban, és a melyet nálunk is be akarnak hozni; ott van az olaszországi, a mely olyan, mint volt Francziaországban, felbonthatatlan; és van olyan polgári házasság, a melynél egy időben eszközöltetik a polgári és egyházi aktus. Tehát van különböző. Deák, a polgári aktust deriválta onnan, hogy a házasságnak van egy jogi oldala is, a minthogy kétségtelenül van is. De Deák Ferencz tudta, hogy a házasságnak van egy morális oldala is, mely az illető saját lelkiismereti fórumához tartozik. Nem hiszem, hogy identifikálni lehetne azt a házassági fogalmat, a mely örömben és búban, jó és balszerencse, remény és csalódás közt a családi kötelék felbonthatatlan szentségére van alapítva, azzal a házassági fogalommal, mely gyakran előfordul a német lapok hirdetési rovatában: »Ein Schadehen wird" gesucht « (Derültség.) Deák Ferencz elismerte, hogy a jogi aktussal nincs kimerítve a házasság fogalma, és egyenesen utalta a feleket az egyházi hatósághoz is. Ne hivatkozzanak önök a magyar tradiczióra, sem. A magyar tradiczió az, — esetinek köszönhető, hogy a nemzeti egység meg nem lett bontva felekezeti viszályok által, mindaddig, a míg önök nem jöttek, — hogy senkire sem lehet oly dogmákat oktrojálni, a melyek ellenkeznek az ő vallásos meggyőződésével. (Helyeslés bal felöl.) A protestánsokra nem lehet oktrojálni a katholikus dogmát a házasság felbonthatatlanságáról, a, katholikusokra nem lehet a protestáns felfogásokat, legkevésbbé pedig azt a professzori dogmát, hogy a házasság esupán felbontható polgári szerződés. A miniszter urak gyakran hivatkoznak arra, hogy ez a püspök ezt mondta, amaz azt mondta. Az ily hivatkozásoknál mindig eszembe jut

% a mit nekem egy kitűnő államférfiú mondott: »Értem, hogy a kormányokra nézve kényelmetlenek a harczias püspökök, de veszélyesebbek a kormányra és a hazára nézve a »Hofrath-püspökök«, mert kezdetben igent mondanak mindenre, s ha a kormány benne van a bajban, ők sem tehetnek egyebet, mint más püspökök«. Azt hiszem, senki sem fogja a herczegprimásta »Hofrath-püspökök« közé sorozni. És ha a miniszterelnök úr mégis azt mondta, hogy a kötelező formát azért választotta, mert a herezegprimás előtt a többi formák közííl ez volt a legkedvesebb: Bátran rábízhatom e kérdés rendezését a herezegprimásra. De azt talán még sem fogja állítani, hogy a herczegprimás egyetért Jellinek Arthúr képviselő úrral abban, hogy e javaslat biztosítja az egyháznak a hitélet terén a teljes szabadságot, akkor, a mikor az egyházi házasságot konkubinátusnak nyilvánítja és büntetéssel sújtja. És nem hiszem, hogy a herczegprimás helyeselte volna a polgári házasságnak