Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

58 ^ orsiágos Illés 1894. febrnár 20-án, kedden. melyet ő most nem régen tett, a mely szerint híveit egyenesen arra inti, hogy a törvény által elrendelt polgári házasságkötési aktust el ne mulaszszák, mert a házasságnak polgárjogi vonatkozásai vannak, melyek természetük szerint a polgári hatóság elé tartoznak. (Ügy van! jobb felöl.) Igaz ugyan, hogy Boroszló nem Magyarország, hanem Poroszországban fekszik; de én a római katholikus egyházi szervezetnél fogva azt hiszem, hogy a kardinálisok — hacsak a Vatikánnal nyilt ellentétbe nem helyezkednek — Porosz-Sziléziában sem hirdethetnek dogma sértő olyan tanokat, . . . Vajay István: Nem is mondanak! Veszter Imre: ... a minőket most mi is alkalmazásba venni akarunk, s ha ezeknél fogva igaz, hogy a polgári házasság máshol, nevezt tesen Porosz-Sziléziában nem ellenkezik a vallással, akkor ennek minálunk is igaznak kell lennie, mert egy kardinális nem hirdethet mást, mint a mit a Vatikán is elismer; a Vatikán pedig nekünk sem mérhet más mértékkel, mint a minővel más nemzeteknek mért. (Zajos helyeslés jobb felöl) Ha azonban mindezek szerint kétségtelen, hogy a polgári házasság intézménye a vallással nem áll ellentétben, kérdés, hogy tehát a magyarországi episkopatus még is miért prédikál keresztes háborút a jelen javaslat ellen? Megmondom röviden és egyszerűen. (Halljuk ! Halljuk!) Nem igaz, hogy a polgári házasság intézménye a vallást támadja meg, de bizonyos mértékig igaz, — ezt őszintén beismerem, — hogy megtámadja a katholikus klérus hatalmi érdekeit (Űg;j van! Úgy von! jobb felöl.) és némileg alterálja a papok anyagi érdekeit is. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Et hinc illae lacrimae! Hogy a klerikálisok tulajdonképen mit akarnak, az legjobban felismerhető, ha szemügyre veszszük azon határozati javaslatokat, a melyek a fővárosban tartott katholikus nagygyűlésen f. é. január 15-én egyhangúiig elfogadtattak. (Halljuk! Halljuk!) Ezek szerint akarják : Először hogy a katholikusok a nyilvános élet minden vonatkozásaiban úgy társadalmi téren mint az állami élet terén külön szervezkedjenek; a miből kifolyólag már is hangoztatták, hogy a katholikusok csak katholikus képviselőket válaszszanak. (Mozgás jobb felöl.) Másodszor kívánják, hogy a katholikus autonómia úgy organizáltassék, hogy a korona legfelsőbb patronátusi jogai ne a korona felelős tanácsosai, tehát ue a miniszterek által, hanem az autonóm egyház által gyakoroltassék; a mi más szavakkal azt jelenti, hogy tehát Magyar ország királyának pationátusi és felségjogai az episzkopátus és annak világi uszályhordói által in praxi kijátszathassanak. (Élénk tetszés jobb felől. Zaj bal felől. Elnök csenget.) Akarják harmadszor, hogy a nép- és középiskolák az akadémiák és egyetemekkel együtt egyszerűen katholizáltassanak. Szóval azt akarják, hogy Magyarország ne legyen önálló állam, — mely intézményeit a maga nemzeti szükségeihez, aspiráczióihoz és a jogállam követelményeihez képest rendezi be, — hanem legyen római provinczia, melyben neai a magyar államnak a felekezetek paritására irányuló törvényei, hanem csak a tisztán katholikus hierarchikus felfogásnak magyar törvénybe iktatandó dogmái legyenek az irányadók. Természetes, hogy a ki ezt akarja, nem akarhatja a polgári házasságot; (Úgy van! jobb felöl.) mert a polgári házasság intézménye a jogegyenlőség elvére van alapítva és az államhatalomnak határozott kifejezője; a katholikus hierarchia pedig a maga javára privilégiumokat követel és igényt tart az államhatalomnak egy oly részére, melylyel a család és ezzel a társadalom és az ország fölötti uralmat is hatalmába kerítheti. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) És innen van, hogy az országnak mind azon világi elemei, a kik a feudalizmus korának aranjnezi napjait nem tudják elfelejteni, s az ország demokratikus szabadelvű fejlődését saját háta'mi czéljaik érdekében megakasztani iparkodnak, rögtön odaszegődtek az ultramontánizmus táborába. Tudják, hogy a népek szabadsága mindig és mindenütt csak akkor volt lenyűgözhető, ha a kényúri viszketeg a püspöki pásztorbottal együtt működött; s ez okozza, hogy a jelen harezban nem csak Róma katonáival, de részben saját hazánk középkori lovagjaival is szemben találjuk magunkat. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Nem csodálom. így volt ez mindig és mindenütt, valahányszor a demokraczia és jogegyenlőség a haladás és a szabadelvűség a maradisággal, a reakezióva] és a privilégiumokkal megütközött (Úgy van! jobb felöl.) De — bevallom — csodálom, hogy az ellenfél táborában nemcsak a középkornak látom sötét feudális alakjait, de látok ott népképviselőket is, a kiket az 1848 ban szabaddá lett polgárok azért küldtek ide, hogy a szabadság, testvériség és egyenlőség érdekében működjenek választóik és az ország javára. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) Ha ennek okait kutatom, azon képviselőtársaimat, a kik a jelen javaslat elfogadását megtagadják, három kategóriába kell soroznom. (Halljuk! Halljuk!) Vannak, a kik a javaslatot visszautasítják, mivel a kerületben érvényesült, vagy ezután ér-