Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

395. országos ülés 1891. febroár 20-án, kedden. 59 vény esi thető klerikális agitáezióktól mandátumaikat féltik. (Ügy van! jobb felől. Mozgás balról.) Vannak, a kik elvben egyet értenek velünk, de a jelenlegi körülmények között, különösen tekintettel közigazgatási szervezetünk gyarlóságára, a törvényt most nem tartják végrehajthatónak. S végre vannak, ? kik velünk együtt meg vannak ugyan győződve arról, hogy a házassági jog terén dívó zűrzavar csakis egységes házassági jog és polgári bíráskodás mellett orvosolható, de nem helyeslik a házasság polgári megkötésének kötelező formáját, hanem helyesebbnek tartják a fakultatív polgári házasságot vagy pláne ÍIZ úgynevezett szükségbeli házasság intézményét. Van néhány szavam ezek mindegyikéhez. (Halljuk! Halljuk!) Azoknak, a kik mandátumaik érdekében félreállanak, vagy épen a szabadelvííség ellen foglalnak állást, csak annyit kívánok mondani, hogy én ezt nem tartom sem túlbátor dolognak, sem pedig a kötelességérzettel összeegyeztethetőnek. (Helyeslés jobb felöl.) Én legalább száz mandátumért sem hallgatnám el vagy tagadnám meg meggyőződésemet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És ha valamikor megesnék, hogy választóim többségével ellentétbe jutnék, inkább letenném mandátumomat, (Zajos helyeslés és tetszés jobb felől.) mintsem annak megtartásáéit—bárki által is megfélemlítve vag ybefolyásoltatva megtagadjam elveimet és meggyőződésemet. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Más szempont alá esnek azok, a kik a reformot elvben helyeslik ugyan, de opportunitási okokból ez idők szerint nem tartják kivihetőnek s azért szavaznak a jelen törvényjavaslat ellen. Hogy én nem járulhatok hozzá ezen állásponthoz sem, bővebben nem indokolom. Eíég erre nézve megjegyeznem, hogy elvi hozzájárulásokkal nem lehet reformokat alkotni s nem lehet ilyenekkel a gyakorlati életet kielégíteni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hiszen, hogy a jelen javaslat tárgyat képező reform tényleges végrehajtása a jelenlegi körülmények között sok nehézségbe fog ütközni, azt mi is tudjuk, a kik a javaslatot megszavazzuk. De tudjuk azt is, hogy minden mélyebbre ható reform életbeléptetése nehézségekkel jár, s hogy a most tervezett reform végrehajtása annyival is nehezebb lesz, mivel nem csak a megszokott slendriánnal, de még a felekezeti fanatizmussal is meg kell küzdenie. A várható nehézségeket mindazonáltal nem tartom oly súlyosaknak, mint a milyen súlyosnak és értékesnek tartom azon érdeket, hogy maga az elv lehetőleg gyorsan diadalra jusson. (Ügy van! a jobboldalon.) Gyorsan,— mondom, — mert az állam tekintélye az elkeresztelési kérdés folytán igen mély és veszélyes csorbát szenvedett; s ezen csorba, valamint az azzal kapcsolatos felekezeti viszály miskéat, mint a most szőnyegen levő egyházpolitika gyors és egészen határozott megvalósítása által egyáltalában meg nem orvosolható. Vajay István: lg n, váltókat kell hamisítani és csalni é.- lopni! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Veszter Imre: Teremtenünk kell bevégzett tényeket. Mert ezen egyetlen módszer, mely előtt az ultrainontániztnus is be szokta adni a derekát. Nem szabad visszariadnunk a várható nehézségektől, mert a gyakorlati élet még mindig és mindenütt megtalálta a helyes utat és módot arra, hogy a többnyire theoretikusan konstruált akadályokat legyőzze és azt, a mire a nemzetnek múlhatatlan szüksége van, kellő erélylyel és jó akarattal meg is valósítsa. Ha a polgári házasság intézményét még Oláhországban is meg tudták honosítani: akkor ez Magyarországon sem tartható lehetetlennek. (Úgy van!) Én nem vagyok bámulója a mi jelenlegi közigazgatásunknak, de, hogy az még az oláhországinál is kevésbbé volna megbízható, azt csakugyan el nem ismerem, el nem fogadom és azt a szegénységi bizonyítványt magunkról ki nem állíthatom. (Úgy van! a jobboldalon.) Más volna, ha politikai közigazgatásunk gyökeres átalakítása, különösen pedig a községek rendezése nem volna küszöbön. A mikor azonban tudjuk, hogy politikai közigazgatásunk államosítása egy-két év alatt szintén megvalósítható, a jelenlegi adminisztráczió (Halljuk! Halljuk !) tehát csak ideiglenesen és csakis rövid ideig fogja a házassági jogról szóló törvényt kezelni és végrehajtani, részemről abban, hogy a mi közigazgatási apparátusunk ez idő szerint csakugyan gyenge s sok tekintetben gyarló: nem találok arra elég okot, hogy a törvényjavaslatot a végrehajtás ezen előrelátható nehézségeinél fogva visszautasítsam. (Helyeslés jobb felől) Lehet, sőt valószínű, hogy azon egy-két év alatt, míg végre a községi reform is meg lehet, sőt reményiem, meg is lesz, úgy a házasságok megkötése, mint az anyakönyvezés körül épen a mostani adminisztráczió hiányosságából kifolyólag SO'Í hiba, í-őt talán többsz 'rös visszaélés is elő fog fordulni. Nem is mondom, hogy ez nem baj, vagy hogy csak kicsinység, de annyi bizonyos, hogy Magyarország e mi itt még nem fog tönkre menni; (Úgy van! jobb felöl.) míg ellenben meg vagyok győződve, hogy minden, a mit a szabadelvííség Magyarországon már megalkotott s niég megalkotni hivatva, van, mindez tönkre mehet, ha ebben az itt most folyó harezbau az ultramontánizmussal szövetkezett reakczió s*