Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

295. országos Ülés 1894. február SO-flo, kedden. f,g sára. Úgy tüntették azt fel, mintha az erőszakos revolucziónak, az egyház üldözéseinek, forradalomnak, vagy épen a franezia forradalomnak terméke volna. A mi küzdelmünkbe is belevitték ezt. Nagyvárad bíboros püspöke memorandumában általánosságban említi ezt a származást, s itt van a javaslat ellen tüntető katholikus nagygyűlésnek egyik beszéde, a melyben a szónok így szól: (Olvassa) »Beszélhetnek a polgári házasság barátai, a mit akarnak, egyet a történeti tények ellenében nem tagadhatnak el: hogy a polgári házasság a forradalom, és pedig azon forradalom gyermeke, mely első sorban katholikus vér után szomjúhozott és egy szent életű királyi család életét oltá.« Odakiált továbbá a szónok : »Mélyeii tisztelt nagygyűlés! Akarnak-e forradalmat ? Ha nem : akkor ne fogadjuk be a gyermeket, mert annak társaságában belopódzik az anya is.« (Mozgás jobb felől.) T. ház ! Ezzel a származással az az irányzatosiág van összekötve, hogy a népek milliói a polgári házasságban mintegy eszmetársítva lássák a forradalom elfajulását, azt a romboló szellemet, a mely trónokat döntött le és oltárokat fosztott meg. (Ügy van! Úgy van! Tetszés jobb felől.) E'zárkóznak ez irányzatosság kedvéért megczáfoíhatatlan történeti tények elől. Ki nem tudja, hogy Hollandiában és Nyugat-Frieslandban 1580ban, tehát a XVI. században már megvolt a polgári házasság? Kérdezem, mi szülte azt ott? A forradalom ? A legnemesebb érzület, a toleranczia szülte. És kik iránt? A kathoükusok és disszidensek iránt. Véget akartak vetni annak az állapotnak, hogy a katholikusokat és disszidenseket a protestáns lelkész elé hurczolják, hogy a protestáns lelkész keresztelje meg és eskesse gyermekeiket. Hát Angliában mi szülte a polgári házasságot? Talán az állam akarta a XVII. században a polgári házasságot? Nem, egy szigorúan vallásos párt. És miért? Az egyház elvilágiasodása elleni küzdelemben? Ez vitte Angolországot a polgári házasság intézményére. De vájjon igaz-e, hogy Francziaországb m a forradalom szülte? Mindenki tudja, hogy a mi 1792-ben történt, az csak logikai folyománya volt annak, a mit már XVI. Lajos, az ancien régime, 1787-ben kezdeményezett, midőn a türelmi ediktumban a protestánsokra korlátozva behozta a fakultatív polgári házasságot. Tudjuk, hogy a »mariage du désert« elterjedése volt ennek oka. A midőn a protestánsoknak minden üldözése daczára 150,000-ra rúgott azoknak a házasságoknak a száma, melyeket rejtekhelyekben, barlangokban kötöttek, midőn a milliót meghaladta azoknak a száma, a kiknek status-állapota össze volt zavarva. Ekkor az az ancien régime nem hallgatott a magas klérus tanácsára, mely azt óhajtotta, hogy karhatalommal kell a protestánsokat a katholikus papság elé vezetni, hanem meghozta a türelmi ediktumot. és behozta a protestánsokra a fakultatív polgári házasságot. Valóban tehát úgy itt, mint Hollandiában egyenesen a toleranczia szülte a polgári házasságot. Hollandiában az elnyomott katholikusok, Francziaországban az üldözött protestánsok érdekében. Annyira nem a franezia forradalom gyermeke ez' hogy, — hisz a ki ismeri a franezia forradalom történetét, az azt is tudja, — hogy sem a franezia forradalmat előkészítő bölcsészek, az encziklopédisták, még Voltaire és Rousseau sem foglalkoztak a polgári házasság kérdésével, 1792-ben pedig a franezia polgári házasságnak elvi jelentőségét alig vették észre. A franezia forradalmi sajtó minden egyébbel foglalkozott, csak épen a polgári házassággal nem. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hogy ezzel ennyi ideig foglalkoztam, (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) de midőn a küzdelembe ezt a jelszót viszik be, és a javaslatot ezzel akarják diszkreditálni, azt hiszem, ideje volt, hogy ezzel a kérdéssel valahára itt e házban is foglalkozzunk. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Az eddigi küzdelemben felmerült hamis tanok közt semmi esetre sem tartom ezt a legvesztdelmesebbnek. A vallásához hű magyar nép széles rétegében hintették azt a hamis tant is, hogy a polgári házasság a vallástalanságot mozdítja elő. Ez kétségtelenül sokkal veszedelmesebb. Bizonyára sok képviselőtársamnak, nekem is van személyes tapasztalatom arra, hogy tiszteletreméltó polgártársaim elém állottak, és azt kérdezték, igaz-e, hogy az urak minket vallásunktól akarnak megfosztani? Hiába tiltakoztak e házban a legillusztrisabb alakjai a parlamentnek ; hiába utaltak a külföld példájára, a hol ezen intézmény mellett a vallásosság virágzik; hiába hivatkoztak az utolsóelőtti kultusz-ludget-tárgyalás alkalmával az igazságügyminiszter úr és gróf Andrássy Tivadar képviselőtársam a külföldön egyházilag megáldott házasságok nagy számarányára. Ez előtt mind szemet hunynak és a legnagyobb szenvedélylyel szítják ma is a népben azt a hitet, hogy a polgári házasság a vallásosságot sérti. Ily tanokkal szemben nekünk csak újra és újra, és mindig a leghatározottabban kell itt a nemzet színe előtt kijelentenünk, hogy egy perczig sem támogatnánk oly kormányt, a melynek politikája a vallásosság érdekeit akarná aláásni. A legridegebb állami utilitárius szempont is egyenesen azt követeli, hogy a vallásosság terjedjen és emelkedjék, mert az igaz és nem a hipokrizissé elfajult vallásosság az állam törvényeinek legbiztosabb őre, az erkölcsi köz-