Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
7 8 295. országos ülés 185)4. február 26-án, kedden. Már most azóta igen érdekes jelenségek merültek fel. (Halljuk! Halljuk!) Az a tényező Németország nemzeti életében, a mely a kötelező polgári házasságnak intézményét — hogy így fejezem ki magam — a legnagyobb flegmával vette, az Németországnak katholikus része; az a tényező pedig, Németország nemzeti életének az a része, a melyben a kötelező polgári házasság behozatala óta egy bizonyos eílenakczió foly, az Németország protestáns közönsége és egyháza. És ezen nincs is mit csodálkozni. A kötelező polgári házasságnak intézménye azzal a jellemzetes vonással bír, hogy az egyházi házasságkötést minden polgári következményeitől megfosztja. Tökéletesen igaz az, a mit ezen intézménynek védői mondanak, hogy az az egyházi házasságkötés szabadságát nem alterálja, hogy azt senkire nézve lehetetlenné nem teszi, a kinek lelkiismerete azt kívánja, de mégis erőteljes belenyúlást képez a népnek erkölcd és vallási életébe, a mennyiben az egyházi cselekményt, t. i. a házasságkötést, a melyre nézve megszokta a nép, hogy az polgári következményekkel is járjon, hogy azt az állam elismerje polgári hatályúnak, polgári hatályától megfoszt) i. Mit tesz ezzel szemben a katholikus egyház? Álláspontja igen egyszerű, megtelepszik igen szépen ezen intézmény mellett, ezen állami jogrendszer mellett a maga párhuzamos jogrendszerével. Elvileg, elméletileg sokkal súlyosabb ellentét van a házassági jognak és házassági intézménynek katholikus felfogása és a kötelező polgári házasság között, mint a protestáns egyházi felfogás és a kötelező polgári házasság között. De talán épen e körülménynél fogva, épen azért, mert a protestáns egyházi felfogás oly veszedelmes szomszédságában áll a polgári házassági intézményeknek, épen azért gyakorlatilag a protestantizmus mindenütt sokkal nehezebben töri annak partmosó hatályát, mint a katholikus egyház. Mindjárt szolgálok ennek illusztrálásáru igen pregnáns és igen bizonyító ténynyel. (Halljuk! Halljuk!) Az állam azt mondja az egyházaknak: én az általatok kötött házasságoknak polgári joghatályt nem tulajdonítok. A katholikus egyház erre azt válaszolja: én pedig tisztán az állami közeg előtt kötött házasságoknak vallási és egyházi joghatályt nem tulajdonítok. Úgy látszik, mintha itt az ellentét igen éles volna. A gyakorlat azonban tzt megoldja nagyon egyszerűen, a mennyiben a házasság polgári joghatályának megszerzése végett a házasulok igénybe veszik törvény szerint az állami közegeket, a házasság vallási hatályának elérése végett pedig az egyházi közegeket. így alakúi a dolog a katholikus országokban és a katholikus közönséggel szemben. Sokkal nebezeb és bajosabb helyzetben van e ténynyel szemben a protestáns felfogás. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások jobb felöl: Miért f Zaj. Halljuk! Halljuk/) A protestáns egyház tényezőinek is a kötelező polgári házasság intézménye ugyanezt mondja : az előttetek kötött házasságoknak én állami érvényt nem tulajdonítok. A protestáns egyházak azonban saját vallási t intéteíeikben nem találnak alapot arra, hogy az államnak ekkép felállított thezisére azzal válaszoljanak: mi pedig vallási hatályt nem tulajdonítunk az állami közegek előtt kötött házasságoknak, mert erre a protestáns egyházjogban támpont nincs. És azért mégis életgyökereiben van megtámadva minden egyház, ha a családalapítás tenyéré Yaló befolyását elveszti, ha a házasságkötés kezéből kiesik. (Mozgás jobb felől. Helyeslések a bál- és szélsőbalon.) E veszélylyel szemben pedig a protestáns egyházak az előbb említett elvi különbségek miatt sokkal nehezebben védekeznek, mint a katbolikusok. Akarják ezt példával illusztrálva látni? (Halljuk! Halljuk!) Más helyen említettem és a hírlapok útján nyilvánosságra jött, tehát csak röviden utalok rá, hogy a porosz állam épen azért, mert nagy súlyt helyez az egyházi házasságkötés gyakorlatának fentartására, annak akadályait el akarta hárítani, és azért gondoskodott a protestáns lelkészeknek részben községi, részben állami kárpótlásáról, abból a czélból, hogy a házasságkötést ingyenessé tehessék. Mikor e törvény, gondolom 1892 ben, meghozatott, kimondta a porosz országgyűlés, hogy a paritás elvénél fogva hasonló törvényt fognak alkotni, hasonló kárpótlási igényben fogják részesíteni a poroszországi katholikus lelkészeket is, (Halljuk! Halljuk!) és tárgyalásokat indított meg a katholikus püspöki karral abból a czélból, hogy a nyújtandó kárpótlásnak mennyiségére nézve megállapodásra juthasson, bizonyos támpontot nyerhessen. Ezekben a napokban történt ezen kérdésnek elintézése, és pedig abban az alakban, hogy a katholikus püspöki kar a porosz kormánynak tiszteletteljesen tudtára adta, hogy miután a stolák miatt egyáltalában nem tapasztalja az egyházi házasságkötéseknek csökkenését, ezen czímen állami kárpótlásra és állami segélyre igényt nem tart és az ajánlatról köszönettel lemond. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Ez a tény illusztrálja azt, a mit elméletileg és a dolog természetéből megindokolni már előbb iparkodtam, hogy a kötelező polgári házasságnak intézménye semmi esetre sem tekinthető épen a protestantizmusra nézve nagyobb előnynek, mint a katholikus egyházra nézve. És e tételnek megállapítása abból a szempontból fontos, mert ebből azután logikai következetességgel foly az a másik tétel, hogy tehát a kötelező polgári házasság behozatala nem alkalmas
