Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

295. orsüágos ülés 1804. fi'hrnftr 20-án, kedden. 11 nyeiben pedig be n<em látható, előttünk ki nem derített, világossá nem tett. (Úgy van! Úuyvan! halról.) És ezen kérdésnek ilyetén felvetése már alapot ad a válas/ra, azon második tágabb mezőt felölelő kérdéssel szemben, liogy vájjon az a megoldás, melyet a kormány proponál, ily viszonyok között alkalmasé a megrendített állami tekintélynek és a vallási békének s nyugalomnak helyreállítására. (Halljuk! Halljuk!) A megrendített álbimi tekintélyt semmi sem kompromittálja mélyebben, mint az, ha az állam valamely feladatot elvállal, melyet eddig az ő megbízásából mások teljesítettek számára, azt saját közegeinek kezébe teszi le, és az eredmény azt mutatja, ho.íry ezek ama feladatot nem jobban, hanem sokkal rosszabbul teljesítik, mint azok a közegek, a melyeknek az előbb ^kezükben volt. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Midőn pedig a vallási békének és nyugalomnak helyreállításáról beszélek és erre kiterjeszkedni készülök, itt látom helyét annak,hogy a házassági joggal kapcsolatos másik kérdésnek, az 1868. LIÍÍ. törvényczikk módosításának kérdésével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Én, mint mondám, az 1868. LIII. törvényczikk intézkedéseit elvileg sohasem helyeseltem, de nem tudtam annak megbírálását elválasztani a hazai történelmi fejlődéstől, és nem tudtam ignorálni azt, hogy az ország lakóinak nagy része, a magyar társadalomnak egy olyan jelentékeny tényezője, a milyen a magyar protestantizmus, ezen törvényben megnyugvást és az ezen törvény módosítására irányuló kiset létben nyugtalanítót talál. És azért mindig azt mondtam, hogy ezen törvény módosításának csak akkor lesz az ideje, ezen törvény módosításának előfeltételeit esak akkor értük el, ha a nemzet életének oszlopait képező nagy egyházak közt, a magyarországi katholikus egyház és a magyarországi protestáns egyházak közt az erőviszonyoknak egy bizonyos egyensúly át helyreállítottuk. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ehhez soroltam a katholikus autonómia léte sítését, a mely bizonyára erőnövekedést fog nyújtani az országban a katholikus egyháznak és a kathoiikns elemnek, de egyszersmind azokat a nagy külső hatalmi eszközöket is, a melyek felett a magyar katholikus egyház rendelkezik, nagyobb mértékben, mint eddig vo't, a nemzet és a nyilvánosság ellenőrzése elé viszi. (Úgy van! (Úgy van! bal felől.) És ehhez tartozik az 1848: XX. törvényczikkben vállalt obiigónak beváltása, tudniillik a protestáns egyházak egyházi és iskolai szükségleteiről oly mértékben való állami gondoskodás, hogy ők szegénységük czímén és szegénységük miatt ne legyenek kénytelenek híveik áldozatkészségét a kimerülésig igénybe venni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl) Madarász József: Az a törvény mástmoud. Gr. Apponyi Albert: Ezt mondtam 1892ben, és mivel én miden obiigómat, a mely az én, akárhol, de különösen a képviselőházban éi választóim előtt tett nyilatkozataimban foglaltatik lelkiismeretesen beváltani akarom, a magam részéről, a nélkül, hogy magammal ellentétbe jönnék, nem is szavazhatok az 1868. LIII. törvényczikk módosítására mindad lig, míg azon előfeltételek nem teljesíttettek, a melyekhez ennek módosítását kötöm. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és széhöbalon. Nagy mozgás jobb felől.) Kubinyi Géza: Hol van a szankezió, a 1868-iki törvény végrehajtás;?! Erről nyilat kozzzék. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Apponyi Albert: A t. kormány, mindezek helyett azt hiszi, hogy a protestáns egyházak megnyugvásának alapját és az 1868 iki törvényben létezett garancíi t megszűnésének ellenértékét találhatják a, kötelező polgárt házasságban. Ez engem arra késztet, hogy rövid vonásokban a kötelező polgári házasság eszméjének és történeti fejlődésének egy másik oldalára egy pillantást vessek, tudniillik arra, hogy miképen viszonylik az a keresztény felekezetek éttlekeiheí és hatalmi egyensúlyához (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Már maga az a tény, melyet bevezetőleg említettem, hogy a kötelező polgári házasság az európai szárazföld intézménye, mely Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban fáit régebben uralkodóvá, és a melyet Németország esak 1875-ben fogadott el, és hogy a túlnyomólag protestáns angol nyelvű összes államok a kötelező polgári házasság eszniéjével nem tudnak megbarátkozni, már maga ez a körülmény is igen kétessé teszi azt, hogy a kötelező polgári házasság intézménye a protestantizmus érdekeire nézve kedvező. (Zaj és ellenmondások jobb felöl. Felkiáltások bal felöl: Ez tény ! Halljak ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: A kötelező polgári házasságnak Ős eredeti hazája, a hol az a legkevesebb rázkodtatást szülte, a hol azzal szemben ma is a legkevesebb ellenakczió van, a par eminence, a tisztán katholikus államokban van, nevezetesen Francziaországban, Belgiumban és Olaszországban. A kontinentális országok közt a német apró államoknak jogfejlődésében más formákat íalálunk. Hamburg és gondolom Oldenburg a fakultatív polgári házasságot hozta be; Württemberg és több kisebb állam a kisegítő polgári házasságot; gondolom esak Baden fogadta el a birodalmi törvény meghozatala előtt a kötelező polgári házasságot. Végül í 875-ben a német birodalmi törvény létesítette az általánosan kötelező polgári házasságot.